“Próbálok ebből a nyomorult pénzből talpon maradni” – egy özvegy édesapa kálváriája

A történet csodaszépen indult: Zsuzsi és Béla egymásba szerettek, összeházasodtak, és többévnyi együttélés után megszületett kisfiuk, Béluska. Sajnos, az édesanyával történt valami a császármetszés alatt vagy után, és a kisfiú születése után 10 nappal rohamkocsi vitte kórházba. És itt kezdődött minden rossz, addig ugyanis felhőtlenül örültek a gyereküknek, aki hatalmas baba volt, 62 centivel és 5 kiló 12 grammal született. 

Béla egyedül maradt a felelősséggel, az aggódással

Gyakorlatilag innentől kezdve az édesapa nevelte a kisbabát, mert Zsuzsi folyamatosan kórházról kórházra járt. Az édesapa, amikor tehette, a feleségét látogatta, egyébként helytállt otthon anyaként is, nevelte a kisfiút. A több, mint hároméves kálvária alatt szívátültetést is végeztek Zsuzsinál, ő volt a második felnőtt Magyarországon, aki műszívet kapott. 2015. december 6-án halt meg a fiatal anya, 30 évesen, már nem tudták újraéleszteni.

“Délelőtt még fogta a kezem, megköszönte, hogy mellette vagyok és nevelem a kisfiunkat, aztán pedig meghalt.

Hatalmas ürességet hagyott maga után, azóta is állandóan hiányzik nekünk. Béluska is sokat emlegeti. A feleségem halála után egy héttel megírtam a folyamodványt az özvegyi nyugdíjra és az árvaellátási segélyre. Csak egy hónap múlva válaszoltak, amelyben arról tájékoztatott a kormányhivatal, hogy nem illetékes az ügyben, írjak Salgótarjánba. Mikor személyesen elmentem a hivatalba, ott egy ügyintéző azt mondta, hogy azért nem kaphatok özvegyi nyugdíjat, mert a feleségemnek nem volt meg a ledolgozott 8 éve. Az ügyintéző folyamatosan vonogatta a vállát, hogy ő nem tehet arról, hogy a feleségem az életének az utolsó négy évét kórházban töltötte, ez nem szempont. Aztán eszembe jutott, hogy a gyes, gyed és az egyetemi évek vajon nem számítanak-e bele. Nemleges választ kaptam. Zsuzsi munkaviszonya 7 év és 156 nap volt, így hát szerintük nekem nem jár az özvegyi nyugdíj.”

Az apa közmunkásként dolgozik

“Most kettesben éldegélünk, az összes jövedelmem az 51 000 forintos fizetésem, közmunkásként dolgozom. Kapok családi pótlékot, csökkentett árvasági segélyt és családi adókedvezményt. Így 95 ezer forint a bevételünk, miközben albérletben lakunk. Nagyon nehezen jövünk ki ennyi pénzből. A méltánytalanság pedig felháborít, mert szerintem nemcsak az özvegyi nyugdíj jár, de a teljes árvasági ellátás is. Állatokat tartunk, hogy legyen mit ennünk, én pedig dolgozom, amennyit csak tudok, de a kisfiamat 16 órakor el kell hoznom az oviból. Reggel hétnél előbb pedig nem nyit ki az ovi a mi településünkön, ennyi időm van a munkára, mert utána hazamegyünk, és anyaként is próbálok helytállni. Meg gondozzuk a kertet és az állatokat!”

A kis ház kertje szépen rendben van, látszik, hogy az apa sokat dolgozik rajta. A ház sem elhanyagolt, Béla igazán igyekszik mindent mintaszerűen intézni.  Az apa 3 idegen nyelven beszél: oroszul, ukránul és bolgárul. Most közmunkásként kőművesmunkát végez, örül ennek is, hogy van. Volt neki bejelentett főállása is, de a feleség betegsége átírta az életüket, egy csecsemő és egy beteg asszony mellett nem volt képes napi nyolc órában dolgozni.  

“2016. március 1-től ítélték meg a legkisebb árvaellátási összeget, 25 000 forintot Béluskának, visszamenőleg pedig azért nem folyósítják, mert szűkös a keret, és nem én vagyok az egyetlen, aki a gyerekét egyedül neveli. Legalábbis ezt a választ adták az érdeklődésemre. Szerintem ez felháborító, ilyen nem létezhet. Ha jár az ellátás, akkor az édesanyja halálának napjától jár, tehát visszamenőleg is. Én nem meggazdagodni akarok, én csak azt szeretném megkapni, ami jár nekünk, hogy tisztességesen nevelhessem fel a fiamat!”

A család Tereskén él, ahol mindenki nagyon tiszteli Bélát, azért ahogyan él, ahogyan küzd. A kertje mintakert, az óvodában is azt látják, hogy a férfi nagyon jól bánik a kisfiúval, akit újszülöttkora óta szinte egyedül nevel. Nem vágyik luxusra, csak tisztességes életre, és szeretné megkapni azt, ami szerinte jogszerűen jár neki. Olyan munkahelyről álmodni sem mer, ahol annyi időn keresztül dolgozhat – tehát 6-7 órában –, ameddig a fia óvodában van.

Rokonai, segítsége nincsen, tehát neki kell egyedül megoldania a mindennapokat, ezt azonban kevés munkáltató veszi figyelembe. Nőknél is nehézkes ez, hát még férfiaknál. De Béla nem adja fel.

Próbáltunk segítséget kérni az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól, hátha tévedés történt, és mégis kaphat özvegyi nyugdíjat az édesapa. Sajnos, csak megerősítették Béla információit.

“Tényleg nincs az anyukának 8 év szolgálati ideje, ezért a hátramaradottjai hozzátartozói ellátásra nem jogosultak. Annak érdekében, hogy a kiskorú árva gyermekek ne maradjanak teljesen ellátatlanul, az ONYF főigazgatója méltányossági jogkörében kivételes árvaellátás megállapítását engedélyezheti. Ez az ellátás nem jár, csak adható a méltányosság gyakorlásával. Ez történt az ő esetükben is, így a gyermek havonta 25 000 forint rendszeres ellátásban részesül. Ez az évek során a nyugellátásokra vonatkozó szabályok szerint emelkedik, és megilleti őt 16 éves koráig minden feltétel nélkül, ezt követően 25 éves koráig, feltéve, hogy nappali oktatási rendszerű intézmény hallgatója. Az özvegyi nyugdíj jogszabályi felhatalmazás hiányában még méltányosság gyakorlásával sem állapítható meg az apuka részére.”

Sokan jelezték, hogy segítenének az özvegy apának és kisfiának. Az alábbi email címen kaphattok személyes kontaktot Bélához: nora.szarka@centalmediacsoport.hu

Itt olvashatsz még többet szegény családokról: 

• Hiába volt élőlánc, kilakoltatták az agydaganatos asszonyt és a családját
• Túl szegény a nyugdíjhoz, túl fiatal a halálhoz: egy asszony kálváriája
• “Van olyan gyerek, aki a vacsoráról hazavisz egy szelet kenyeret az édesanyjának!”