“A pisztolyt a fejemhez szegezte, én mégsem gondoltam magamra bántalmazott nőként”

“Ha akkoriban azt mondták volna, hogy ez az okos, vicces, érzékeny ember, aki imádott, egy nap majd megszabja, hogy hordhatok-e sminket, hogy milyen rövidek lehetnek a szoknyáim, hol lakhatok, hol dolgozhatok, kik lehetnek a barátaim, és hogy hol tölthetem a karácsonyt, akkor csak nevettem volna, mert eleinte semmi jele nem volt Conornál az erőszaknak, az irányításnak vagy a dühnek. Nem tudtam, hogy az erőszakba torkolló kapcsolatok  első szakasza éppen az, hogy elcsábítják és elbűvölik az áldozatot” – fogalmaz Leslie Morgan Steiner.

Ezután a második lépés az áldozat elszigetelése. Leslie sok-sok nőhöz hasonlóan egy gondosan felállított fizikai, pénzügyi és pszichológiai csapdába sétált bele. Először a fenyegetések jöttek, aztán következett az erőszak.

Leslie a gyerekeivel – fotó: Facebook

“Öt nappal az esküvőnk előtt támadt rám először fizikailag. Reggel 7 óra volt. Még hálóingben voltam, a számítógépen dolgoztam. Felidegesítettem magam, és Conor a dühömet ürügynek használta arra, hogy mindkét kezét a nyakam köré fonja, és addig szorongasson, míg nem tudtam se lélegezni, se sikítani, és a fojtogató fogást használva, többször beverte a fejem a falba. Öt nappal később a tíz zúzódás a nyakamon épp kifakult, mikor felvettem édesanyám menyasszonyi ruháját, és feleségül mentem hozzá. A történtek ellenére biztos voltam benne, hogy boldogok leszünk, amíg meg nem halunk, mert szerettem, és ő is nagyon szeretett. És mert rettentően sajnálta. Csak nagyon ideges volt az esküvő miatt, és mert mi ketten egy családot fogunk alkotni. Ez csak egy egyszeri alkalom volt, soha többé nem tudna bántani. Aztán még kétszer előfordult a nászúton…”

A házasság következő két és fél évében férje hetente többször megverte. De akkor miért maradt, miért tűrt ilyen hosszan? A válasz nagyon egyszerű. Nem tudta, hogy bántalmazzák. Maga előtt is tagadta.

Annak ellenére, hogy odaszegezte a töltött pisztolyokat a fejemhez, hogy lelökött a lépcsőn, hogy a kutyánk megölésével fenyegetőzött, hogy kirántotta a kulcsot a gyújtáskapcsolóból, amíg az autópályán vezettem, hogy őrölt kávét szórt a fejemre, miközben egy állásinterjúra öltöztem, én egyszer sem gondoltam úgy magamra, mint egy bántalmazott feleségre. Ehelyett egy nagyon erős asszony voltam, aki szerelmes volt egy mélyen zaklatott emberbe, és én voltam az egyetlen ember a Földön, aki segíthetett Conornak szembenézni a démonjaival

– mondja az asszony.

A családon belüli erőszak utolsó lépése a gyilkosság.  A nő elmondása szerint a családon belüli erőszakból eredő gyilkosságok több mint 70 százaléka akkor történik, amikor az áldozat véget vet a kapcsolatnak, amikor kiszáll, mert akkor a bántalmazónak ekkor már nincs vesztenivalója. Ő szerencsére még idejében kiszállt.

A bántalmazás a csendben erősödik

A Háttér Kiadó gondozásában megjelent Az asszony verve című könyv írója, Hajni korábban azt mondta nekünk, számára meghatározó felismerés volt, hogy az ő esete bizony nem egyedülálló.

Sokan vagyunk, hihetetlenül sokan, ugyanazzal a problémával, ugyanazokkal az érzésekkel. Hogy nem én vagyok bolond, hanem mindannyiunkkal ugyanazt csinálták. Egy idő után láttam, mi a dinamikája ennek, hogyan működik – és hihetetlenül egyszerűen felismerhető lenne. De senki nem beszél róla nyíltan.

Hogy miért? Egyrészt mert egy ilyen kapcsolatban lenni, egyféle bénultságot, tehetetlenséget okoz. Másrészt a környezet reakciói miatt is aggódik sok áldozat. 

Egy bántalmazott nő felett sokan ítélkeznek, sajnálkoznak, sőt értetlenkednek. Megbélyegzik az áldozatot, mentegetik az elkövetőt. Súlyos tévedésben vannak, akik így vélekednek. Az áldozat nem önsorsrontó vagy ostoba. Az, hogy belesodródik, majd nem lép ki a kapcsolatból, millió tényező miatt alakul így.

Ne áltassuk magunkat. A családon belüli erőszak bárkivel megtörténhet. Mindenhol ott van. 

Hajni és a TED előadója, Leslie is azért volt képes véget vetni történetnek, hogy megtörjék a csendet. 

Mi is ezt tesszük ezzel a cikkel, mert a bántalmazás a csendben csak erősödik.