Kezdjünk egy kérdéssel: vajon mi köti össze Gerald Durrellt Molnár Ferenccel? Aki most lázasan kutat, hátha fel tudna idézni világhírű drámaírónktól állatos témájú darabot, az ne keresgéljen tovább. (A hattyú nem egy hattyúról szól…) A megoldás ugyanis az, hogy Molnár Ferenc lánya, Sárközi Márta fordította magyarra Durrell máig leghíresebb könyvét, a Családom és egyéb állatfajták címűt. Méghozzá zseniális könnyedséggel, humorral. Ahogyan az meg van írva… Gerald Durrell a világ egyik legismertebb zoológusa volt, remek humorral, nagy szeretettel és sok ismerettel megírt könyveivel generációk fülébe ültetett bogarat.
Szigetről szigetre
Élete történetének legismertebb szakasza kétségkívül a gyerekkora, hiszen könyveiben többnyire azt a néhány évet taglalja, amikor bohém családtagjaival együtt Korfu paradicsomi szigetén élt. Születni sem Angliában született, világra jöttekor a brit gyarmatbirodalom szinte minden pontját végigjáró mérnök édesapja éppen Indiában dolgozott. Egyik első emléke, amikor hindu dadája séta közben ismerősökkel találkozva megállt az út mentén, ő pedig négykézláb egy árokig mászott, ahol jól fejlett meztelen csigákat nézegetett. A dada undorodva elrángatta onnan, de őt elbűvölték ezek a teremtmények. Naponta kétszer vitték sétálni, ami azt jelentette, hogy naponta kétszer kellett vele végignézni a Kalkuttához közeli városka nyomorúságos kis állatkertjét… Állítólag első szava is az “állatkert” volt, de ez nem nagy fegyvertény, tekintve, hogy angolul így hangzik: zoo.
A kis Gerry és állatseregletének néhány tagja
Három és fél éves volt csupán, amikor édesapja agydaganatban meghalt. Mrs. Durrell tekintélyes vagyont örökölt, ám az életkedve odalett. Sokat küzdött a depresszióval, és alkohollal próbált segíteni magán. Állítólag az öngyilkosság is foglalkoztatta, de nem akart ilyen kicsi árvát hagyni maga után. Az intézményes oktatásnak nem volt különösebb becse a Durrell-famíliában, így nem okozott túl nagy gondot, amikor hosszú töprengés után a család eldöntötte: elhagyják a nyirkos, ködös Angliát, és Görögországba költöznek. Szigetországból egy szigetre. Mindez 1935-ben történt, amikor Gerry tízéves volt, bátyjai, Lawrence és Leslie huszonhárom, illetve tizenhét, nővére, Margaret tizenöt esztendős. Korfun a kisfiú állatok iránti érdeklődése mániává dagadt. Alig bírt betelni a sok, addig sosem látott élőlény látványával, és amikor megismerte Theodore Stephanidest, ismeretei is gyarapodtak. A könyveiben is megörökített, kiváló természettudós egyik házitanítója volt, a tőle kapott zsebmikroszkóp első kutatásai eszköze lett. Leslie bátyja csónakot készített neki, Lawrence szakkönyveket rendelt számára, édesanyja és nővére tüllökből hálókat varrt neki. Minden, a háztartásban feleslegessé vált üveget, dobozt, skatulyát állatsereglete gyarapítására használt, de még így is előfordult, hogy egy-egy gyűjtőútjáról anyaszült meztelenül érkezett haza. A dobozokba, üvegekbe már nem férő állatokat ugyanis a ruháiba tekerve hordta haza.
Galamb a párnán
Arról, hogy milyen az élet egy olyan családban, amelynek egyik tagja az állatok bűvöletében él, bőséggel olvashatunk ezekben a remek könyvekben. Ilyen helyen gyufaskatulyát kinyitni kész életveszély, és az ember ne csodálkozzék, ha arra ébred, hogy a párnáján egy nehéz természetű galamb gunnyaszt, amely éppen azon fáradozik, hogy végbelét az ébredező szemébe nyomja… Négy boldog évet töltöttek Durrellék a görög szigeten, a háború közeledte miatt tértek vissza Angliába. Ott a kiskamasz először egy londoni állatkereskedésben kezdett dolgozni, egyik könyvéből kiderül, hogy nem csupán az állati, de az emberi természetről is tudott már egyet-mást…
Az első feleség, Jacqueline, Állatok az ágyamban címmel írta meg közös éveik történetét
Az a hízelgéssel és segítőkészséggel kevert módszer, amellyel elérte, hogy a fantáziátlan tulajdonos helyett végre ő rendezhesse be a kirakatban álló hatalmas akváriumot…! 1943-ban behívták katonának, de hamarosan megváltak tőle, így a háború végeztével elszerződhetett a whipsnade-i állatkertbe, ahol trágyahordás és etetés közepette került közelebb az addig kevésbé ismert fajokhoz. Egy év munka után szervezte meg első gyűjtőútját, Nyugat-Afrikába. Ettől kezdve éveket töltött expedíciókkal bejárva Afrikát és Ázsia nagy részét, hogy a világ állatkertjei számára állatokat szerezzen be. Az élőhelyről való elszállítás számára nem természetrombolás, hanem a természetvédelmi munka része volt. Úgy vélte, az állatkertek egészen más szempontból fontosak, mint gondolnánk, mert ez a szempont nem a látogatók kíváncsiságának kielégítése, hanem tenyészkolóniák létrehozása. Bár Durrell sokszor háborgott az állatkertekben a tartási körülményeken, a fajok fennmaradása terén kulcsszerepet szánt nekik. Ő maga minden tőle telhetőt megtett, hogy az általa begyűjtött állatok a lehető legjobban érezzék magukat. Egyik könyvében részletesen leírta, hogyan aludt egy ágyban egy betegségtől és rémülettől félóránként bevizelő csimpánzzal, illetve hogyan bökdöste magát meztelenre vetkőzve injekciós tűvel, hogy az őt bizalmatlanul bámuló páviánt rávegye az oltásra. Ezekre az utakra elkísérte első felesége, Jacqueline. Ő volt az, aki rávette férjét, hogy írja le a gyűjtőutakat, illetve a családi történeteket. “Hátha keresel vele…” – biztatta a bátyja is, az akkor már híres író, Lawrence Durrell. Mit mondjunk, keresett! Már az első könyv, a Noé bárkáján című sikeres lett, de a Családom és egyéb állatfajták az egész világot meghódította.
Tej és brandy
Durrell könyveiben az állatok legalább olyan izgalmas karakterek, mint az emberek. Az önmagát romantikus hősnek láttató, de valójában nyúlszívű házitanító portréja mellett ott a tengeri póké, amely szereti moszatokkal álcázni magát, és amikor a kis Gerry körömkefével lesikálja róla a mimikrijét, hitetlenkedve tapogatja magát, majd duzzogni kezd. Durrell álma az volt, hogy saját állatkertje legyen. Egyfelől nem akarta többet átélni, hogy a világ másik részéről elhozott állatoktól el kell válnia, másfelől saját tenyésztési programot akart, és azt, hogy a kihalás szélén álló, kevéssé ismert állatfajokat is bemutathassa. Állatkertje eleinte nővére, Margot bournemouth-i házának kertjében lelt ideiglenes otthonra, míg meg nem találta neki az ideális helyszínt Jersey szigetén. A gyűjtőutak folytatódtak, közben Durrell rendszeresen olvasott fel a BBC-nek is, és sorra írta könyveit. Kivételes memóriájának köszönhetően nem kellett jegyzeteket használnia, könnyedén és gyorsan írt, kiadója számára legfeljebb helyesírása okozott gondot… Ha már a problémáknál tartunk: Gerald Durrellről kevesen tudják, de súlyos alkoholista volt. Ő ezt is humorral próbálta magyarázni, szerinte az alkohol a vérében van, hiszen édesanyja, amikor őt várta, éppen a pezsgőre volt kívánós. Első feleségét egy idő után nem érdekelték a magyarázatok, így a házasság 1979-ben válással végződött.
Még abban az évben az akkor 54 éves Durrell feleségül vette a nála 27 évvel fiatalabb zoológust, Lee McGeorge-ot, aki egy percig sem titkolta, hogy tiszteletből és nem szerelemből mond neki igent. Fiatal felesége ettől kezdve legközelebbi munkatársa lett. Együtt dolgoztak az állatkertért, Durrell alapítványáért, és készítették természetvédelmi filmjeiket. A kilencvenes években a folyamatos ivás – a napot tejbe kevert brandyvel kezdte, és már akkor kibontotta az első üveg bort… – annyira megviselte az egészségét, hogy májrák alakult ki nála, így átesett egy májátültetésen. Ám a transzplantáció csak haladékot jelentett. Gerald Durrell alig valamivel a hetvenedik születésnapja után halt meg 1995-ben. Hamvait a 32 hektáros Jersey Állatkertben helyezték el.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
