Hónapok óta keresnek albérletet
“Hadd kérdezzem már meg, hogy önök romák? Mert romáknak nem kiadó.” Ezzel, és hasonló helyzetekkel szembesül hónapok óta Farkas László, aki a nagynénjének próbál segíteni albérletet találni. Farkas László és a családja roma. Cigány. Iskolába jártak, és most valamennyien dolgoznak. Valamennyien eltartják magukat, nem segélyeken élnek. Fizetőképesek. De valahogy ma Magyarországon, a XXI. században mégsem találnak albérletet. Nem egy hete keresnek, és még csak nem is egy szörnyű tapasztalattal lettek “gazdagabbak” azóta.
“A nagynéném már eléggé el van keseredve. Az unokatestvéreimmel együtt fontos lenne nekik pedig, hogy találjanak új albérletet, ráadásul itt, a Keleti pályaudvar környékén. Itt dolgozik a nagynéném, itt lenne neki praktikus a lakás is” – mondja a Nők Lapja Cafénak Farkas László, aki amúgy az egyik nagyobb reklámügynökség munkatársaként és dj-ként is dolgozik.
Kihátrálnak a főbérlők
Azt meséli, általában az első találkozás után váltanak hangnemet, vagy táncolnak vissza az üzlettől a főbérlők. “Legyen az ingatlanos vagy magánszemély, eltelik két három nap, és amikor mi újra telefonálunk, hogy érdekelne minket a lakás, és szeretnénk foglalózni, hirtelen már kiadták a lakást, vagy mégis inkább úgy döntenek, hogy eladják.” Mikor már a sokadik csalódás érte Lászlóékat, megkértek egy ismerőst, hogy telefonáljon vissza, és érdeklődjön ő is az állítólagosan már kiadott lakás iránt.
“Már rögtön úgy kezdték neki a telefonban, hogy: ugye ön nem roma? Mert romáknak nem kiadó. Persze, hogy még kiadó volt az albérlet.” Farkas László azt is mondja, sokszor vitték oda a foglalóhoz szükséges pénzt is, de célba eddig nem értek. Végső elkeseredésében az eddigi tapasztalatait a Facebookon is megosztotta, amihez eddig már több mint száz bejegyzés érkezett. Sokan közülük felháborodtak, és szintén megosztották saját falukon. Ennek hatására Lászlóéknál most megint jó sok potenciálisan kiadó lakás telefonszáma áll.
Nem az első pofon
“Ma végigtelefonáljuk ezeket is. Persze, jó érzés, hogy sokan kiállnak értünk, és próbálnak segíteni. Sajnos, amikor évekkel ezelőtt én kerestem albérletet, velem is hasonló dolgok történtek. A családomon belül ez amúgy is sokat téma. Az édesapámmal is előfordult, hogy a munkát a származása miatt nem kapta meg, bár ez is csak feltételezés.” Az új címek és az új telefonszámok birtokában most újra elég bizakodó László.
Talán, az ismerősi és a Facebook adta segítség most tényleg célba ér. Sajnos, ettől még a diszkriminációmentes Magyarországtól elég messze vagyunk…
