Rímekbe szedte érzelmeit
1883-ban Szekszárdon született a 20. század egyik legjelentősebb magyar irodalmi alakja. Már kisgyermekkora művelt légkörben, az irodalom szeretetében és bűvöletében telt, hiszen édesanyja rajongott a kultúráért, a versekért. Bíró édesapját még tizenéves korában elveszítette, ez volt az első trauma az életében. Ettől kezdve testvérével és anyjával a nagyanyjánál élt. Az egyetemen mi mást is tanulhatott volna, mint magyart és latint, ott ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel, akikkel mindig jó barátságban maradt.
Sok más művésszel szemben Babits, bár gyermekkorában is írt verseket, csak elég későn, 26 éves korában publikált először. Ezután viszont elkapta a hév, és nemcsak verseket, hanem regényeket jelentetett meg, és műfordításokat is készített. A Nyugat főmunkatársa, később pedig főszerkesztője lett, és egyetemen tanított. Rendkívül termékeny művész volt, egészen a haláláig alkotott. Műveiben életének minden eseménye tükröződik. És bizony volt miről mesélnie.
A nők kihasználták, Ady özvegye is hozzá akart menni
Babits Mihály nem volt éppen az a társaságkedvelő, nagyvilági fajta, inkább visszahúzódó, csendes ember. Sok művész barátjával ellentétben nőcsábásznak sem mondható, a szerelem terén sem brillírozott. A nők azonban igencsak érdeklődtek iránta, na nem egészen férfi mivolta miatt, hanem inkább azért, mert a század első felében, Ady Endre halála után, a Nyugat főszerkesztőjeként ő lett az ügyeletes sztár. Ady özvegye, Boncza Berta ki is vetette rá a hálóját, hiszen neki mániája volt, hogy az első számú költő felesége legyen, így találkozott Adyval is anno. Babitsnak azonban esze ágában sem volt feleségül venni őt, még úgy sem, hogy a hölgy alaptalanul elhintette társasági körökben, hogy összeházasodnak. Egy rövid románc után a kapcsolatuknak vége szakadt. Babits így írt erről: “Egy erdélyi újság megírta, hogy elveszem őt feleségül. Ő hintette el a hírt, hogy engem behálózzon. Minő oktondiság!”
Babits Mihály és Ady Endre
Megosztozott az imádott nőn, de elveszítette legjobb barátját
Babits következő kalandja, bár házassággal végződött, közel sem átlagos történet, ugyanis barátja, Szabó Lőrinc menyasszonyának akadt meg a szeme rajta. Tanner Ilona ugyanis szintén azzal a céllal közeledett eleinte Babitshoz, mint Ady özvegye, meg akarta szerezni magának a kor legnagyobb költőjét. Az érzelmeket viszonozta Babits, de erre a szerelemre ráment a barátsága Szabó Lőrinccel.
Babits egyetemi tanárként ismerkedett meg Szabó Lőrinccel, akit házába és szívébe fogadott. Tanner Ilona, írói álnevén Török Sophie eleinte Szabó Lőrinc kedvese volt, de egy idő után úgy tűnt, hogy a nőt Babits is nagyon érdekli, és a vonzódás kölcsönös. Szabó Lőrinc a visszaemlékezéseiben úgy írt a történtekről, hogy ő és Babits férfi módra tisztázták egymással a nézeteltérést, és Szabó kvázi átengedte Babitsnak szíve hölgyét. Ezután közösen hívták fel Ilonát, akivel közölték, hogy úgy döntöttek, végül Babits veszi majd őt feleségül. Így is lett, 1921-ben összeházasodtak.
Szép Ernő, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Török Sophie, Schöpflin Aladár, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes
A két egykori barát évekkel később találkozott újra egymással munkaügyben, és ez olyan jól sikerült, hogy Babits felvetette, mi lenne, ha minden héten újra összejárnának. Néhány hét elteltével azonban Babits lemondta a soron következő találkozókat, arra hivatkozva, hogy felesége nem örül az újbóli barátkozásnak. Később, Babits halála után azonban Ilona és Szabó is kibékültek egymással.
Különös házasság, eltitkolt múlt
Babits ugyan megnősült, de a házassága közel sem bizonyult idillinek, Ilonával számos titkot rejtegettek. Babits magának való ember volt, Ilonát azonban körülrajongták a férfiak. Még megismerkedésük előtt Ilonának egyetlen munkahelye sem akadt, ahol ne kezdtek volna ki vele, és a kapós hölgy néha beadta a derekát. Egy románcának azonban terhesség és abortusz lett a vége, ami megpecsételte nemcsak a későbbi házasságát, hanem az egész életét is. Ez után ugyanis már képtelen volt többé teherbe esni.
Ilona végül felhagyva a szabados élettel, társa lett Babitsnak nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is, bár tehetségét nem tudta úgy kamatoztatni, mint férje. A sors fintora, hogy eleinte az volt a célja, hogy a költőóriás felesége legyen, és végül, amikor megkapta ezt a címet, már nem örült annak annyira. Soha nem tudott kitörni ebből a skatulyából, képtelen volt ezután már önmagaként érvényesülni. Elkönyvelték őt Babits Mihály feleségének, aki valóban Babits mellett állt mindvégig. Egyszerre volt a költő fénykorában a múzsája, felesége, anya, és férje betegségekor ápolója. Azt nem tudni, hogy házasságuk alatt Ilona másokkal is fenntartott-e intim kapcsolatot, de verseiből világosan kirajzolódik, hogy olykor igencsak szerelmes érzelmekkel fordult mások felé is, és szerelme tárgyai olykor nem férfiak voltak, hanem nők.
Örökbe fogadott egy gyermeket, de mindhármuk élete ráment
Házassága évei alatt idővel Babits is úgy érezte, hogy a sok küzdésben a megfakult a nagy szerelem. Így írt egyszer feleségének: “Annyi év, annyi év, a szerelem tart-e még? Azt hiszem, kedvesem, ez már rég nem szerelem…” Ennek ellenére életfogytig egymás mellett maradtak, és vágytak arra, hogy közös gyermekük legyen. Mivel ez nem volt már lehetséges, más kínálkozó megoldáshoz folyamodtak, ami örökre megváltoztatta az életüket.
Ilona öccse teherbe ejtette a cselédlányát, és mivel a fiatalok a gyermeket nem tudták és nem is akarták megtartani, Ildikó rábeszélte a lányt, hogy hozza világra a babát, ő és Babits pedig majd örökbe fogadják, és sajátjukként nevelik fel. Így is történt. Megszületett Ildikó, Ilona és Babits élete pedig szinte felpezsdült az új jövevény érkezéséről. A lány nagyon szoros kapcsolatot ápolt velük, éppen ezért döbbent meg, amikor tinédzserként egy irodalomkönyvből tudta meg, hogy apja és anyja nem a vér szerinti szülei. Ildikó soha nem tudta feldolgozni a tényt, ez a trauma mindhármuk életét örökre megváltoztatta.
1938-ban kiderült, hogy Babits gégerákban szenved, műtétje után már csak írásban tudott kommunikálni a világgal. Utolsó műveiben a világháború és saját betegsége kapcsán hangulata még az addiginál is komorabb lett, ő maga pedig teljesen elzárva élt a külvilágtól. 1941. augusztus 4-én meghalt. Ilona összeomlott, közös barátaik nagy része elfordult tőle. Ildikó viszonya is megromlott Ilonával, és teljesen meg is szakadt. A lány 1956-ban Amerikába disszidált, Ilona pedig válaszul kitagadta őt minden örökségből. Ildikó végül egy lakókocsiban tengette életét, és annyira egyedül élt, hogy amikor meghalt, csak hetek múlva találtak rá. Ilona így írt versében, lányának születésekor: “Mindegy már, mi volt, s mi hiába hullt, fecsegő múltam csukódj be! Van ez olyan édes, mint a szerelem…” A múlt azonban mindig kísértette őt, végül ez lett mindhármuk veszte.
További történetek a múltból az NLCafén:
- Buja vágyak, tragikus sorsfordulók – élete kavalkádját varázsolta vászonra Rembrandt
- Botrányos pálya, titkos magánélet – 177 éves lenne Cézanne
- Izgalmas élet, tragikus vég: így dorbézolt Krúdy Gyula
