Manapság nem kuriózum, ha egy államot nő vezet. A német kancelláron, Angela Merkelen és az USA elnökaspiránsán, Hillary Clintonon kívül említhetnénk Dél-Korea, Brazília, vagy éppen Chile hivatalban lévő miniszterelnökét is. Ez azonban nem volt mindig ilyen természetes. Olyan emblematikus személyiségeket, női miniszterelnököket mutatunk most be, akik vészterhes vagy vérzivataros időkben álltak kormányuk élén, a történelem viharain kívül a nemüket ért előítéletekkel is meg kellett küzdeniük, mégis minden körülmények között kiálltak, adott esetben meg is haltak az elveikért.
“Izráel Anyja”, a függetlenség szimbóluma
“Golda az egyetlen igazi férfi a kormányomban” – mondta róla Ben Gurion izraeli miniszterelnök, és talán már akkor sejtette, hogy Golda Meir fogja őt követni posztján.
A szikár hölgy hosszú utat tett meg addig, míg egyike lehetett a huszonnégy politikusnak, akik 1948. május 14-én aláírták Izrael Állam függetlenségi nyilatkozatát. Kijevben, még az orosz birodalomban született 1898. május 3-án Goldie Mabowitsch, akinek gyermekkorát nemcsak szegénység és éhezés, de folyamatos félelem is jellemezte. Akkoriban gyakoriak voltak a pogromok, vagyis a kisebbségek ellen elkövetett erőszakos cselekmények, így őt és testvéreit a ház ajtajának bedeszkázásával igyekezett megóvni az apja. A kis Goldie tehát hamar szembetalálta magát az antiszemitizmussal, ezért már egészen kicsi korától fogva erősen foglalkoztatta a gondolat, hogyan tudna segíteni nemcsak a zsidó, hanem a szenvedő embereken.
Miután 1906-ban az egész család Milwaukee-ba emigrált, a nyolcéves Golda jótékonysági eseményeket szervezett iskolatársai megsegítésére, akik hozzá hasonlóan nem tudták kifizetni a tankönyveket.
Golda Meir
Ifjú felnőttként, miután férjhez ment Morris Meyersonhoz, már teljes erejével a zsidók önrendelkezési jogáért küzdött a nemzeti hazának tekintett Palesztinában, otthonában gyűltek össze az elvtársai, így ismerte meg mentorát, Ben Guriont, aki később Izrael első miniszterelnöke lett. Az ő tanácsára változtatta nevét Meirre. Ettől kezdve Golda politikai pályafutása nyílegyenesen haladt előre következetességének, elvhűségének és roppant munkabírásának hála.
Izrael Állam kikiáltásának másnapján Egyiptom, Szíria, Irak, Transzjordánia és Libanon is megtámadta az országot, ekkor Golda az Egyesült Államokba sietett, hogy az ottani zsidó közösségektől pénzt gyűjtsön fegyverekre. Tárgyalásai olyan jól sikerültek, hogy mintegy ötvenmillió dollárral tért haza, és segítette hazája hadviselését. Ezután egyre nagyobb súlyú és felelősséggel járó feladatokkal bízták meg, ő lett az újonnan alapított Izrael első nagykövete, aki Moszkvában képviselte országa érdekeit.
1969-ben a parlament egyhangúan választotta Izrael miniszterelnökévé az akkor hetvenéves Golda Meirt, aki egy csapásra a szabadság, a függetlenség és az erős állam szimbóluma lett országában. Kormányzását koalíciós belharcok kísérték végig, ő azonban vaskézzel tartotta ezeket mederben, miközben folyamatosan katonai konfliktusokat kellett kezelnie Izrael vitatott státuszából fakadóan. Az 1967-es hatnapos háború sikerein felbuzdulva nem kezdett tárgyalásokat Palesztinával a megszállt területekről, mert amint mondotta: “A béke akkor jön el, ha majd az arabok jobban szeretik gyermekeiket annál, ahogy minket utálnak.”
Golda Meir miniszterelnöki tevékenysége elválaszthatatlan volt a Moszadtól, azaz az izraeli titkosszolgálattól, amit az állam megalapításával együtt hoztak létre. A szó héberül intézetet jelent. Egyik híres-hírhedt akciójuk az 1972-es müncheni olimpiai mészárlás elkövetőinek felkutatása és likvidálása volt.
Izrael nő miniszterelnöke 1974. június 4-én, meggyengült egészségi állapotban mondott le posztjáról, ezekkel a szavakkal:
Csak egy kívánságom van: soha ne veszítsem el azt az érzést, hogy azért, ami nékem adatott, hálával tartozom…, mert öt unokám mint szabad zsidó állampolgár egy olyan országban nőhet fel, amelyet hazájuknak mondhatnak.
Meir és Nixon
Golda Meir 1978. december 8-án halt meg, Jeruzsálemben, a Herzl-hegyen temették el. Országa polgárai és a világ zsidósága ettől kezdve Izráel Anyjaként emlegeti.
Indira Gandhi, India első nő miniszterelnöke
Nem volt rokona az emblematikus Mahatma Gandhinak, ám lelkükben számos hasonlóságot mutattak. Indira Gandhi, aki első nőként irányíthatta a hatalmas Indiát, kemény harcos és remek stratéga volt. Apja Dzsaváharlál Nehru, az angol gyarmatosítók elleni függetlenségi harc vezetője, későbbi miniszterelnök volt, így az 1917. november 19-én, Allahabadban született Indira kicsi gyermekkorától ebben a meghatározó szellemben nevelkedett. Testvéreivel együtt minden héten el kellett olvasnia egy könyvet, és taníttatására is rengeteg energiát és pénzt áldozott a papa.
Indira és édesapja Dzsaváharlál Nehru
Indira, miután férjhez ment, apja mellett kezdett dolgozni önkéntes személyi asszisztensként, így közvetlen közelről figyelhette a politikai csatározások természetét. Éles esze és egészen kivételes munkabírása révén csakhamar, egészen pontosan 1959-ben a Kongresszusi Párt elnökévé választották. Néhány év múlva már mindenki számára egyértelmű volt, hogy ki lép majd édesapja helyére a halála után. Miután a Rajya Sabha, vagyis a Felsőház tagja, majd hírközlési miniszter lett, 1966-ban, Shastri miniszterelnök hirtelen halálát követően Indira Gandhit megválasztották India első nő miniszterelnökévé. Bár külsőségeiben és életvitelében roppant visszafogott és szerény maradt, kisugárzását céltudatossága és sziklaszilárd elvei határozták meg.
Indira Gandhi egyhamar országa és a világ véres történéseinek középpontjában találta magát. 1971-ben India beavatkozott a pakisztáni függetlenségi háborúba, és a szovjetek segítségével le is győzte Pakisztánt. Ez a független Banglades születését eredményezte, amelynek polgárai annyira hálásak voltak neki a sikerért, hogy támogatásukra végig számíthatott a miniszterelnök. Indira sikerei csúcsán volt.
Ezek a sikerek azonban nem tartottak sokáig, ugyanis az emberek, szebb szóval a választópolgárok bizalma megrendült szeretett vezetőjükben, amikor cenzúrával és bebörtönzésekkel válaszolt az ellenzékiek akcióira, de az India túlnépesedése elleni intézkedései sem nyerték el a nép tetszését. 1977-ben letaglózó vereséget szenvedett a választásokon, ám Gandhit nem olyan fából faragták, aki örökre visszavonuljon a politikai életből egy ilyen fiaskó után. Hibáit elemezve, újult erővel munkához látott, mígnem minden fronton lehengerlő kampánymunka után, 1980-ban újra miniszterelnökké választották.
Indira Gandhi
Amikor 1984. júniusában a pandzsábi szikh szeparatisták bázisa, az Aranytemplom ellen támadást rendelt el, maga sem gondolhatta, hogy a saját halálos ítéletét is aláírja ezzel a lépéssel. Az, hogy a mintegy ezer ember halálával végződő attak után több száz halálos fenyegetést kapott, nem érdekelte különösebben, azonban személyes testőrségének két tagja szikh volt. A két férfi október 31-én reggel kilenckor tizenhat lövéssel végzett India miniszterelnökével, miközben ő rezidenciája kertjén haladt át. Indira Gandhit kórházba szállították, ám ő sem élte túl a túlélhetetlent, másfél órával a merénylet után meghalt. Halála után zavargások törtek ki India-szerte.
Indira Gandhi mintha csak megérezte volna a sorsát, a halála napja előtti estén ezt mondta:
Nem bánom, ha az életemet a nemzet szolgálatában fel kell áldoznom. Ha ma meghalok, minden csepp vérem új erőt ad a nemzetnek.
Halála után fia, Radzsiv Gandhi töltötte be a posztját.
Vérrel írt családtörténet
Benazír Bhutto prominens larkánai síita családban született Karacsiban, a Pakisztáni Domínium idején. Apja Zulfikár Ali Bhutto, korábbi elnök és miniszterelnök. Benazír katolikus leányiskolába járt, majd az Egyesült Államokban tanult tovább, a Harvard Radcliffe College-ének büszke diákjaként. Kimondani is nehézkes, de összehasonlító kormányzattanból szerzett Bachelor of Arts fokozatú diplomát. Saját elmondása szerint életének e legboldogabb időszaka alapozta meg mélyen a demokráciába vetett hitét. Ezután Nagy-Britanniában tanult még egy kis filozófiát, politikát és közgazdaságtant, de jogból és diplomáciából is vett kurzusokat.
Benazír Bhutto
Ő volt az első nő, akit a korábbi gyarmatból lett mohamedán állam, Pakisztán miniszterelnökévé választottak 1988-ban. Bár alig húsz hónappal később korrupciós vádakkal Gulám Iszhák Hán államelnök lemondásra kényszerítette, visszatért, és már 1993-ban újraválasztották. ’96-ban hasonló vádakkal távolították el újból a hatalomból, ezúttal Fáruk Legári államelnök aktív közbenjárására. Két évre rá önkéntes száműzetésbe vonult Dubajba, ahonnan csak 2007-ben tért vissza, miután Pervez Mussaraf elnök ejtette az ellene felhozott vádakat. Bhutto azonban nem lett hűtlen az elveihez, nyíltan és élesen bírálta a számára amnesztiát adó elnököt, amikor az az országban kibontakozó tüntetéshullám miatt szükségállapotot vezetett be. Mussaraf őrizetbe vetette Benazírt, aki így nem tarthatta meg beszédét egy tüntetésen. Házi őrizetét a tüntetés feloszlása után feloldották.
A pakisztáni ellenzék vezéralakja, Benazír Bhutto személyével és tevékenységével szálka volt az aktuális vezetés és annak szimpatizánsai szemében. Rögtön, miután hazatért önként vállalt száműzetéséből, a repülőtéren őt ünneplő százezres tömegben robbantottak bombát, 126 ember életét oltva ki. Ő ekkor még megúszta. 2007. december 27-én azonban nem volt ilyen szerencsés. Éppen elhagyni készült egy Ravalpindiben megtartott nagygyűlés helyszínét, és idilli hangulatban integetett az őt éljenző tömegnek az autója tetőablakán kihajolva, amikor lövések találták el és egy öngyilkos merénylő is felrobbantotta magát a sok ezernyi ember között. Bhuttót kórházba szállították, ám nem sikerült megmenteni az életét. Esetében is beteljesedett a családi átok: édesapját 1981-ben kivégezték, és két bátyja is gyilkosság áldozata lett.
Noha a hivatalos álláspont szerint Benazír Bhutto halálát a lövedékek okozták, valamint az, hogy a fejét beütötte az autó tetőablak-keretébe, máig sok talány és összeesküvés-elmélet övezi meggyilkolásának körülményeit. Bármi is történt, tény, hogy szolgálati autóját még a helyszínelő-bizottság kiérkezése előtt gondosan kitakarították.
Az én életem nem egy hétköznapi élet. A minket ért nehézségek és csapások mellett azonban nagy áldásnak tartom, hogy a hagyomány bástyáit bevéve én lehettem az iszlám első szabadon választott nő miniszterelnöke” – mondta az 54 éves korában meggyilkolt Benazír Bhutto.
Olvass még politikusnőkről az NLCafén:
- Hillary Clinton: a nő, aki történelmet írhat
- Ha a férfiakat Photoshoppal levesszük, hány politikus marad a képen? Nők a politikában
- Női politikusok márpedig nincsenek
