Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt Magyarországon járt a dalai láma. Zsúfolásig megtelt az Aréna. Bevallom, egy kis protekcióval az első sorok egyikéből figyelhettem őt, mert nagyon kíváncsi voltam rá. Nem azért, mert buddhista lennék, vagy mert akkor mélyrehatóbban tudtam volna bármit is az életéről, a tanításairól, hanem azért, mert nem tudtam elképzelni, ki lehet az az ember, aki valóban a szeretet nyelvén kommunikálva tud megmozgatni milliókat szerte a világon. Ott ültem nem messze a színpadtól, és amíg a tömeg nagy része mindenféle szövegeket mormolva végezte a rituálékat, én csak néztem őt, és rájöttem, hogy nem, vagy nemcsak a pár soros mantráknak köszönhető, hogy az emberek másképp kezdenek gondolkodni, hanem az ő személyiségének. Annak a kisugárzásnak, amely ott helyben is több ezer embert kerített hatalmába hirtelen. Annak a pozitivizmusnak, amely az egyfolytában mosolygó, nyugodt, békés, idős emberből áradt. Annak, ahogyan az emberek felé fordul, és ahogyan embernek és embernek kellene egymás felé fordulnia: elfogadással és szeretettel.
Pedig nem indult könnyen az élete.Tendzin Gyaco, eredeti nevén Lhamo Donrup tizenhatodik gyermekként született egy tibeti családba, borzasztó körülmények közé, testvéreinek fele már kicsiként meghalt. Ő viszont kiválasztott lett. Kétéves korában “találtak rá” a buddhista vezetők, a 13. dalai láma reinkarnációjaként. Tizenöt évesen beiktatták hivatalába, ő lett a 14. dalai láma. 65 éve tölti be ezt a tisztséget, és valljuk be, nem volt könnyű dolga. Tibet Kína részévé vált, ő Indiába menekült, de felkelések, háborúk, vérontások után, száműzetésben élve is megmaradtak alapelvei: az elfogadás, az együttérzés és a megbocsátás, amelyek nélkül nincs szeretet, nincs fejlődés, csak erőszak. És emberek milliói követték, mert a béke nagykövetét látták benne.
A jövővel kapcsolatban azt hiszem, hogy a mi fegyverünk az igazság és a bátorság.
“A boldogság bennünk van” – 7 dolog, amelyben a jövőt látja a dalai láma
Esély a gyermekeknek – A dalai láma szerint a gyermekek jelentik a fejlődés útját. Ezért olyan gyermekfalvakat hozott létre, amelyek vallástól, származástól, bőrszíntől függetlenül befogadják az árva gyermekeket, és új esélyt adnak számukra az élethez.
Az állatok szeretete – Fellép az állatok védelme érdekében, és bár szükségesnek tartja a húsevést, és ő maga is fogyaszt minimális mennyiségű húst, arra buzdítja az embereket, hogy az állatokat ne csak húsként lássák, hanem érző lényekként, és igyekezzenek inkább növényi táplálékkal élni, így csökkentve a felesleges szenvedést.
Mindenki a saját környezetének védője – A környezetvédelem szintén a szívügye, de erről nemcsak mint valami elérhetetlen vágyálomról beszél, hanem szerinte ezt az egyének életének mindennapi részévé kell tenni. Ez pedig, úgy véli, már ott elkezdődhet, ha az ember lekapcsolja maga után a villanyt zuhanyozás után a fürdőszobában.
Az együttműködés a lényeg – Nem ítél el senkit csak azért, mert mások a hagyományai, a szokásai. Próbál harmóniára törekedni az élet minden területén, és mint volt politikai és jelenlegi vallási vezető, a közös nevezőt keresi a világi és különböző vallási vezetők között is. “Legyen a 21. század a tolerancia és a párbeszéd évszázada” – vallja.
Elfogadja a “másságot” – Számos alkalommal együttérzését fejezte ki a meleg, a biszexuális és a transzszexuális beállítottságú emberekkel kapcsolatban. Toleranciára és az emberi jogok tiszteletben tartására buzdít.
A melegkapcsolatokról így vélekedik: “Ha két férfi vagy két nő önakaratából beleegyezik, és mindkettőjük elégedettségével történik, anélkül hogy másokat bántanának ezzel, akkor rendben van.
Támogatja a nőket – Számos alkalommal kijelentette: “feminista vagyok”. Támogatja ugyanis a nők jogainak érvényesülését, sőt felszólította a hölgyeket, hogy teremtsenek egy együtt érzőbb világot, mert erre a férfiak sokkal kevésbé képesek. “Ha a világi vezetők többsége nő volna, talán kevesebb veszélye lenne a háborúk kitörésének.”
Nem a pénz számít, hanem az egészség – Szerinte az egyik legfőbb érték az egészség. Úgy látja, hogy a modern világban a legtöbben azért hajtanak céltalanul, értelmetlenül, egészségüket feláldozva, hogy legyen elég pénzük. Azután egészségük helyreállítása érdekében feláldozzák az összes felhalmozott pénzüket. Van ennek értelme?