A kiégés vagy burnout tartós stressz következtében létrejövő fizikai, érzelmi és mentális kimerülés, amely beavatkozás nélkül folyamatosan súlyosbodik. Egy friss felmérés szerint az aktív magyar munkavállalók 86 százalékát fenyegeti enyhébb vagy súlyosabb mértékben.
Elsősorban azokat sújtja a kiégés, akik munkájuk során társadalmi segítő funkciót látnak el, humán területen dolgoznak, vagy akiknek munkájukhoz az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű empátiára vagy azonosulásra van szükségük – különösen veszélyeztetettek például az orvosok, a pedagógusok, a rendőrök, a jogászok és a médiában dolgozók.
Hiába riasztóak az ezzel kapcsolatos hazai felmérések eredményei, a kiégést sajnos sok országban, így nálunk sem kezelik hivatalosan betegségként – nem úgy, mint például Franciaországban, ahol még táppénzzel, terápiával is segítik a munkában kiégett dolgozókat.
Melyek azok a burnout-tünetek, amelyeket magunkon észlelve sejthetjük, hogy minket is utolért a “modern kor pestise”? Vannak jellegzetes fizikai és pszichés jelek is.
Testi tünetek:
- feszültség,
- fáradtság,
- fejfájás,
- testsúlyváltozás,
- alvászavarok,
- pszichoszomatikus megbetegedések (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegség).
Pszichés tünetek:
- ingerlékenység,
- cinizmus,
- családi baráti kapcsolatok elhanyagolása, megromlása,
- munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, kritikus hangvétel, elégedetlenkedés
- serkentő- és nyugtatószerek fokozódó használata,
- egyre több alkalommal betegállományba vonulás,
- teljesítőképesség csökkenése, az elköteleződés hanyatlása, indokolatlan szakmai önértékelési problémák,
- labilissá, szorongóvá válás,
- depresszió, rögeszmék megjelenése,
- elszemélytelenedés (deperszonalizáció) érzése.
Persze a legszerencsésebb eset az, ha a burnout kialakulását képesek vagyunk megelőzni. Csehák Hajnalka pszichológus, tréner, coach röjtökmuzsaji antistressz workshopján több hasznos tanácsot is adott erre vonatkozóan.
- Tartsuk meg a realitáskontrollt és gondolkozzunk az “itt és mostban”.
- Fontos a kikapcsolódás, a sportolás és a manuális tevékenységek.
- Találjunk hobbit magunknak, alkossunk valamit szabadidőnkben.
- Elengedhetetlen az önismeret és a személyiségünk fejlődése, de szóba jöhet a coaching is.
- Alakítsunk ki pozitív életszemléletet, húzzunk határokat, és tartsuk is be azokat!
- Sokat segíthet a stresszkezelési-módszerek megtanulása, ventiláció lehetőségének megteremtése és az autogén tréning is.
- A vitaminok nagyon fontosak, de a salaktalanító kúrák úgyszintén jöhetnek.
- A képzések, tréningek előrevisznek.
- A rugalmas terhelés, a szakmai szerepváltás, a rendszeres szabadságra menés környezetváltozással mind-mind jót tesznek.
- Súlyos esetben a munkahelyről való kilépés az egyetlen megoldás.
De ha már érintettek vagyunk, mit tehetünk azért, hogy kimozduljunk a holtpontról, és sikerüljön helyrebillenteni testi-lelki egyensúlyunkat? Csehák Hajnalka erre vonatkozóan is adott néhány hasznos gyakorlati tippet.
- Koncentráljunk teljes erőbedobással egy tevékenységre. Próbáljunk például hangtalanul elmosogatni, úgy, hogy egyszer sem csörrentjük meg az evőeszközöket.
- Térjünk el a megszokott rutintól evés közben. Változtassuk meg a fogások sorrendjét! Végül is miért ne kezdhetnénk a desszerttel?
- Ne mindig a megszokott útvonalon menjünk dolgozni, és próbáljunk ki más közlekedési eszközöket is.
- Csináljunk mindent közelről! Legyünk teljes mértékben jelen, igyekezzünk feloldódni az aktuális tevékenységünkben.
- Írjunk egy beszédet, amit a 75. születésnapunkon mondanánk el. Képzeljük el, kit hívnánk meg az eseményre, kinek miért mondanánk köszönetet, milyen fontos életeseményekről emlékeznénk meg szívesen.
- Kezdjünk el sportolni, lehetőleg még ma.
- Figyeljünk a változatos táplálkozásra, az elegendő alvásra, ami biztosítja a fizikai jóllétünket
- Keressünk valami jó stresszlevezető módszert. Szerezzünk be például egy pofozóbabát, törjünk össze egy tányért, de az is segíthet, ha egy papírlapot apró darabokra tépünk, szétszórjuk, majd összeszedjük a darabjait.
- Az is jó, ha ráfeszítünk a felgyülemlett feszültségre. Például erősen összeszorítjuk az öklünket pár másodpercig, majd elengedjük és lerázzuk a feszültséget. Ha ez 4-5 alkalommal egymás után elvégezzük, máris megkönnyebbülünk kissé.
- Rakjunk rendet magunk körül, fizikai és pszichés értelemben egyaránt. Mert a külső és belső rend kéz a kézben jár.
