Elkeseredett harc egy barbár szokás ellen

Gyerek volt még, mikor elmenekült Szomáliából. Mezítláb vágott át a sivatagon, míg el nem érte a fővárost, Mogadishut, ahol rokonai éltek. Ők segítettek neki, hogy Európába juthasson. Kezdetben Londonban élő nagynénje családjánál lakott, akiknél szobalányként dolgozott, majd egy McDonald’s-ban vállalt állást, míg 18 évesen egy fotós fel nem fedezte. Hamarosan nemzetközi hírű modell és olyan nagy márkák arca lett, mint a Chanel vagy a Revlon, s még egy James Bond-filmben is szerepelt. Mindezek azonban ma már nem fontosak számára. Idén lesz 50 éves. Még mindig gyönyörű, négy gyermekével Lengyelországban él, és életét ma már teljesen a nők megcsonkítása elleni harcnak szenteli.

Egy 130 millió nőt érintő szörnyű hagyomány

A számunkra teljességgel elfogadhatatlan, brutális beavatkozás legfőbb célja, hogy a nők számára semmi élvezetet ne jelentsen a nemi élet, és így ne kísértse meg őket a hűtlenség. Sok országban a tisztaság jelképének tekintik a megcsonkítást, a körülmetéletlen asszonyt nemcsak tisztátalannak, de erkölcstelennek is tartják, és sok férfi el sem vesz ilyen nőt. A megcsonkításnak több fokozata van, a csikló lemetszésétől egészen addig, hogy mindent levágnak, összeöltik a nagyajkakat és még a hüvelybemenetet is szűkebbre varrják. Mindezt semmilyen egészségügyi megfontolás nem indokolja, sőt a beavatkozás és annak következményei számos veszéllyel járnak.

Az UNICEF adatai szerint napjainkban Afrika és a Közel-Kelet 29 országában, 130 millió lányt és nőt érint a megcsonkítás. A szokás azonban a világ más pontjain is jelen van, például a fejlett országok bevándorló közösségeiben, de az érintettek pontos számáról nincs adat. A tradíció muzulmán országokban a legelterjedtebb, de afrikai keresztény közösségekben is előfordul. A muszlim vallásban egyébként nincs egységes álláspont a kérdésről, ez közösségenként és felekezetenként változik. A szokás néhány afrikai országban különösen elterjedt, például  Szomáliában, Guineában, Dzsibutiban vagy Egyiptomban, ahol a nők több mint 90 százaléka érintett.

Imádkozott, hogy ne haljon bele a vérveszteségbe

Waris Dirie 1997-ben egy Marie Claire-interjúban beszélt először arról, hogy ötévesen őt is megcsonkították. Máig emlékszik a haragra, amit akkor, kicsi gyerekként érzett. “Mikor megpróbáltak meggyőzni arról, hogy Isten akarja ezt, azt kérdeztem: hát Isten ennyire gyűlöl engem?” A beavatkozás után napokra egyedül hagyták egy fa alatt, egy összeeszkábált kis kunyhóban, hogy összeszedje magát. Ez a néhány nap különösen veszélyes, sok kislány ez alatt a pár nap alatt belehal a műtét utáni vérveszteségbe. Ő végig imádkozott, és Allahhoz fohászkodott, hogy hagyja őt életben.

Akcióba lendül a sivatag virága

Hosszú évekkel később, már Európában, befutott modellként Waris a legnevesebb márkák ruháiban vonult a kifutón és magazinok címlapjáról mosolygott, de valahogy mégsem érezte jól magát. Tudta, hogy nem maradhat tovább csendben. “Csak azt tudtam, hogy el kell mondanom a világnak, milyen szörnyűség történik ma is lányok millióival, és milyen rejtett háború folyik a nők ellen a világ számos pontján.”

Az interjú után egy csapásra ráirányult a figyelem, és neki köszönhetően a széles közvélemény is tudomást szerzett egy ma is létező, szörnyű hagyományról. 2002-ben ENSZ-nagykövet lett, és létrehozta a Sivatag Virága Alapítványt, mely az évek alatt egyre több eredményt ért el, és ma már Európa és Afrika több országában is jelen van. Waris munkája során itt, Európában gyakran találkozik azzal, hogy sokan a megcsonkításra úgy tekintenek, mint kulturális hagyományra, ezért nem akarnak beavatkozni “más népek tradícióiba”. Szerinte azonban a megcsonkítás nem kulturális, sokkal inkább gyermekvédelmi kérdés, és egyértelműen bűn.

Megmentette a róla szóló film főhősét

Waris 1997-ben jelentette meg első, önéletrajzi könyvét, a Sivatag virága címmel. A bestsellerből 2007-ben film is készült, melyben egy dzsibuti kislány, Safa Idriss Nour játszotta a kis Warist. Dzsibutiban a nők 98 százaléka átesik a megcsonkításon, de a kislány szüleit sikerült rábeszélni a forgatás idején, hogy ne vessék alá lányukat a műtétnek. Aláírtak egy szerződést, melyben nem csak ezt garantálják, de azt is, hogy biztosítják lányuk oktatását, cserébe az alapítványtól kapott támogatásért.

2011-ben azonban Dirie levelet kapott a kislánytól, aki arról írt neki, hogy a szülei meggondolták magukat, és mégis megműttetik. Dirie-t sokkolta a hír, és eldöntötte, azonnal Dzsibutiba utazik, hogy segítsen a kislánynak. Safa szülei elmondták neki, hogy a közösség egyre inkább kívülállóként tekint rájuk, amiért az ő lányuk nem esett át a megcsonkításon, és amiért támogatást kapnak Dirie alapítványától. Dirie próbálta meggyőzni a szülőket, elvitte őket Európába is, hogy megismertesse őket a kampánnyal és megértesse velük, miért fontos a megcsonkítás elleni harc. Erőfeszítései sikeresek voltak, Safa megmenekült, apja pedig ma már aktívan segíti az alapítvány munkáját.

2014-ben az alapítvány elindította a “Ments meg te is egy kis sivatagi virágot!” elnevezésű kampányt, melynek keretén belül afrikai családokkal kötnek szerződést, akik Safa családjához hasonlóan, a kapott támogatásért cserébe vállalják lányaik oktatását, és azt, hogy nem vetik alá őket a megcsonkításnak. A lányok havonta átesnek orvosi ellenőrzésen, de emellett a szülőknek oktatási programokon is részt kell venniük. Jelenleg közel ezer kislányt támogatnak már Dzsibutiban és Sierra Leonéban, az adományozóknak köszönhetően.

A megcsonkítás Európa problémája is

Becslések szerint 500 ezernél is több olyan nő és kislány él Európában, aki érintett lehet. Csak az Egyesült Királyság bevándorló közösségeiben több mint 60 ezer megcsonkított nő él, és 20 ezer fiatal lány van potenciális veszélyben. Egy 2012-es tanulmány szerint Magyarországon 170 és 350 között lehet az érintett nők száma.

Horrorba forduló nyári szünidő

Az Európai Unióban sokáig nem tekintették külön figyelmet érdemlő problémának a csonkítást, fontos előrelépés történt azonban 2009-ben, mikor az Európai Parlament állásfoglalást fogalmazott meg a nőinemiszerv-csonkítás elleni küzdelemről. Az Unió tagállamaiban büntetik a csonkítást, de bevett gyakorlat, hogy az Európában élő családok a nyári szünidőben hazautaznak, és ott hajtják végre. A kislányok pedig mit sem sejtve, izgatottan ülnek fel a repülőre, várják a nyári kalandokat, a rokonokkal való találkozást, ehelyett azonban egy egész életüket megpecsételő szörnyűségen kell átesniük, ami lelkileg és fizikailag is nagyon komolyan megviseli őket.

Waris Dirie alapítványa Európa számos országában komoly felvilágosító kampányba kezdett, az Egyesült Királyságban például a BBC-vel és a Scotland Yarddal közösen készítettek egy DVD-t, amit több tízezer oktatási intézménybe, rendőrőrsre és kórházba juttattak el. 2013-ban megnyílt az első Desert Flower Center is Berlinben. Ez egy olyan egészségügyi központ, ahol a megcsonkításon átesett nők segítséget kaphatnak, legyen szó akár korrekciós műtétről, akár lelki segélyről. A tervek szerint  több hasonló intézményt is nyitnak, többek között az Egyesült Államokban, Svájcban, Hollandiában és Kenyában.

Waris Dirie 2015-ben is ugyanolyan lendülettel folytatja tovább a munkát, mint ahogy tette azt az elmúlt évtizedben. Nem pihenhet, mert rengeteg tennivalója van még. “Nem fordulhatok vissza, nem hagyhatom abba, most nem, hiszen annyi eredményt értünk már el. Folytatnunk kell addig, míg eljön végre az a nap, amikor egyetlen kislány sem lesz már veszélyben.”