Az ember, aki elment kiválasztani a saját koporsóját – Truman

Juliánt az orvosa megpróbálja rábeszélni a további kezelésekre, de a férfi már tudja: nincs értelme. Bármit is tesz, a rák szép lassan felzabálja őt. Julián ugyanis haldoklik.  Az utolsó hónapjait már esze ágában sincs kórházban tölteni, inkább él egy kicsit kevesebb ideig, de azt legalább az otthonában, úgy, ahogy azt ő szeretné. Ebbe a helyzetbe érkezik meg Julián régi barátja, Tomás, aki egyenesen Kanadából jön, hogy eltöltsön néhány napot a társaságában. Julián elvált, az egyetlen gyermeke már felnőtt és egyetemre jár, így egyetlen élőlény maradt, akiről gondoskodnia kell: a kutyája, Truman. Ez a kiindulópontja Cesc Gay csodás filmjének, ami tényleg a filmbeli kutyáról kapta a címét. Nem véletlenül.

Hogyan lehet közölni a szeretteinkkel, hogy meg fogunk halni?

A legtöbb “haldoklós film” vagy arról szól, ahogy a barátok, családtagok összegyűlnek az érintett halálos ágyánál, és kiderül az egymáshoz és a haldoklóhoz való viszonyuk, vagy a haldokló szemszögéből elmesélt történetet kapunk, amiben emberünk visszaemlékezik az élete legfontosabb eseményeire. A Truman egyik kategóriába sem illik, már csak azért sem, mert fel sem tűnik benne a halálos ágy. Bár Julián nincs túl jó bőrben, még nagyon is aktív, azon van, hogy minél kevesebb lezáratlan dolga maradjon, miután elment. A sorsával már megbékélt, elfogadta, de abban még van hová fejlődnie, hogy az ismerőseivel, és a szeretteivel közölje, mi vár rá. Tomás is úgy tudja meg a dolgot, hogy Julián magával cipeli az orvosához, így a doktor szájából hallja a rideg tényt. A férfi legnagyobb adóssága azonban az, hogy a fiával sem közölte a hírt, pedig tudja, hogy ezt mielőbb meg kellene tennie.

Nem akarunk szembesülni az elmúlással

A fent leírtak alapján biztosan egy rendkívüli szomorú, lélekölő mozinak gondolhatod a Trumant, pedig nem az. A Truman ugyanis elsősorban nem a haldoklás, hanem az igaz, önzetlen barátság filmje, aminek humora is van. Julián ugyanis a helyzet ellenére nem vesztette el humorérzékét, ráadásul jó barátját, Tomást örömmel húzza le némi pénzzel – a betegsége miatt ő ugyanis anyagilag padlóra került –, aki mindenben, de tényleg mindenben segíti a férfit. Tudja, hogy csak pár napot marad, ezért ez idő alatt megpróbálja a lehető legtöbbet tenni érte. Rajta kívül csak Paula, az unokatestvére az, akire számíthat, ugyanis a film rámutat egy félelmetes, de igaz tényre: amint kitudódik, hogy valaki halálos betegségben szenved, lehetett az életben tömegnyi barátja, ezután garantáltan csak az egy-két legfontosabb marad. A film egyik szívszorító jelenetében például egy étteremben Julián egyik régi ismerőse tesz úgy szándékosan, mintha nem ismerné fel a férfit, hogy ne kelljen beszélgetnie vele, és ezáltal szembesülnie azzal, amitől minden ember fél: az elmúlással.

Milyen legyen a koporsóm színe?

Persze attól, hogy valaki haldoklik, még nem lesz jó ember, és a film nem is akarja Juliánt szentként ábrázolni. A film érzékelteti, hogy az egykor népszerű filmrendező mindig is nehéz természetű volt, sőt egy megkapó jelenet során az is kiderül róla, hogy még az egyik legjobb barátja feleségével is lefeküdt. A főszereplő sötét humora is kell ahhoz, hogy a film valóban távol tartsa magát a giccstől, ami oly sok haldoklásról szóló filmet tönkretesz. Ehelyett itt olyan már-már szürreálisan, mégis valódiságukban megkapó jeleneteket kapunk, mint amikor Julián magával cipeli Tomást a temetkezési vállalkozóhoz, hogy segítsen neki kiválasztani a saját koporsóját. Egyszerre tragikus és komikus az, ahogy a férfi elmélkedik a koporsója színéről.

Ilyen összetett szerepekhez rendkívül erős színészekre van szükség, és ez itt szerencsére adott. A beteget a dél-amerikai kontinens talán legjobb színésze, az argentin Ricardo Darín (Szemekbe zárt titkok) kelti életre, míg a barátját, Tomást a spanyolok nemzeti kincse, Javier Cámara, Almodóvar egyik kedvenc színésze alakítja. Furcsa módon az előbbi az elevenebb, életvidámabb kettejük közül, míg az utóbbi egy kicsit töprengőbb, csendesebb fazon, de pont a két személyiség közti különbség teszi igazán hihetővé a barátságukat. És hogy mi lesz végül Trumannel, a kutyussal? A filmből kiderül.

További cikkeink a végső búcsúról

• A haldokló gondozó elbúcsúzott szeretett állataitól
• Haldokló beteggel szelfizett a mentős, kirúgták
• A haldokló férfi guminőt vett feleségül