Ezekben a napokban jelentik be, hogy kik kapták a világ legjelentősebb elismerését, melyre minden tudós és művész áhítozik, a Nobel-díjat. Az elmúlt évtizedekben akadtak olyan kitüntetettek, akik nem tudták vagy nem akarták átvenni a díjat Oslóban, illetve Stockholmban. A Nobel-békedíjat mindig a norvég fővárosban adja át a norvég király, a többit Stockholmban nyújtja át a svéd uralkodó, ez utóbbit december 10-én, Alfréd Nobel halálának évfordulóján. Jöjjenek most azok, akik valamilyen okból nem vették át az elismerést.
Carl von Ossietzky – Koncentrációs táborban érte a hír
1936-ban a Nobel-békedíjat Carl von Ossietzky német pacifista írónak ítélték oda. Ossietzky a harmincas évek legelejétől élesen kritizálta Hitlert és pártját, 1931-ben pedig koncentrációs táborba zárták, itt érte a kitüntetés híre is. A náci sajtó persze nem tudta kikerülni a témát, de botránynak állította be a tényt, az oslói bizottságot korruptnak és ellenségnek nevezte, Ossietzkyt pedig árulónak. A nácik, akik akkoriban azért még ügyeltek arra, hogy olykor barátságos képet fessenek magukról, végül mégis belementek egy színjátékba: az írót formálisan kiengedték a koncentrációs táborból, készült is erről pár fotó, de gyakorlatilag egy szanatóriumban haláláig fogoly maradt.
Carl von Ossietzky és lánya, Rosalinde
Hitler több díjazottat is megakadályozott abban, hogy átvegye a Nobelt: Richard Kuhnnak 1938-ban a kémiai, Adolf Butenandtnak 1939-ben a kémiai, és Gerhard Domagknak 1939-ben az orvostudományi elismerés átvételét tiltották meg. Később valamennyien megkapták a diplomát, valamint az arany emlékérmet, a pénzdíjat azonban – az alapítvány szabályzata értelmében – nem.
Borisz Paszternak – Elfogadta, majd visszautasította
1958-ban Borisz Paszternak szovjet író először elfogadta az irodalmi Nobel-díjat, ám később a Kreml nyomására megtagadta az átvételét. Minden bizonnyal igen komolyan megfenyegette a Hruscsov vezette kommunista párt.
Paszternak felesége és lánya társaságában
Jean-Paul Sartre – Neki aztán nem kell
1964-ben Jean-Paul Sartre francia író egész egyszerűen nem volt hajlandó átvenni az irodalmi Nobel-díjat. A különc művész arra hivatkozott, hogy semmiféle hivatalos elismerést nem fogad el. “Mindig is elhatárolódtam a hivatalos elismerésektől – magyarázta. – Egy író nem engedheti meg, hogy intézményesítsék. Ez a felfogás az írói koncepcióm része. Annak az írónak, aki politikai, társadalmi vagy irodalmi pozíciókat tölt be, csakis a saját értékei szerint szabad tevékenykednie.” Sarte soha nem gondolta meg magát, még akkor sem, amikor kiderült, döntését még rajongói is elítélték.
Alekszandr Szolzsenyicin – Négy év késéssel vette át
1970-ben a stockholmi bizottság a zseniális ellenzéki írónak, a szovjet Alekszandr Szolzsenyicinnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat. A szovjet hatóságok és a kommunista párt is tomboltak dühükben, és fű alatt megüzenték, jól tenné, ha nem venné át az elismerést. Az író félelmében nem mert elutazni a svéd fővárosba, attól tartott ugyanis, hogy a szovjet hatóságok nem engedik visszatérni szülőföldjére. Szolzsenyicin végül négy évvel később, 1974-ben vette át a díjat. “Könnyebben” tehette ezt meg ezt, ekkorra ugyanis kiutasították hazájából, és megfosztották állampolgárságától is.
Le Duc Tho – Így tüntetett a háború ellen
1973-ban Le Duc Tho észak-vietnami politikus Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel megosztva kapta a Nobel-békedíjat. Ezzel azt jutalmazták, hogy közös és hosszú tárgyalásaikon kidolgozták a vietnami háborút lezáró békeszerződést. Az ázsiai politikus azonban nem fogadta el a kitüntetést, azért, mert Vietnamban ekkor még mindig folytak a harcok, mi több, a háború csak két esztendővel később ért véget.
Andrej Szaharov – Szerencsés véletlen
Brezsnyev idejében, 1975-ben is kapott Oslótól elismerést egy szovjet ember, mégpedig Andrej Szaharov ellenzéki atomfizikus. A Szovjet Kommunista Párt nem engedte ki őt az országból, viszont a felesége Norvégiába utazhatott átvenni a díjat. Mindez egy szerencsés szerencsétlenségnek volt köszönhető, Szaharov felesége, Jelena Bonner még a díj odaítélése előtt engedélyt kapott arra, hogy szembetegsége kezelése céljából Olaszországba utazzon. Onnan utazott Skandináviába.
Lech Wałęsa – A felesége vette át
A hidegháború vége felé, 1983-ban Lech Wałęsa, a lengyel Szolidaritás szakszervezet vezetője helyett a felesége, Danuta utazott Oslóba a Nobel-békedíj ceremóniájára. Őt kiengedték ugyanis. Amúgy a kommunista lengyel vezetés kiengedte volna Lech Wałęsát is, de ő attól tartott, vissza már nem engedik. Hálából a díjért 1995-ben államfőként első külföldi útja Norvégiába vezetett.
Liu Hsziao-po – Üresen maradt a szék
2010-ben Liu Hsziao-po kínai ellenzéki közszereplő és irodalomkritikus éppen a rács mögött ült aznap, amikor át kellett volna vennie a Nobel-békedíjat. Hsziao-po azt szerette volna, ha a felesége veszi azt át helyette, de a kínai hatóságok sem az asszonyt, sem a többi családtagját nem engedték kiutazni az országból, így akadályozták meg az átadást. A ceremóniát ennek ellenére megtartották Oslóban, az eseményre pedig demostratívan kitettek egy üres széket a díjazottnak.
Olvass még a Nobel-díjról az NLCafén
- Nő kapta az irodalmi Nobel-díjat
- Három férfi kapta idén a kémiai Nobel-díjat
- Ezért járt idén az orvosi Nobel-díj
