“A tömeghadseregek és nagy tankcsaták kora lejárt” – 10 férfit kérdeztünk a sorkatonaságról

Dávid: Szerintem nettó hülyeség a sorkatonaság újbóli bevezetése

Eleve, ha háború lenne, már azt sem úgy vívnák, mint régen, hanem precíziós támadásokkal, különleges osztagokkal, az infrastuktúra kiütésével. Ha már muszáj, én kis létszámú, de modern eszközökkel felszerelt profi hadsereget hoznék létre, az árvíznél meg ilyen esetekben lapátoló kiskatonák helyett meg a katasztrófavédelemnek adnék több támogatást, hogy ilyenekre legyenek embereik.

Cs: Jól jött az ügyvéd

Mivel én még a veszélyeztetett tartományba estem sorkatonaság-ügyileg, ezért jól ismerem az érzést, milyen az, amikor bármikor behívhatnak, és rettegve lesed a postát, hogy mikor kerül rá sor. Az volt a nagy szerencsém, hogy az unokatestvérem épp akkoriban kezdett el jogászként dolgozni a honvédségnél, és jogilag olyan szépen megfogalmazott halasztási kérelmeket írt a nevemben, amivel a jogásznyelvvel hadilábon álló titkárságok nehezen tudtak vitatkozni. Persze a távolmaradásom elintézéshez kellett néhány igazolás, ezért előfordult egy-két olyan suli, ahová felvetettem magam, beiratkoztam, befizettem a félévi tandíj első részletét, kikértem a tanulói jogviszony igazolást, és aztán egyszer sem láttak többet az órákon. Aztán jött a hír, hogy eltörölték a kötelező sorkatonai szolgálatot, én pedig ujjongtam örömömben.

János: A mai fiatal fiúkra nagyon ráférne egy kis katonaság

Megtanulnának csapatban gondolkodni, edzettséget szereznének, talpraesettebbek lennének. Viszont nem kellene másfél évig katonáskodni, elég lenne fél év is. Azt látom, hogy semmi teherbírásuk nincs a mai fiataloknak, erősödjenek csak, férfiasodjanak!

Fluor Tomi: Velem nem járnának jól!

Iván: Profikra van szükség

A tömeghadseregek és nagy tankcsaták kora lejárt. Az elmúlt 25 év megmutatta, hogy a válságok lokálisak, az ellenség egyre gyakrabban gerilla harcmodorban küzd, a hidegháborúra optimalizált rendszerek gyakorlatilag tehetetlennek bizonyultak. Profikra van szükség, akik hivatásuknak tekintik ezt az egészet, és akik megkapnak minden szükséges felszerelést és kiképzést ehhez. 18 éves kölyköket besorozni Európa közepén, hogy mondjuk 6 hónapig alakizgassanak, és kettőt lőjenek, az erőforrások és az idő megbocsáthatatlan pazarlása.

Tamás: Nekem bejött

Én voltam sorkatona – ráadásul önként vonultam –, és nekem bejött. Büszke vagyok az egységre – MH. 87. Bakony Harci Helikopter ezred, híradós zászlóalj –, ahol szolgáltam és szerencsésnek érzem magam, hogy átélhettem ezeket az élményeket. Civilként dolgoztam az US ARMY-nak (127th “WorkHorse” Aviaton Support Battalion), az is érdekes volt. Jó élményeim vannak 99 százalékban a magyar hadseregről. Az US ARMY már más tészta.

“Ez a kép aznap készült, amikor egy nap leforgása alatt leszereltem a Magyar Honvédségtől és beléptem tolmácsnak az Amerikai Hadseregbe.”

Tomi: A sorkatonaság kitartásra nevel

Szerintem vissza kéne állítani a sorkatonaságot, ha én kibírtam, akkor más is. A mai fiatalokban nincs kitartás, nincsenek céljaik. Ezen segít a katonaság. Arról nem is beszélve, hogy a fegyver használatát meg kell tanulnia mindenkinek, mert az fontos. Bármikor előfordulhat, hogy meg kell védenie magát vagy a családját.

Attila: A polgári életben is hasznosítható szakképesítést sajátítsanak el

Az egészséges hazafias nevelésnek szerves része a sorkatonai szolgálat, azonban nem olyan keretek között, ahogy az hazánkban volt. Amennyiben érdemben is ütőképes honvédséget szeretnénk, akkor annak első lépcsője a kötelező sorkatonai szolgálat, melynek ideje alatt a fiatalok fegyelmet, szófogadást és rendet tanulnak, a polgári életben is hasznosítható szakképesítést sajátítanak el, miközben szükséghelyzetben a tudásuknak megfelelően segíthetnek a katasztrófahelyzetek megoldásában, akár a későbbi civil életük során is. Természetesen a teljességhez egy működő katonai életpályamodellre is szükség van.

Gábor: Csak ne úgy, mint régen

Amikor én voltam katonaköteles korú, sorkatonai kiképzés helyett választható volt a polgári szolgálat is. Utóbbi másfélszer annyi ideig tartott, mert le kellett tölteni a tartalékos szolgálat idejét is. Én mégis emellett döntöttem, mert a kilencvenes évek közepén a sorkatonák kiképzése a nullával volt egyenlő: összesen három éles lőszert lőtt el egy honvéd. Kilenc hónapon keresztül szinte semmi hasznosat nem tanultak a laktanyában, legfeljebb annyit, hogyan lehet berúgni a lebukás veszélye nélkül.

De. Elméletben támogatnék egy olyan, rövid ideig (kilencven nap) tartó, kötelező érvényű kiképzést, aminek során bentlakásos rendszerben megtanítanák a 17-28 éves kor közötti fiatalokat: modern harcászati-területvédelmi alapismeretekre, ide értve a kézifegyverek kezelését, önvédelmi fogásokra közelharcban, a tájékozódásra-térképolvasásra is. Zord körülmények esetén alkalmazható alapvető túlélési ismeretekre. Önköltségi áron járművet vezetni, (B kat.). Tovább szolgálóknak akár C,E, kat. is (ami akár még kedvet is csinálhat a dologhoz). Biztos elsősegély-nyújtási ismeretekre (szanitéc). A kilencven nap akár két egyetemi szemeszter közti nyári szünetben is letudható lenne, max. két részletben. És nem feltétlenül csak fiúk számára lenne haszna.

Gábor: A fiúk középiskolán keresztül húzódó sakkban tartása a sereggel nem szolgálja a képességek legjobb kiaknázását

Személy szerint egész kamaszkoromat meghatározta a sorkatonai “lehetőség“. Apám, aki tudósként is megmaradt egykori katonatisztnek, egyfolytában azzal rémített, hogy nem tanulok eléggé jól, nem vesznek fel majd az egyetemre, és ebben az esetben azonnal visznek katonának.
Visszagondolva az egyik legszemetebb kilátás volt, mert örökké azon kellett tökölni, hogyan legyen lehetőleg jó sokáig hallgatói jogviszonyod, ha elszúrtad a felvételit. Sokszor kerültem ebbe a helyzetbe. Volt, hogy két féléves külföldi ösztöndíj lejárta után éjjel jött az agresszív rendőr, aki kérdés nélkül nyomban a falhoz nyomott, éjjel fogda, hajnalban sorozás. Volt, hogy hajnal hét órától délután ötig ültem egy széken, a “Hadkieg”-nek csúfolt Hűvösvölgyi út első emeleti nagy folyosóján, mert az ügyeletes őrnagy szakvéleménye szerint a hallgatói jogviszony igazolásommal az a helyzet, hogy “szerintem ez hamis lösz fiam, mer’ má’ láttam ilyet, az nyomtatva vót, úgyhogy kuss és megvárod szép csöndben, míg ellenőrizzük”. Borzalom volt látni mindig azt a rettenetes agyatlanságot, ami ezeken a helyeken körülvett.

Egészen rövid “bent tartózkodásaim” alatt egyébként úgy láttam, hogy azok a helyek, amik egy fiatal férfinek tényleges élményt, valódi kalandot nyújtanának nem, vagy csak nagyon nehezen voltak elérhetőek – az elit egységek (deszant, búvár, határvadász, repülős, etc.) rendszerint kevés sorállományút vettek be, azokat viszont a végletekig kihasználta a hivatásos – vagy korabeli kifejezéssel: továbbszolgáló – többség.

A sorkatonák az idő jelentős részében látszatfeladatokat végeztek, a fennmaradó időben alkoholt fogyasztottak, és cigarettáztak – aki nem dohányzott, az egész nap dolgozott, a többinek járt a cigarettaszünet. Nagyon jellemző volt, hogy a gyakorlati foglalkozásokon el kellett számolni az éleslőszerrel (hunyja be mindenki a szemét: harci körülmények között hányan nézik, hová gurult az a rohadt hüvely, biztosan ez lenne az életszerű?)

Egyszóval: azt a jogtipró rendszert visszahozni semmiképpen sem szabad. A sorkatonaság intézményében sok minden más mellett nem volt megoldott a tanulmányokba, vagy éppen a munkába történő visszailleszkedés –hiába állít valaki mást, akkor is totál szívás volt a kiesett év annak, aki valahogyan nem úszta meg. 

Ma úgy látom két kiskamasz fiú papájaként, hogy nem ez a megfelelő út a férfiasság, a “tartás”, egyáltalán a férfieszmény elsajátítására. A fiúk középiskolán keresztül húzódó sakkban tartása a sereggel nem szolgálja a képességek legjobb kiaknázását, és nagyon fontos, hogy az eltörlés óta láthatóan megszűnt az a fajta suta beiskolázási kényszer, ahol megoldásként az élelmes szülők a leggyengébb kisvárosi főiskolát jelölik meg második helyen az érettségiző fiú felvételi lapján, ahová igen ócska szinttel is be lehet kerülni, csak ne vigyék el a Pistikét, majd átjelentkezik valahogyan…

Végül megemlítendő egy nagyon baljós tényező: a katonai életvitel mítosza sajnos nagyon könnyen alkalmas arra, hogy a képzetlen fiatalokat egyfajta “hazafi” tudattal felsőbbrendűség látszatát adja – jó lenne azt az átpolitizálódást elkerülni, és ezt az egész ökörséget elfelejteni a francba.

Aki akar, mehet valóban tanulni ilyen tudományt is, úgy hírlik jó forrásokból, hogy jó iskola a Zrínyi egyetem is, vagy elmehet egy sorozó irodába, ott megfelelő felmérés után aláírhat néhány évet és bármi lehet. De ne legyen kötelező, mert nagy lesz megint az ára, lásd fentebb.