Mióta személyesen is találkoztam Józseffel, a már nyugdíjas éveit töltő, egyébként méltán híres kábítószer-kereső kutyával, egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből, hogy a szigorú rendőrkutya éppen ahhoz a fajtához tartozik, amivel legtöbbször egy sikkes kis táskába gyömöszölve találkozunk. Mondjuk a metrón. Vagy a plázában. Az elmaradhatatlan rózsaszín masnival a homlokán. József ugyanis egy szépen megtermett yorkshire terrier, aki születését követően csak azért nem jutott törzskönyvhöz úgy, mint testvérei, mert színhibás. Magunk közt jegyzem meg, talán éppen ennek az apró “szépséghibának” köszönhető, hogy Józsefből végül nem egy sokadik, táskában reszkető öleb, hanem hivatásos bűnüldöző lett. Abból is az egyik legkeményebb fajta.
Házi kedvencnek indult, a banditák rémálma lett
A kölyök József még simán elfért egy felnőtt férfi mellényzsebében, mikor megkezdte pályafutását az Országos Rendőr-főkapitányság Dunakeszi Oktatási Központjában. Kezdetben persze csak mint lelkes amatőr. “Az egyik szakoktató kapta ajándékba, akit annak rendje és módja szerint az első pillanattól kezdve mindenhova követett. Még az akadálypályára is, a többi kutya közé” – emlékszik vissza Ilauszki Tibor rendőrőrnagy, József későbbi kutyavezetője, aztán hozzáteszi, akkor még szó sem volt arról, hogy a yorkiból valamikor is hivatásos rendőrkutya lesz. Sőt!
Tibor játszótársnak fogadta őt örökbe kislányának, Katicának, de elismeri, József elhivatottságához már a kezdet kezdetén sem férhetett kétség. “Soha egyetlen pillanatra sem jött zavarba az apró termete miatt; bátran követte a nála sokkal nagyobb kutyákat a pályán, még úgy is, ha neki akkor egy kisebb árok is komoly akadályt jelentett.” Dacára elszántságának, József egy időre mégis házi kedvenc lett, hogy aztán a sors különös játékának köszönhetően, egyszer és mindenkorra bebizonyosodjon: ez az apróság bizony rendőrkutyának született.
“Az, hogy Józsefből kábítószer kereső kutya lett, 99 százalékban Katicának köszönhető” – vallja be Tibor, akinek figyelmét egy ártatlannak tűnő játék hívta fel a kutya nem mindennapi adottságaira. “Katica eldugta a zokniját, és jelezte Józsefnek, hogy keresse meg. A kutya erre elszántan keresni kezdett, néhány perc múlva pedig nagy büszkén jelezte, hogy megtalálta a zoknit. Ekkor döbbentem rá, hogy ugyanazokat a tulajdonságokat hordozza, mint egy szolgálati kutya, ezért tudatosan figyelni és képezni kezdtem őt.”
“Csak egy rossz vicc, ugye?”
Bár tény, hogy a bűnügyi szolgálatot teljesítő, vagy ha úgy tetszik, a színfalak mögött tevékenykedő kábítószer kereső és nyomkövető kutyák között több kis testű fajtát is foglalkoztat a rendőrség – cocker spánielt, foxterriert és welsh terriert is –, egész Európában József volt az első olyan yorkshire terrier, aki a sikeres vizsgát követően ténylegesen is szolgálatba állhatott a rendőrség 6-700 kutyát számláló kötelékében. Tibor elárulja, a kiképzés elején a szakma részéről azért volt egy kis ellenállás; leginkább József termete miatt.
Egy ilyen kiskutya komolytalan, szólt a verdikt, pedig ahogy arra Tibor is rámutat, munka közben ezeknek az aprócska jószágoknak sokszor nagyobb hasznát venni, mint nagy testű társaiknak. “József bejut a legkisebb, legszűkebb helyre is, ha kedve tartja, simán megfordul a kesztyűtartóban” – mondja nevetve az kutyavezető, majd hozzáteszi, a kis testű kutya gyorsabban és otthonosabban mozog a legszűkebb lakásban is, vezetőjének nem kell attól félnie, hogy lever vagy leborít valamit. Egyszóval kevesebb kárt okoz, ráadásul jobban viseli az olyan extrém körülményeket, mint például a kánikula. És akkor arról még nem is beszéltünk, mekkora cukiság egy “Rendőrség” feliratú hámban feszítő yorkshire terrier. Na ugye.
Vezetőszáron, bilincsben gratulált a díler a kutya orrához
Többéves pályafutása alatt a zsiványok sok mindennel megpróbálkoztak, hogy átrázzák József világbajnok orrát. Nem jártak sikerrel. Így történhetett, hogy József hathatós közreműködésével lefülelték a dílert, aki szalonnák közt rejtegette az illegális szert. “Mikor József egyértelműen jelzett – kaparással és ugatással – a fagyasztó ajtajánál, a díler még viccelődött is, hogy a kiskutya biztos megéhezett a nagy munkában. Többször át kellett vizsgálnunk a hűtőt, mire rábukkantunk a drogra a szalonnák között” – meséli Tibor, majd hozzáteszi, négylábú társának köszönhetően buktatták le azt a győri terjesztőt is, aki egy teaházban rejtegette az indiai kendert, az egzotikus teafüvek között.
“Az egyik legdöbbenetesebb élményem mind közül talán mégis az, mikor a bilincsbe vert kokaindíler kezet nyújtott nekem, hogy gratuláljon a kutyám teljesítményéhez. József ugyanis a lakás átkutatásakor pontosan megmutatta, az ágy melyik oldalán alszik, hol tévézik és melyik törölközővel szárítkozik a férfi. Később az autójában elrejtett kokaint is megtalálta” – árulja el az őrnagy, aki szerint a kutyavezetők egyik legnehezebb feladata azt megtanulni – de leginkább, minden körülmények között elfogadni –, hogy kutyájuk, tűnjön bármilyen abszurdnak is az adott helyzetben, tényleg tévedhetetlen.
Tibor Lupó nevű, ordas német juhászát hozza példaként, aki egyik alkalommal a benzintankba rejtett amfetamint szagolta ki, a hátsó ülésen keresztül. “A mai napig nem tudom, hogy csinálta” – mondja Tibor, majd csendesen megjegyzi, Lupót halála után, posztumusz “Örökös Rendőrkutya” címben részesítették. Egy olyan elismerésben, amit előtte csak ketten kaptak meg; Kántor és Tuskó.
Kép forrása: Vizslafotózás
“Egy nyugdíjas rendőrkutya naplója”
Azt hihetnénk, hogy egy olyan kutyának, aki egész életét a bűn üldözésével töltötte, a nyugdíjazás után nehezére esik majd megülnie a fenekén. De József még ebben is kivételes. Gazdái szerint, ha tehetné, egész nap csak a kényelmes foteljében fetrengene. Lehetőleg ugyanabban a testhelyzetben, virslikockákkal körülvéve. “Olyan még sosem volt, hogy József macerált volna, hogy dolgozni akar menni” – jegyzi meg Tibor mosolyogva.
Az elmondottakat pedig volt párja, Kántor Kata is megerősíti, aki József nyugdíjazását követően nem csak azt vállalta, hogy gondoskodik az időközben celebbé avanzsált négylábúról, hanem azt is, hogy megírja nem mindennapi történetét egy blogban. “A kutyázás mellett számomra az írás is igazi kikapcsolódás: már 6-7 éve írogatok hosszabb-rövidebb történeteket” – mondja Kata, majd hozzáteszi, az első meséket Katicának írta akkor, amikor két évig Odesszában éltek. “A mesék főszereplője egy kis yorki fajtájú rendőrkutya, Nózi. Ő, Józseffel ellentétben nem kábítószert keres a mesékben, hanem igazi nyomozó, aki ravaszságával és éles eszével a legkülönfélébb bűntényekre derít fényt.”
Kata büszkén elárulja, a több részes Nózi mesesorozat a közelmúltban megnyerte az Aranymosás elnevezésű irodalmi tehetségkutató díját, így a sorozat darabjait ősztől országosan is kiadják, ami azt jelenti, hogy a József ihlette Nózi-történeteket hamarosan az egész ország olvashatja.
József, vagyis Nózi mindennapjait a Facebookon is követheted, ide kattintva.
Olvass még többet a rendőrkutyákról az NLCafé oldalán:
- Még a fekvőtámaszt is együtt nyomja gazdáival a rendőrkutya
- Az internetezőknek köszönheti a nyugdíjas rendőr, hogy megtarthatja kutyáját
- Átadták az oroszok a francia rendőrségnek a hős rendőrkutya utódját
