Regisztráltam a Facebookra, de alig használom. Inkább az Instagramot kedvelem és a Snapchatet, ami azért is jó, mert semminek nem marad nyoma, csak ha én akarom. Persze anyám és apám fent vannak a Facebookon, de egyikük sem használja a másik kettőt, ez is benne van a dologban. Nem akarom, hogy bizonyos dolgokról tudjanak. Semmi rosszra nem kell gondolni, csak úgy vagyok vele, hogy hadd legyenek már titkaim
– mondja Peti, aki 15 évesen napi szinten használja a közösségi médiát okostelefonján. A Facebookon visszajelölte a szüleit, de épp ezért sok dolgot nem is ott oszt meg.
Kamaszkorban természetes, hogy a gyereknek titkai vannak, ez is a szülőkről való leválási folyamat fontos része, amellett, hogy az önállóságra való törekvést is jelzi. Meg lehet ezen sértődni anyaként-apaként, csak felesleges. Inkább gondoljunk arra, hogy mi magunk is így voltunk kamaszként – naplót ki vezetett és dugdosott a szülők elől? –, és hogy talán az elmúlt tizenvalahány évben sikerült egy olyan értékrendszert átadni a gyereknek, hogy hülyeséget nem csinál az online felületeken.
Persze ehhez nem árt az sem, ha szakítunk rá időt, hogy átbeszéljük a kölökkel, mit illik és mit nem illik ezeken az oldalakon:
- megválogatjuk, mit töltünk fel és mit teszünk ki,
- érzelmektől vezérelve nem írunk csúnya posztot,
- a meztelenségnek máshol van a helye, és így tovább.
De ha véletlenül mégis valami olyasmit tesz ki a gyerek, amivel nem értünk egyet, akkor se a poszt alatt, kommentben hívjuk fel erre a figyelmét.
Volt egy képem, amit nem volt jó ötlet feltölteni a Facebookra, nem is értem utólag, hogy miért tettem. Nem meztelenkedősre kell gondolni, olyat sosem csinálnék, de azért tényleg gázos volt. Erre apám kommentben tett helyre miatta, ahelyett, hogy leültetett volna, és úgy mondja el, neki miért nem tetszik a dolog. Ehelyett jól összevesztünk ezen az egészen. A mai napig nem értem, hogy tudott ennyire megalázni az ismerőseim előtt
– mesélte Zsanett, aki a maga 17 évével úgy gondolja, egy életre megtanulta, hogy inkább olyan helyen éli a virtuális magánéletét, amit nem látnak a szülei. A lány úgy érezte, ezzel a húzással édesapja komolyan behatolt az intim szférájába és visszaélt a bizalmával.
Igen, intim szférájába, hiszen azzal, hogy a gyerek a közösségi média oldalain a szülők ismerősévé válik, a szülők olyan területre is rálátnak kamaszgyerekük életéből, amire az ezelőtti generációknak esélye sem volt. És ahogy már nekünk is rosszulesett, ha a szüleink a barátaink előtt kínos helyzetbe hoztak, úgy ez nekik is fáj. Márpedig a közösségimédia-felületeken ott vannak a barátaik is, akik ugyanúgy látnak minden feltöltött tartalmat, kommentet, mint mi. Csak a privát üzeneteket nem, így ha nagyon gyorsan szeretnénk reagálni a gyerek valamely dolgára, akkor azt tegyük meg inkább üzenetben.
Bence 18 évesen egy vidéki városból Budapestre kerülve folytatta tanulmányait, így természetesen a fővárosban is lakik, a közösségi média számára arra is jó, hogy az otthoniakkal tartani tudja a kapcsolatot. Persze nem mindig megy ez zökkenőmentesen:
A múltkor volt egy olyan húzása anyámnak, amin tényleg felhúztam magam. Írt a falamra egy posztot, hogy ő megérti, hogy a barátnőmmel minden áldott nap beszélek telefonon, de azért heti 2-3 alkalommal felhívhatnám őt is. Mindezt sikerült nem privát üzenetben elküldenie, hanem a falamra kiírnia. Kínos volt, szerencsére a barátaim leginkább viccesnek érezték a dolgot, és a poénjaikkal enyhítettek a helyzeten. Anyámnak kommentben válaszoltam, hogy ha hasonló közlendője van, azt legközelebb legyen szíves privát üzenetben megírni, vette a lapot, és elnézést is kért. Nincsenek illúzióim afelől, hogy hasonló helyzet bármikor újra előfordulhat, anya sosem érezte igazán ezeket a határokat.
Pedig ezeket a határokat illik tiszteletben tartani, ha jó kapcsolatot akarunk ápolni a lassan felnőttkorba lépő gyerekkel. Számukra ebben az életszakaszban a kortársakkal való kapcsolat az elsődleges és meghatározó, a szülőknek pedig az a feladatuk, hogy kicsit hátrébb húzódjanak, és lazítsanak a pórázon. Hogy érhetik kellemetlen dolgok a gyereket? Igen, ezt nem lehet megúszni, még akkor sem, ha agyonféltjük, és mindent megteszünk azért, hogy burokban tartsuk. De ha történik valami, olyankor ott vagyunk, hogy segítsünk neki – és végül is ezzel segítünk nekik felkészülni a nagybetűsre és a gondok kezelésére.
Zsófiról egy barátokkal eltöltött este folyamán került ki egy olyan kép a Facebookra, amin a 18 éves lányon látszott, hogy többet ivott a kelleténél. Még csak nem is ő töltötte fel, egy barátja volt az, akinek a falán a kép megjelent, majd betagelte Zsófit is, így a fotó az ő falán is megjelent. Persze így már a szülei is látták, még mielőtt hazaért, hogy mire számíthatnak.
Annyira jó fejek voltak. Van egy barátnőm, akinek az anyukája hasonló esetben biztosan valami dörgedelmet írt volna a kép alá, de anyuék nem tettek ilyet, nem próbáltak online nevelni. Amikor hazaértem, hagyták, hogy lefeküdjek és kiheverjem az estét, sőt apu még aszpirint is adott, hogy a másnap kevésbé legyen kemény. Amikor magamhoz tértem másnap, belém diktáltak egy jó erős kávét, és csak aztán mondták el a véleményüket a történtekről. Hozzátéve, hogy nyilván már nem tilthatják meg, hogy igyak, de így és így tehetek azért, hogy ebből ne legyen baj. Még olyan se, hogy kikerül rólam egy fotó az akaratom nélkül. A barátommal is beszéltem, hogy legközelebb kérdezzen meg már, kiteheti-e, a szóban forgó képet pedig leszedte.
Így ért szerencsés véget Zsófi története, de azért van itt egy momentum, amit kiemelnék. Nemcsak a barátok, a szülők is hajlamosak a kiskori fotók után továbbra is képeket posztolni a gyerekről annak megkérdezése nélkül. Ez bizonyos életkor után kifejezetten terhes lehet a gyerek számára – mondjuk, ez az a pont, amikor azt is érdemes átgondolni, hogy amit eddig a pontig feltöltöttünk róla, az vajon maradjon-e az adott oldalon, vagy inkább vegyük le. De ha azok maradnak is, a jövőben inkább kérjük ki a gyerek véleményét arról, hogy egy kép kimehet-e a falunkra.
Mióta okostelefonjuk van, apu és anyu állandóan fotóznak. Azt hittem, pár nap vagy hét alatt megunják, de eskü, rosszabbak a haverjaimnál is. Ja, és ha mindez nem elég, az hagyján, hogy folyton kattintgatnak, de amit lőttek, azt meg is osztják. Azokat a képeket is, amiken én is ott vagyok, és amik eleve az én megkérdezésem nélkül készültek, a lehető legképtelenebb helyzetekben. Pl. felkelés után kómás arccal, püffedt szemekkel. És a viccesnek gondolt képaláírások mellé még rá is tagelnek a képre. Legalábbis megpróbálják, mert azóta már beállítottam, hogy a beleegyezésem nélkül ne lehessen betagelni. De még így is ciki az egész, nem értem, ők mit szólnának hozzá, ha hasonló fotókat tolnék ki róluk? Lehet, hogy inkább letiltom őket, mert hiába kértem már őket többször, mintha meg se hallották volna
– meséli Szonja, aki 16 évesen már több éve használja a social mediás felületeket, de pont a fentiek miatt inkább azokat az oldalakat kedveli, ahol a szülei kevésbé jártasak, vagy fent sincsenek.
Persze vannak olyan családok, ahol a szülők kellő tapintattal tudják kezelni a gyerekeikkel közös jelenlétet. Zsoltnak két gyereke van, a lánya, Kriszta, 14 éves, már aktív felhasználó, a fia még csak 10 éves, jelenleg még nem használja a közösségi felületeket.
Mielőtt a lányom elkészítette volna a várva várt első regisztrációját, leültünk vele beszélgetni. Elmondtuk neki, hogy az internet nyújthat szórakozást, sok hasznos információt és tudnivalót, de rejt komoly veszélyeket is. Beszéltünk arról, hogy ami oda felkerül, az szinte biztos, hogy örökre ott is marad, így mielőtt posztolna valamit, adjon magának pár percet, és gondolja át, hogy jó ötlet-e. Elmondtuk, hogy szerintünk mi az, ami odaillő, és mik azok a dolgok, amiket inkább sose tegyen fel magáról. Persze azt is, hogy mik azok a dolgok, amiket akkor se adjon ki magáról, ha valaki kéri. A Facebookon és az Instagramon is kapcsolatban vagyunk, látjuk a posztjait, és egyelőre nagyon ügyesen kezeli mindkét oldalt. Igyekszünk tiszteletben tartani, hogy ami ott történik, az olyan, mintha beülnénk a baráti körébe beszélgetni. Tudjuk a jelszavát is, de még sosem használtuk. A fiam is ott van mindig, amikor ezek a dolgok szóba kerülnek, így ő már most egy csomó mindent hallott, talán még felkészültebb lesz, mint a nővére, mikor először beregisztrál.
Még több cikk a témában az NLCafén:
- “Egy 150 fényképes albumban egyenként lájkolta az összes fotót” – szüleink, nagyszüleink és az internet
- Ez lenne a világ legcikibb Facebook-posztja?
- Nem tudsz átverni a tökéletes Facebook-életeddel!
- Sok képet teszel a babádról Facebookra? Lehet, hogy depressziós vagy
