Vincze Zoltán egy balesetben eltörte a gerincét, azóta él kerekesszékben. Az ő segítségével teszteljük az új appot.
Könnyebb lett az életed, amióta ezt használod? Persze, ne viccelj, még azt is megmutatja, hogy hol van a városban akadálymentes WC. Ez például nagyon fontos nekünk, én nem tudok beszaladni pisilni bármilyen nyilvános helyre, ahogyan te.
Vagy megnézhetem előre, hogy hol találkozom a barátaimmal, akadálymentes-e a hely, illetve oda tudok-e jutni. Látom, hogy hol van a közelben parkoló, ez is fontos.
Beszélgetés közben elindulunk Zoli óbudai lakásából a Belvárosba. Alacsonypadlós buszra szállunk, ahol még a mozgáskorlátozottaknak felszerelt jelzőgomb is működik, és irány a belváros.
A Bazilika környékére megyünk, az alkalmazás azt mutatja, hogy itt elkél egy kis segítség, mert sok a macskakő, ami nagyon nem jó egy kerekesszékesnek. Ez a szakasz sárga, ami azt jelenti, hogy segítséggel járható, a zöld a tuti, a piros pedig a járhatatlant mutatja.
Látod, erre számítottam – magyarázza Zoli. – A macskakő mindig szívás. Döcög, a kerék beakad a kövekbe, nekem meg leesik a lábam a tartóról. Nagyon utálom!
Közben elmegyünk egy WC mellett, tényleg ott van, ahol a készülék jelzik, viszont belefutunk egy postába, lépcsős feljárattal.
Itt én nem tudok feladni egy csekket, nem tudok elintézni semmit és nagyon sok ilyen hely van. Felcipelhetne valaki, de ahhoz két felnőtt kellene. Ilyenkor dühös vagy?
Persze. Szerencsére ma már ez kiszámíthatóbb, meg tudom nézni a telefonomon előre.
Külföldre hogy utazol? Az az igazi pionyírtúra! Azt lehetetlen kiszámítani itthonról, hogy mi fogad ott. Volt már olyan szállodai szoba, ahová nem tudtam bemenni, és volt olyan, aminek a fürdőszobáját nem tudtam használni. Kaland, mondom, hogy csupa kaland minden percem! Mondjuk, nekem egy teregetés is kihívás, mert nem tudok magasra nyújtózkodni.
Körülnézünk, de esélyünk sincs arra, hogy igyunk egy kávét, vagy lépcső van, vagy padka.
A járdán egy pici fekvőrendőrhöz hasonló valamit átlépek, Zoli kicsit küzd vele, de átjut.
Nem minden kerekesszékes képes ezeken átmenni, például a nyaki gerincsérültek biztosan nem, mert ők a kezüket sem tudják úgy használni, mint én. Akartok durvábbat is látni ennél?
Persze, akarunk. És elindulunk Padkaországba. Zoli így hívja az Astoria és a Blaha közötti szakaszt a Rákóczi úton. Meg az Andrássy utat.
Itt át tudsz menni egyedül? Á, esélytelen. Olyan magas a padka, hogy lekecmeregni talán még sikerül, de föl már biztosan nem. Volt már olyan, hogy kiestem itt a kocsiból, de mit csináljak, ha ide kell eljutnom.
Hogy segíthetek?
Emelj meg, ha tudsz, úgy talán átérünk!
Lassan a Blahára érünk, a metróba lejutni esélytelen.
Irány a 4-es, 6-os villamos, az sima liba – ahogyan Zoli fogalmaz.
A megállóban beáll a jelbe, beszállunk és megszólal a hangosbemondó: Figyelem, mozgáskorlátozott használja a járművet!
Ezt hogy bírod? Tudom, hogy jó szándékból fakad, de akkor is hülyeség. Látják, hogy nekem több hely kell, úgyis arrébb húzódnak az emberek, kicsit kínos, de ez van.
Képzeld, olyan is van, hogy bemegyek egy akadálymentes étterembe, de a mosdó előtt van két lépcső, szóval oda már nem jutok be.
Vagy valaki vadul segíteni akar, ezért a Körúton például áttoltak az egyik oldalról a másikra. Pedig én azért álltam meg, mert ott vártam valakit, és közben telefonáltam.
Egyébként az emberek tök jó fejek, segítőkészek, nekem mindig mázlim van. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, ha nem tudok eljutni valahová…
Például az útfelbontások a városban lehetetlenné teszik a közlekedést, és nemcsak autóval. A Széll Kálmán tér például “elesett”, ott nem nagyon jutna át most senki kerekesszékben.
Az app működik, Zoli azt mondja, hogy a kerekesszék feltalálása után ez a legjobb segédeszköz.
Persze, nagyon friss, de folyamatosan fejlődik, és a cél az, hogy valóban navigáció legyen, beszélő útvonaltervezős, és rajta legyen az egész ország, sőt az egész világ. Most fordítják le több nyelvre, hogy ne csak magyarul legyen olvasható.
Alakulnak a piktogramok is, a cél az, hogy egy jól használható, mindent feltérképező rendszer legyen. És bármilyen furán hangzik is, elsőként a világon, szóval világszabadalom!