A vérében volt a politika
Margaret Hilda Roberts néven látta meg a napvilágot 1925-ben. A politika és a gazdaság iránti szenvedélye már gyermekkorában megmutatkozott, talán örökölte, hiszen szüleinek vállalkozást vezettek, édesapja pedig helyi polgármesterként is dolgozott. Margaret nem volt átlagos kislány. Fáradhatatlanul tanult egy leányiskolában, de a szabadidejét is különféle hasznos tevékenységekkel töltötte, például zongoraleckéket vett, költészetet tanult, gyeplabdázott és úszott. Kémiai ösztöndíjasként járta ki az Oxfordi Egyetemet, majd 1951-ben lépett be a Konzervatív Pártba.
Egy pártrendezvényen találkozott későbbi férjével, Denis Thatcherrel, a sikeres, gazdag üzletemberrel. Szülei és férje támogatták politikai ambícióit, és finanszírozták az ügyvédi tanulmányait. 1953-ban ikrei születtek, Carol és Mark, emiatt nem indult a soron következő választásokon, így végül 1959-ben került be a Parlamentbe. 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője volt, 1979 és 1990 között pedig az Egyesült Királyság miniszterelnöke.
Margaret Thatcher és férje 1975-ben
Egyszerre szerették és gyűlölték
Thatcher megosztó személyiség volt, a társadalom egyik fele istenítette, a pozitív változások, az előrelépés megtestesítőjét látta benne, a másik fele viszont gyűlölte. Ellentmondásos megítélését mi sem bizonyította jobban, mint hogy halála után néhány órával egyes körök utcai tüntetéseket szerveztek országszerte “A boszorkány halott” jelszóval. 1984-ben ír terroristák merényletet is elkövettek ellene, de sikerült megmenekülnie. Ennek ellenére még az ellenségei sem tagadták soha az érdemeit, hogy hatalomra lépésekor kimentette a briteket az akkori lehetetlen helyzetből. Bár a szavazópolgárok és a politikusok egyaránt bizalmatlanul tekintettek rá női mivolta miatt, nem kellett sokat várniuk, hogy bebizonyítsa, helye van a férfiak világában. Eleinte külsőségek miatt kritizálták őt sokat, éles hangja, csúnya fogsora, slampos öltözködése nem keltett jó hatást, de szépen lassan minden megváltozott rajta, benne és általa. Beszédtechnika-órákat vett, megtanult rangjához méltó módon öltözködni, lefogyott, és mindent megtett annak érdekében, hogy ne rá, hanem arra figyeljenek, amit mond.
Új utakat tört a Vaslady
Politikai és gazdasági szemléletében a dereguláció, azaz az állami szerepvállalás és szabályozás visszaszorítása állt az előtérben, annak érdekében, hogy a piaci hatások minél inkább érvényesülni tudjanak. Az infláció, a hatalmas munkanélküliség, az állandó sztrájkok időszakában vette át az ország irányítását, és mutatott egy új utat. Ennek persze megfizette az árát, és nem mindenkinek tetszett a tevékenysége, de végül mégiscsak megoldotta a problémákat.
Első intézkedései között szerepelt, hogy nyilvánossá tette az üléseket, és nem engedte visszaállítani a testi fenyítést mint büntetést. Politikájában az elfogadást, az alsóbb társadalmi rétegekben élők támogatását, az előítéletek megszüntetését képviselte. Kiállt a homoszexuálisok jogai mellett, támogatta az abortusz legalizálását, a halálbüntetés fenntartását, a válási törvényeket viszont nem szavazta meg. Kiváló beszédeket mondott. Talán retorikai képességének is köszönheti, hogy nőként érvényt tudott szerezni politikai céljainak, annak ellenére is, hogy ő maga inkább férfias típusúnak tűnt. A belőle jövő erőt nem tudta és nem is akarta palástolni. Amikor kezet fogott valakivel, olyan erővel tette, hogy volt, aki összegörnyedt fájdalmában. Egy szovjet újságíró Vasladynek nevezte rendíthetetlen politikai vezetése és erős jelleme miatt, így is híresült el világszerte.
A sikernek nagy ára volt
Mindig elérte, amit akart, semmi nem tudta megtörni. Többször mondogatta: “elég türelmes vagyok, feltéve, ha végül elérem, amit akarok.” Thatcher azonban a politikai szerepét csak úgy tudta teljes erőbedobással végezni, ha a magánéletét háttérbe szorította. Nem könnyű ez senkinek, különösen egy nőnek. Bár a családja, szülei, férje mindig is támogatták politikai törekvéseiben, gyermekeitől sokat volt távol, ami nagyon megviselte a családot. A szülés után szinte rögtön visszament dolgozni, amit akkoriban még nagyon nem néztek jó szemmel.
Bár számos komoly és hasznos intézkedést hozott a gazdaság fellendítése terén, az általa bevezetni kívánt új adózási rendszert már nem tudta keresztülverni, és 1990-ben, 65 évesen lemondott a miniszterelnöki posztjáról. Távozása után főnemesi címet kapott, bárónő lett, és a Lordok Házának tagja. Visszavonulása után könyveket írt, több bemutatókörutat is tett. 2002-ben viszont orvosai eltiltották a nyilvános szerepléstől, miután több alkalommal szélütést kapott.
Barátaival és családtagjaival töltötte utolsó éveit. Férje halála után egyedül élt hatalmas házában, annak ellenére, hogy demenciával küzdött, és nem igazán találta már a helyét. Mindig is úgy vélte, hogy a legborzasztóbb dolgok egyike, ha valakinek sok ideje van, de nincs tennivalója. 87 éves korában halt meg. Halálakor a világ szinte összes politikai vezetője megszólalt, Barack Obama szerint Thatcher volt az, aki “megmutatta, hogy nemcsak sodorhatnak bennünket a történelem áramlatai, hanem erkölcsi meggyőződéssel, vasakarattal irányíthatjuk azokat.”
