Mit mondasz egy anyának, akinek könnyek futnak le az arcán és elmondja, hogy a lánya az ISIS kezei közé került, és ő is azt kívánja, bár ott lehetne? Még ha meg is erőszakolnák vagy megkínoznák, az is jobb lenne, mint hogy nincs a lányával.
Mit mondasz annak a 13 éves lánynak, aki egy raktárban lakott többedmagával, és hármasával rángatták ki őket a férfiak, hogy megerőszakolják őket? Amikor a fivére ezt megtudta, megölte magát.
Mit mondasz egy veled egykorú fiatal nőnek, aki a szemedbe nézve meséli el, hogy az egész családját a szeme láttára pusztították el, egyedül él egy sátorban, a minimális ételfejadagon?
Angelina Jolie legutóbb a mellműtétéről és az ahhoz vezető útról írt nagy visszhangú cikket a New York Timesba. Most egy egészen más, de ugyanúgy sokakat érintő ügyben szólalt meg. Az írást sokkoló történetekkel kezdi, nem véletlenül: arra a szenvedésre hívja fel a figyelmet, amelyhez hasonlót a 2007 óta konfliktuszónákat rendszeresen látogató ENSZ-küldöttként még sosem látott.
Sosem volt ennyi menekült
Jolie az ENSZ Menekültügyi Főhivatalának küldötteként látogatott el az iraki Al Qoshba. Irakban kétmillióan menekültek el a szélsőséges csoportok terrorja elől. A már majdnem négy éve tartó háború miatt Szíria 23 milliós lakosságának fele elhagyta otthonát. A gyerekek nem járnak iskolába, erőszak veszi körül őket, a túlélésért küzdenek. Szerinte a világ magukra hagyta a közel-keleti menekülteket, azokat, akik elveszítették otthonukat és a nemzetközi szervezetek segítségére szorulnak. Számuk világszerte jelenleg 51 millió – több, mint az ENSZ történetében valaha.
“Amikor az ENSZ menekültügyi hivatala megalakult a második világháború után, a cél az volt, hogy a konfliktus befejeztével az emberek visszatérhessenek otthonaikba. Nem azért jött létre, hogy évről évre gondoskodjon azoknak az embereknek az élelmezéséről, akik sosem térhetnek vissza otthonaikba, akiknek a gyerekei hontalannak születnek, és hazájukban talán sosem lesz béke. A helyzet mára megváltozott.”
Fotó: Andrew McConnell / Getty Images
Látogatására azután került sor, hogy az Egyesült Államok újra támadni kezdte az Iszlám Államot Szíriában és Irakban, ahol a dzsihádista fegyveresek nagy terület felett vették át az uralmat. Annak ellenére, hogy Obama elnök megígérte, hogy Irakot kivonja a közel-keleti hadműveletekből, később azt nyilatkozta: az Egyesült Államok nem engedheti, hogy az Iszlám Állam átvegye az irányítást Irakban. 2014 végén síita menekültek segítségére siettek, akik a hegyekbe menekültek az ISIS elől.
“Menedéket kell nyújtanunk”
“Semmi sem készít fel arra a sok gyötrelemre, amellyel szembesül az ember: a szenvedésről, halálról szóló történetekre, az éhes, traumatizált gyerekek pillantására. Ki hibáztathatja őket azért, hogy azt hiszik, cserbenhagytuk őket? A humanitárius segélyeknek csak töredékét kapják meg. Szíria lángokban áll, Irakban harcok folynak. Nincs hová menniük.”
Nem elég a szabadság és emberi méltóság mellett otthon – a nyugati világ médiájában és intézményeiben – kiállni: menedéket kell nyújtani a táborokban és a szír szellemvárosokban a “legsérülékenyebb menekülteknek”, akiket kínoznak és megerőszakolnak. A bombázásokról, öldöklésről, erőszakról szóló történetek már borzongató módon ismerősek lettek, és ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy magunkba forduljunk és saját bajunkkal törődjünk – írja Jolie. De mit árul el az emberi jogok és a bűnösök felelősségre vonása melletti elkötelezettségünkről, ha tűrjük, hogy minden áldott nap emberiség elleni bűnöket kövessenek el Szíriában és Irakban?
