Becslések szerint mintegy húsz nő juthatott be a 290 fős iráni parlamentbe, azaz a Majlisba a választásokon. Az eddigi rekord 14 nő képviselő volt, még 1979-ben, míg a legutóbbi parlamentben csupán kilenc nő ült.
A megválasztott nők közül nyolcan a reformisták listájáról kerülhetnek be, melyet a remény listájaként is emlegetnek. Egyikük Parvaneh Salahshori szociológus, egyetemi tanár, aki arra az újságírói kérdésre, hogy mit jelent reformistának lenni, a következőt válaszolta: “Azt jelenti, hogy változást akarunk, azt jelenti, hogy meg akarjuk erősíteni a nőket és a fiatalokat és ösztönözni a gazdaság fejlődését.”
Salashori korábban egyébként kritizálta a regnáló parlamentben ülő, többségében konzervatív női képviselőket azért, mert szerinte nem képviselték elég hatékonyan az iráni nők érdekeit.
Iránban a nők szavazhatnak, és autót is vezethetnek, viszont kötelező hidzsábot viselniük, és a bíróság előtt a vallomásuk csak feleannyit ér, mint egy férfié, illetve az örökösödés során sincsenek egyenlő jogaik. A civil aktivizmusban ugyanakkor erőteljesen jelen vannak, és sokan közülük börtönben is ültek azért, mert harcoltak a nők jogaiért.
