A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség becslése szerint élete során minden három európai közül egynél diagnosztizálnak rákot, és minden négy európaiból egy rákban hal meg. A magyar és legfőképp a budapesti helyzet ennél is rosszabb. A fővárosban egy év alatt 100 ezer lakosra 1000 új daganatos megbetegedés jut, és minden második budapesti lakosnál fognak élete során rákot diagnosztizálni, minden harmadik pedig rákban halhat meg. Az ellátásra szorulók száma alapján biztosan állítható, hogy az egészségügyre háruló onkológiai feladatok aránya nagyobb, mint bárhol másutt a fejlett világban – írja a hvg.hu.
Aránytalanságok a pénzek elosztásában
A cikk szerzője, dr. Poller Imre onkológus szakorvos szerint olyan összehangolt rendszerre lenne szükség, ahol a diagnosztikus, a sebészeti, a sugárterápiás és a gyógyszeres ellátások egyensúlyba kerülhetnek. A nemzetközi tapasztalatok alapján minden új beteget ki kell vizsgálni, százból 80-90 páciensnél sebészeti beavatkozásra, legalább ötvennél sugaras, 45-50-nél pedig gyógyszeres kezelésre kell számítani. És lesz olyan 20-30 beteg, akik rehabilitációs támogatásra szorulnak, őket gondozni és folyamatosan figyelni kell.
Magyarországon elvileg minden együtt lenne az onkológiai rendszer optimális és igazságos működéséhez, hiszen a kórházakat az állam birtokolja és működteti. A hazai aránytalanságok ugyanakkor már abból is kitűnnek, hogy az évi mintegy 168 milliárd forintra becsült onkológiai költségekből a szűrővizsgálatok, a diagnosztika, a sebészet, az ápolás együttesen alig 64 milliárd forinthoz jut hozzá, a sugárterápiás ellátás finanszírozására nagyjából 10 milliárd forintot szánnak, míg a rendelkezésre álló összeg több mint a fele a gyógyszeres kezelésekhez kapcsolódik. Ugyanakkor a rákbetegséget túlélők fele a sebészi beavatkozásoknak, 40 százaléka a besugárzásnak, körülbelül 10 százaléka pedig a kemoterápiának köszönheti a gyógyulását.
Már a diagnosztika is komoly problémákba ütközik
A daganatos betegek ellátásának egyik neuralgikus pontja a diagnosztikus háttér hiányossága. A rendelkezésre álló hazai kapacitások jelentősen elmaradnak a környező országokétól. Egymillió lakosra számítva Ausztriában négyszer, Szlovákiában és Csehországban kétszer több CT-készülék működik, mint Magyarországon. Azaz a magyar onkológiai ellátásban csak akkor kerül sor CT- és MR-vizsgálatra, ha ez elkerülhetetlen. Ebből következően az onkológiai diagnosztika hatalmas mennyiségű szövettani vizsgálat elvégzését igényli, mert ezek nélkül nem igazolható, avagy nem zárható ki a daganatos megbetegedés. Ehhez persze gyors, teljesen megbízható leletekre volna szükség.
Egy komplett vizsgálat ára néhány százezer forinttól egymillió forintig terjedhet. Ez pedig komoly csapdahelyzet. Ugyanis lesz egy csoport, amelyik csak a hagyományos, klasszikus kezeléseket tudja igénybe venni, és lesz egy másik, amelyik a magánpiacon elvégeztetett speciális vizsgálattal megszerzi annak a lehetőségét, hogy a közellátásból a lehető legkorszerűbb kezeléseket is megkaphassa.
További rákbeteg, kórház témájú cikkek az NLCafén
- Forradalmi magyar találmány a rákgyógyítás terén
- Hazánkban a legrosszabb a rákbetegek halálozási aránya
- Óriási baki: kikerültek a netre a kórházi betegek adatai
- 2020-tól ilyen kórtermekben gyógyulhatunk?
