Az a gyanúm, hogy akik ezt a döntést meghozták, talán túlságosan elhitték a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film vonatkozó jelenetét, amikor a megkeseredett földrajztanár kifakad a főszereplőnek. Ez látható az alábbi videón is, de vigyázat, szókimondó szövegek hallhatóak a felvételen!
A tervezet szerint egyébként a szakgimnáziumokban kizárólag olyan természettudományi tárgyakat tanulnának a diákok, amelyek a leendő szakmájukhoz szükségesek. A földrajz esetében ez annyit jelent, hogy bár jelenleg a 9. osztályban heti kettő, a 10. osztályban pedig heti egy földrajzórát tartanak kötelezően, most szeptembertől viszont már csak a turisztikai, földmérési és bányászati orientációjú szakközépiskolákban taníthatnák a tárgyat. Ez azzal is jár, hogy több száz földrajz szakos tanár kerülhet az utcára.
Minek a földrajz?
Persze ha úgy nézzük, akár örvendetesnek is tekinthető ez a fejlemény, hát szegény diákok úgyis agyon vannak terhelve, minek őket tovább nyomasztani, nem igaz? Ma már egy jobb fogkefét sem adnak el navigáció nélkül, akkor meg tényleg, kit érdekel, hogy hol vannak bauxit-lelőhelyek, illetve az alábukó lemezek hol buknak alá. Hát erre való a Google, nem igaz? Aztán, ha lemerül a teló, akkor majd mindenki csak pislog, mint kisnyugdíjas a lazactatárra.
Nos ezen a ponton hadd idézzem Szilassi Pétert, a Szegedi Tudományegyetem természeti földrajzi és geoinformatikai tanszékének docensét (a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagját), aki szerint a földrajz nemcsak arról szól, hogy mi hol van és Németországnak mi a fővárosa. A földrajz ugyanis legalább annyira az általános műveltség része, mint az irodalom vagy a matematika. Szilassi pedig hozzátette, hogy a földrajz ma már nemcsak a legalapvetőbb természeti, gazdasági és társadalmi ok-okozati összefüggések közvetítője, hanem a globális és lokális környezeti problémák, valamint azok lehetséges megoldásait bemutató közismereti tantárgy. Magam sem mondhattam volna szebben, és akkor még egy szót sem szóltunk a geoinformatika egyre hangsúlyosabb szerepéről.
Merre van az arra?
Ezzel egyébként gyakorlatilag megszűnik az esélye annak is, hogy a szakközepes tanulók olyan felsőoktatási irányt válasszanak, ahol szerepe van a földrajznak és a földtudományoknak. Vagyis a szakgimnáziumokban csak a már említett turisztika-földmérő-bányász vonal iránt érdeklődőknek adatik meg, hogy elmélyedjenek a földrajz tudományában – már amennyiben ez heti 1-2 órában lehetséges. A többi képezze magát önerőből. Hiszen egy történelemmel kapcsolatos pályán semmi szükség rá, hogy tisztában legyünk azzal, melyik ország, melyik régió, hol, merre, milyen körülmények között létezik. Egy leendő politológusnak sem árt tisztában lenni a földrajzi viszonyokkal, amelyek meghatározóak a gazdasági, illetve adott esetben a diplomáciai ügyek esetén is. De még nem is kell ilyen távlatokat feszegetnünk, hiszen egy családi kirándulás alkalmával sem árt, ha képesek vagyunk eligazodni a térképen, elvégre a navigációra használt telefon lemerülhet, meg aztán az erdő közepén nem biztos, hogy a Google Maps pontos utasításokat fog adni.
Nem sorolom a további példákat, nem kell geodétának lenni hozzá, hogy fel tudjuk mérni, a földrajz megfelelő oktatása miért lenne alapvető érdek. Nem tudom, hogy a szóban forgó tervezet milyen körülmények között született, de az a gyanúm, hogy – sok más hasonlóhoz, például a foci oktatásához hasonlóan – nem sok előkészítés előzte meg ezt az ötletet (sem). Szerény javaslatom egyébként az volna, hogy a foci oktatását például nyugodtan lehetne helyettesíteni a földrajzzal, felkészülnek az erkölcs- és hittanórák. Ez utóbbi kettőt például egészen nyugodtan ki lehetne venni a tanrendből, a vonatkozó oktatást pedig teljes nyugalommal rábízni a tanulókra és a szüleikre. Köszönöm, hogy elmondhattam.
További cikkek a magyar oktatásról az NLCafén:
- “Csőd a magyar oktatás” – egy 16 éves diák vallomása
- Egy magyar diák levele: “hol vannak az életre felkészítő tantárgyak?”
- “Áll két diák háttal a sakktáblának, és egy egész játszmát lejátszanak fejben“
