Hat testvér érkezett meg egy este Varga Károlyné Marika nevelőszülőhöz, aki akkor kezdte a munkát az SOS Gyermekfalvaknál. A gyerekeket elhanyagolás miatt emelték ki a családból, a legkisebb 4, a legidősebb 18 éves volt.
A szülők korábban egyáltalán nem foglalkoztak velük, nagyon szegényes volt a szókincsük. Nem törődtek a szájhigiéniával, a legkisebb gyereknek szét volt rohadva a fogazata, emiatt nem tudott helyesen beszélni, pösze volt, nem tudott artikulálni” – emlékszik vissza a nevelőanya.
Varga Károlyné Marika
A nagyobb gyerekek artikulációja sem volt megfelelő, sokszor emiatt nem lehetett érteni, amit mondanak. A kamaszkorú gyerekek pedig már komoly lemaradásokkal kerültek hozzá, egyiküknek 300 óra hiányzása gyűlt össze abban a tanévben, emiatt megbuktatták. A családból kiemelés egyik oka az volt, hogy az iskola jelezte, a hatalmas hiányzás miatt osztályozhatatlan lesz a gyerek. Iskolába azért nem jártak, mert nem volt megfelelő ruházatuk, cipőjük, pénzük bérletre.
A gyerekek nem az életkoruknak megfelelő osztályba járnak, és nagy elmaradással küzdenek. A családi problémák miatt nem jártak rendszeresen iskolába, hiányzásaik, mulasztásaik vannak, nem tudnak úgy haladni, mint a többiek” – erősíti meg Illésné Áncsán Aranka, az SOS Gyermekfalvak Kecskeméti Területének otthonvezetője.
A bekerülés szinte mindig iskolaváltással jár, hisz ha túl messze van a korábbi intézmény, akkor nem tud oda járni tovább a diák, és a bekerülés traumája miatt is történik egy visszaesés.
A lemaradások forrásait Kiss Gergely kecskeméti területi vezető foglalja össze: az egyik ok az ingerszegény környezet, a vér szerinti családban eleve gyengék a gyerek fejlesztését segítő kompetenciák, keveset beszélgetnek vele, nem mesélnek, nem segítik játékkal a finommotorika fejlődését. Másrészt sokszor iskolai lemaradásokkal érkezik a gyerek, évet ismételt korábban, például mert vándorló életmódot folytat a család, a sok hiányzás miatt nem fogadták el a tanévet, vagy egyáltalán nem járt iskolába a gyerek, és emiatt került be. A harmadik ok a különböző örökölt hátrányokban, gyengébb értelmi képességben rejlik.
Amíg pedig egy gyerek megtalálja a végleges helyét, addig is veszíthet éveket, Tifani például 17 évesen még csak kilencedikes. A lányt már az óvodában is marasztalták egy évvel tovább, később egyszer évet ismételt. A gyermekvédelembe bekerüléskor megint új intézményt kezdett, majd a drogproblémái miatt az esztergomi zárt lánynevelő intézetben végzett el egy évet. A drogról sikerült lejönni, Tifani visszakerült az SOS-be, és ismét új iskolát kezdett, nem fogadták el a tavalyi évét. Mindenesetre nagyon tervezi, hogy 21 évesen leérettségizik, és továbbtanul.
Képünk illusztráció (Fotó: SOS gyermekfalvak)
Vannak elmaradásaim, most próbálom bepótolni. Most tanulok meg tanulni” – mondja a 17 éves lány.
Az állami gondoskodásba bekerült gyerekeknél tipikusak a tanulási nehézségek, részképességi zavarok, a diszgráfia, diszkalkulia, diszlexia általánosan jellemzőek. Előfordulnak súlyosabb esetek, mikor magatartási problémákkal küzd a diák, vagy hiperaktív, nehezen koncentrál, és nehéz vele nagy létszámú osztályban foglalkozni. Bizonyos esetekben pedig pszichés sérülések állnak a háttérben, és az elsődleges feladat ezek kijavítása, ha például egy korábbi trauma következményeként nem hajlandó megszólalni vagy írni a gyerek az iskolában. Tifanihoz hasonlóan, a gyerekek általában nem tudnak tanulni, azzal sincsenek tisztában, ők milyen módszerrel tanulnak könnyebben, hallás vagy olvasás útján.
Ezek a gyerekek néhány év távlatából is traumatizáltak a családból való kiemelés miatt.
“Egy ilyen tapasztalat nyilván nagyon nehezen dolgozható fel, nem véletlen, hogy a gyerekeknek sokszor van figyelemproblémájuk. Az SOS-esek között ez nagyon gyakran fordul elő, amit okozhat egy gondozatlan terhesség, vagy az idegrendszer éretlen, de az is lehet, hogy elhúzódó traumafeldolgozásról van szó” – mondta egy korábbi interjúban Tóth Zsuzsa pszichopedagógus, a Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpont vezetője, aki csapatával hetven, a battonyai gyermekfaluban élő gyereket mért fel az orosházi költözés előtt. A szakember szerint az idegrendszer éretlensége és a figyelmi probléma általánosan jellemző, alig néhány percig képesek összpontosítani a nagyok is. Tipikus lemaradások tapasztalhatók a beszédfejlődésben és a szókincsben, nyilván a korai környezeti hatások miatt is. “Nagyon kevés szóval próbálnak létezni. Olyan szavakról, mint pázsit, pózna, daru, halvány fogalmuk sem volt. Olyannyira, hogy a második nap után átírtuk a szókincsfelvevő tesztet olyan szavakra, amikről úgy gondoltuk, ismerik.”
Az átélt traumák egyik hatása, hogy a figyelem szóródik, mert a gyereknek nagyon sok kapacitása elmegy a rossz élmények elfojtására, hogy élhetők legyenek a hétköznapok.
A bekerülésnél a szakemberek azzal kezdik a munkát, feltérképezik, hogy áll a fiatal minden téren, a tanulásban is. Felveszik a kapcsolatot az iskolával, beszélnek a tanárokkal, osztályfőnökkel, hogy a gyerek a képességeinek megfelelően teljesít-e, és milyen segítségre van szüksége. A gyerekkel is beszélgetnek a nevelők, ő hogy látja a tanulmányait. A gyerekeket a szakértői bizottság vagy a pedagógiai szakszolgálat méri fel, megállapítja, milyen óraszámban és milyen megsegítést igényel a gyermek a tanterv mellett. Fejlesztő pedagógus segíti a lakásotthonban és a nevelőszülőknél élő gyerekeket is, külső szakemberek bevonására is van lehetőség, sokan pedig önkéntesnek jelentkeznek az SOS-hez a gyerekeket felzárkóztatni, korrepetálni. A tanulás feltételei is adottak, az ifjúsági házakban például a házirendben is szerepel a tanulási idő, akkor csendben kell lenni, csak ezzel foglalkozhatnak, ezt komolyan veszik.
Képünk illusztráció (Fotó: SOS gyermekfalvak)
Ahol tárgyi lemaradások vannak, ott egyszerű korrepetálással lehet segíteni. A részfunkciózavarokat a fejlesztőpedagógusok próbálják célzottan fejleszteni, ahol pedig a pszichés problémák állnak a háttérben, ott a pszichológusok munkája a legfontosabb. Kóros elváltozásoknál pszichiátriai szolgáltatásokat vesznek igénybe. Kiss Gergely szerint a kecskeméti gyermekfaluban élő általános iskolás korú gyerekek 50 százalékánál fennáll olyan probléma, amit a szakértői bizottság is megállapított, de a tanulási nehézségekben ennél szélesebb kör érintett. Mivel a gyerekek túlterheltek, akinek az iskolája nyújt fejlesztő foglalkozást, az ott kapja meg.
“Sok a hiányosságuk a segítség ellenére is. A matematika általában kettes, mert nincsenek meg az alapok. A magyar nyelv és irodalom is kettes, rossz az artikulációjuk, érthetetlen a beszéd, szegényes a szókincs, meg kell nekik magyarázni mindent, amit az én gyerekem már tud ennyi idősen. Ha elolvas egy kötelező olvasmányt, mintha idegen nyelven lenne neki, nem érti a szavak jelentését” – tapasztalta Vargáné.
Ha az anyanyelvvel gondok vannak, az idegen nyelvek tanulása fokozott nehézségeket okoz: az összes gyereket korrepetálja a némettanárnő, de így sem tudnak kettesnél jobbat elérni. Ő folyamatosan tanul a gyerekekkel, segít nekik, ha nem értik, amihez eljutnak a tananyagban. “Büszke vagyok rá, hogy úgy tudom őket motiválni, hogy imádnak olvasni. Én is sokat olvasok, talán ez is jó hatással van rájuk.”
Nyáron is gyakorolnak: egy-egy rövidebb történetet a nagyobb fiú elolvas, amit a kicsi is meghallgat, majd megbeszélik, a nevelőanya kérdéseket tesz fel, gyakorolják az írást is. Egymással versenyezve oldják meg a feladatokat a gyerekek, sokat kell segíteni, dicsérni őket. Az is motiválja a gyerekeket, hogy a nevelőszülő kíváncsian lesi a válaszaikat. Ugyanakkor a korábbi rossz beidegződéseket nehéz felülírni: korábban, ha a gyerekek rossz jegyet vittek haza, akkor a szüleik megverték őket. Ezt három év alatt sem sikerült kiszeretgetni belőlük.
Ha rossz jegyet hoznak, már látom az arcukon, ha belépnek az ajtón. Pedig tudják, hogy a bántalmazás nálam kizárt, mégis ugyanúgy félnek, hogy mit fog kapni.
Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.
