10 dolog, amiért örülök, hogy nem most kell érettségiznem

1. Annyira izgultam, én bolond, hogy nem bírtam enni, életemben nem voltam olyan sovány, mint amikor érettségiztem. Éljen a hamburger!

2. Okostelefonnal a zsebben – oké, tudom, hogy használni érettségi közben nem lehet – szerintem elég idegesítő lehet egyenleteket megoldani, osztani, szorozni, sőt évszámokat bemagolni, amikor ott a válasz kéznél. Amíg van áram és internet – mindig:)

3. Nem kellett azon tépelődnöm, hogy lesz-e esélyem normális életre, ha idehaza folytatom a tanulmányaimat, vagy csak akkor, ha arccal nyugat felé nekiindulok a világnak.

4. Rémálom, hogy történelemből írásbelizni kell. 1998-ban szerencsére még nem kellett, csak szóbelizni.

5. Nem volt akkora információs dzsungel, mint most, amiben utat kell törni, tök nehéz eldönteni, mi fontos, mi számít, mi releváns ismeret, és mi kacsa, tévhit, városi legenda. Én még kidolgozott tételekből tanulhattam vonalas füzetlapokról, nem kavart be és vonta el a figyelmemet az internet.

6. Nem kellett még választanom, hogy közép- vagy emelt szintű érettségit írjak. Akkor még a számomra egyszerűbbnek tűnő 120 pontos rendszer volt, és kész.

7. Végre nem kérdezi meg senki, izgulok-e már az érettségi miatt, aztán a felvételi miatt, aztán az eredmények miatt. Szóval nem kérdezgeti folyton MINDENKI, hogy na, izgulsz már, na, tanultál eleget?

8. Végre megszűnt a fehér blúz, fekete szoknyával kényszer. Igaz, az én gimnáziumomban nem volt kötelező egyenruha, de az ünnepélyes pillanatok megkövetelték a “fehér blúz, fekete alsó” összeállítást, így az érettségi is. Borzalom!

9. Én igazi hülye voltam matekból, az idei matekérettségin tuti megbuktam volna. Az érettségivel örökre megszabadultam a sok kudarctól, a korrepetálástól, a gyakorlástól és gyomorgörcstől.

10. Részemről az érettségivel, illetve a középiskolába járással megszűnt az állandóan nagyon korán kelés. Egyetem alatt pláne ritkán keltem korán, a munkahelyemhez meg közel lakom. 🙂

• 10 tipp érettségizőknek az utolsó pillanatokra
• 5 dolog, amit teljesen máshogy csinálok, mint a dédanyáim