Az Euronews riportot forgatott a Londonba kiköltözött magyarokról, akik igyekeznek belakni az angol fővárost. 200 ezren élnek ott, vagyis majdnem annyian, mint Debrecenben. Vannak magyar boltok, étterem, fogorvosok és még rockbanda is, a Hunderground.
A 444.hu ismertetője után megjelent kommentekből világosan látszik, a társadalom számára mennyire fájdalmasan érzékeny pont az elvándorlás.
A vita leegyszerűsítve úgy foglalható össze, hogy van, aki szerint aki elmegy, az hülye, míg más úgy véli, hogy dehogyis, sőt.
Íme, két jellemző vélemény:
Aki elmegy, az hülye:
“Én azt gondolom, hogy általánosságban az megy külföldre:
– aki nem vitte semmire itt,
– aki nem tett bele elég munkát és csak sírt-rít
– hülyeséget csinált rakásra, eladósodott
– akinek a szociális élete egy kalap szar, barátai nincsenek, családja nincsen, normális párkapcsolata se volt
Ebből kiindulva elmegy külföldre, elvállal valami tahó munkát és nyomorban él, kis szobában, nem tart maga körül rendet és onnan pocskondiázza a sok hülyét, aki még itt maradt. A nagy átlag ilyen ember, aki kimegy. Én boldogulok itthon, most csinálom a felsőfokot angolból munka mellett. Annyit költök amennyim van, nem veszek 10%-os indulóval autót, nem lebzselek és nem feszítek olyan helyeken, amit nem engedhetek meg magamnak. Akciós dolgokat veszek, magamra főzök, nem iszok energiaitalt, nem veszek drága csokikat, a termofejet letekerem és dupla zokniban közlekedek télen a lakásban. Nincs kutyám, mert tudom, hogy az gazdag embernek való (havi 6-8e Ft minimum). Olyan kocsim van, aminek nincs értékvesztése és amikor csak lehet biciklivel járok, mert az sokkal olcsóbb. Folyamatosan tanulok mentalitásról (nem magyar honlapokról :)), most is csak véletlenül vagyok itt), hozzáállásról, hatékonyságról és coursera kurzust csinálok, ami segíti a szakmai fejlődésem. Nekem lesz munkám és jövőm ebben az országban is. Csak az bánt, hogy sokan úgy adják elő, hogy ha mindent megteszel, akkor se lehet itt élni. Érdekes, minden barátom itt él és boldogul, talán majd egy lesz most bajban a történelem diplomájával, de jó srác, lesz neki is helye szerintem. Nyilván egyszerűbb pocskondiázni, csak arra kérek minden nagyszájú kivándorolt embert, hogy ugyan nézzen már magába kicsit és kérdezze meg őszintén: vajon tényleg megtettem mindent?!”
És a másik párt válasza erre, akik szerint ez hülyeség:
“én fordítva látom. az megy külföldre, aki akar, és képes dolgozni, aki képes felszedni önmagától annyi tudást amit értékesíthet bárhol a világon, aki nem röstell nyelveket tanulni ÉS beszélni, aki nyitott az újra, aki nem fél mindent hátrahagyva esetleg a nulláról kezdeni, akit érdekelnek más kultúrák, és aki nem csak egy kétszáz km sugarú körben szeretné leélni az egész életét és onnan választani a barátait is.”
“Van olyan ismerősöm, aki a csajával ment ki, itt hagyva a jól kereső állását, mert elege volt a semmihez nem értő, könyöklő, majd én megmondom a tutit bár nem értek hozzá emberekből mint te.”
“Nincs családod, lakásod, beteg anyád, vagy több gyereked, nem vagy beteg, nyugdíjas, BAZ megyei lakos, földművelő és 1000 más dolog nem vagy aki totál másképp gondolják és élnek. Élethelyzeted egyedi. Tedd azt, amit teszel, ha jól érzed magad így. Thermofejről beszélsz nem spárheltről. Városi ficsúr, Nagyságrendekkel több lehetőség mint vidéken. Hát tudd meg felebarátom, hogy többen tömik a spárheltet mint tekerik a termosztátot. A többség az első soromban leírt körülményekkel van szinergiában, tehát nem vagy nehezen tud kitörni abból a csapdahelyzetből amibe az élet sodorta. Mi legyen velük? Pusztuljanak? Szerintem sokan visszamennének az időben, lennének újra 18 és akkor másképp csinálnák…lehet. Vagy kezükbe veszik a sorsukat és máshol keresnek emberhez méltó életet. Szerintem szállj le a magas lóról és fogadd el, hogy a többi ember más, mi másmilyenek vagyunk. Tudod a fagyi néha visszanyal.”
Bár egy kommentsor nem reprezentatív, azért a hozzászólásokból kiderül: az emberek többségének véleménye egyáltalán nem elítélő azokról, akik úgy gondolják, egy jobb, szebb, de mindenesetre más életre kapnak esélyt Magyarország határain túl, és drukkolnak nekik.
Sokan azt gondolják a kérdésről, mint amit az Euronews riportjában Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója elmondta: ” Egyszerűen fájdalmasnak éreztem azt a fajta tömeges elvándorlást, amit tapasztaltam, illetve hogy amerre jártam, mindenhol valamilyen módon szóba került ez a téma.” A színházban az Illaberek című darab meséli el néhány tipikusnak mondható karakter történetét: a szakmunkásét, az orvosét, a prostituáltét, és a meleg párét. Máté Gábor szerint gyávaság lett volna nem foglalkozni a témával.
