Rejtő Jenő 1905.március 29-én született Budapesten. Látszatra ponyvaregényeket írt, manapság azonban már az irodalmi körök is nagyra értékelik életművét. Olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez és Kabos Gyulához is.
– Mi lesz vele? – kérdezte aggódva Berlac. – Meghal?
– Sajnos reménytelen az állapota… Életben marad a szerencsétlen. (Csontbrigád)
***
– Ez az áthúzott “P” a jelzőtáblán azt jelenti, hogy itt tilos megállni!
– De uraim, én csak vezetni tudok, a képrejtvényekhez nem értek! ( A tizennégy karátos autó)
***
– Kissé fejbe ütött – felelte végre csendesen. – Most hova akar menni?
A nő felvonta a vállát:
– Nem tudom.
– Engedje meg, hogy elkísérjem, én is oda készülök. ( Texas Bill, a fenegyerek )
***
– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm… ( Piszkos Fred, a kapitány )
19 évesen jelentkezett színi tanulónak, Heltai Jenő közbenjárására Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a mesterséget. Mivel szerepet nem kapott, és a pénzéből is csakhamar kifogyott, továbbállt a városból, és igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett. Bejárta egész Európát, sőt még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte. Visszajött Budapestre, majd Bécsbe utazott. Közben Budapesten a halálhírét keltették, Karinthy Frigyes pedig írt egy cikket róla a Pesti Naplóba, melyben arra kérlelte, hagyja abba a bujkálást, és fedje fel magát. Erre Rejtő hazatért. Később napvilágra kerültek olyan feltevések is, mely szerint Karinthy és Rejtő együtt találta ki ezt a “csínyt”, Rejtő népszerűségének növelése céljából.
Először színdarabokat írt
Nádasi Lászlóval, gyermekkori barátjával kezdett írni bohózatokat, első közös darabjukat, a Gengszteridillt 1932-ben mutatták be. Rejtő egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt, az egyik legsikeresebb művét, az Aki mer, az nyer című színdarabot 1934-től több mint százötven alkalommal adták elő. Akkoriban kezdett ponyvaregényeket írni, első alkotásai – melyek “filléres regény” formájában jelentek meg – a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, a Jó üzlet a halál voltak. Eleinte Lavery álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentős sikereket ért el, bevallotta, hogy ő volt a szerzőjük. A Nova Kiadó hatására felvette a P. Howard álnevet, mert a tapasztalatok azt mutatták, a vásárlók előnyben részesítik az angol írók munkáit. A vadnyugati regényeket Gibson Lavery néven írta.
Rendkívül gyorsan írt, és sok időt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott, és altatót szedett be. Ennek és fordulatos fiatalkorának következtében az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontottak a helyzeten az időközben kitört háború és a zsidótörvények, utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett. 1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy munkásszázad beosztottjaként Oroszországba került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén, 37 évesen meghalt, röviddel az 1943. január 12-i doni áttörést megelőzően.
Műveihez 1956 előtt csak a feketepiacon lehetett hozzájutni; új kiadásban A láthatatlan légió jelent meg elsőként, 1957-ben a Magvető Könyvkiadónál. Akkor állítólag a feketepiaci árusok megfenyegették a kiadó igazgatóját, hogy lelövik, ha kiad még egy Rejtő-regényt. Ezután azonban sorra jelentek meg regényei, 1966-tól az Albatrosz Könyvek sorozatban.
Itt olvashatsz még többet irodalomról:
- 98 éve született Szabó Magda – “A hűség tulajdonság, a hála tanítható“
- “Ember lenni mindég, minden körülményben” – 199 éve született Arany János
