Egymás hegyén-hátán álló székek, asztalok és vérfoltok mindenütt. A pesavári katonaiskola máskor élettel, gyerek százainak hangjával teli. Most néma csend fogad.
Kedden hét tálib terrorista rohanta meg az iskolát, mindegyiken robbanószerekkel telerakott mellény. A drótkerítést kettévágva jutottak be, és teremről teremre haladva lőttek a 12 és 16 év közötti diákokra és tanárokra. Az asztalok alá is benéztek, nehogy bárki is megmeneküljön. Az öldöklés nyolc órán át tartott.
“Azt hiszem, egy időre elájultam. Azt hittem, álmodom, mozogni akartam, de úgy éreztem, mintha lebénultam volna. Aztán rájöttem, hogy valójában két másik fiú esett rám. Mindketten halottak voltak.”
Így emlékszik a bent töltött órákra Mohamed Hilal tizedik osztályos tanuló, aki három lövést kapott. A kezén és lábán találták el. Több száz embert sikerült kimenekíteni, de 125-en megsérültek, mielőtt mindegyik támadót lelőtték volna. A pakisztáni tálibok örömünnepet ülnek: az iskolai mészárlás válasz volt a pakisztáni hadsereg júniusi légi csapásaira. “Azért választottuk a hadsereg iskoláját, mert a kormány a családjainkat és az asszonyainkat támadja. Azt akartuk, hogy nekik is ugyanúgy fájjon” – nyilatkozta a szóvivőjük. A fájdalmat azonban mindenki érzi, nemcsak a szülők és katonák, és nemcsak a pakisztániak.
“A fiam volt az álmom – mondta egy apa sírva. – Ma eltemettem az álmomat.”
És azok is, akik – naivan vagy megalapozottan – hitték, hogy erőszak nélkül, a józan észre, emberségre apellálva véget lehet vetni a tálibok tombolásának. Szemet szemért, ez nem változik ezután sem: Navaz Sarif, Pakisztán miniszterelnöke azt mondta: “Bosszút állunk minden egyes vércseppért, amit ma gyermekeink testéből kiontottak.” A miniszterelnök eltörölte a terrorista cselekedetek miatt kiszabott halálbüntetések elhalasztását is.
A táliboknak nehezebb lesz a közvélemény támogatása nélkül folytatni a harcot, márpedig ezek után nem fognak adakozni nekik, nem nyújtanak menedéket, egyre többen hagyják majd el soraikat, egyre több lesz az őket eláruló informátor, és a pakisztáni hadsereg – a nép támogatását bírva és megerősödve szándékuk helyességében – még elszántabban harcol ezek után.
“Aki mást kínoz, önmagát sebzi meg”
Ezt Rahman Baba pakisztáni költő írta. Szavai igazak a tálib harcosokra is. A támadással ugyanis nemcsak másoknak okoztak fájdalmat, hanem ügyüknek is ártottak. A pakisztáni tálibok azt akarták, hogy figyeljenek rájuk. Egységük már a múlté, tömegesen hagyják el a harcosok és alakítanak saját szervezeteket. Megbomlott soraikban a rend, megingott a vezetők tekintélye.
Félelmet akartak kelteni a pakisztániakban és a hadseregben. Erre a legjobb egy iskola: az épületet nem védik, gyerekeket túszul ejteni egyszerű, és egyből visszhangot kelt. Akárcsak Malaláról, majd sokáig fognak beszélni a pesaváriakról is. Meggyilkolt gyerekek, az ország sokkolva – a terv bevált. Egy perverz gyilkos elme fékevesztett működésbe lendült.
De a világ nem érti meg az indokaikat
Hogyan fogják a tálibok megindokolni, miért tesznek jót ezzel az iszlámnak, ha ártatlan gyerekeket mészárolnak le? Senki nem fogja ezek után támogatni őket. Az afgán tálibok – akikkel együtt a két ország kormányának megdöntésére és iszlamista állam létrehozására törekednek – vezetője azt nyilatkozta: “ártatlan emberek, gyerekek és nők szándékos megölése sérti az iszlám alapelveit”.
Vajon vannak véletlenek?
A pakisztáni Malala Juszufzai, akit a tálibok fejbe lőttek, mert tanulni akart, éppen a múlt héten vette át legfiatalabbként a béke Nobel-díjat. És éppen 10 évvel ezelőtt, szeptember elsején 334 emberrel, köztük 186 gyerekkel végeztek csecsen terroristák Beszlánban. A beszláni támadás után a csecsenek minden autonómiatörekvését elfojtották, a történtek után meg sem hallgatták őket, és az orosz kormány minden drasztikus, erőszakos ellenreakciója igazoltnak látszott. Ezek után még kevesebben fognak a tálibokkal is szimpatizálni, bár eddig is nehéz volt elképzelni, hogy ez bármi miatt lehetséges.
A talibán szó arabul annyit tesz: tudást keresők. De milyen tanítványok azok, aki vért ontanak egy iskolában?