Idén mekkora volt az őrület a boltokban? Nálatok is volt “fekete péntek” akció?
Olyan, mint tavaly vagy azelőtt, folyamatos roham. Annyi a különbség, hogy idén megúsztuk a nagyobb akciókat, így kevesebb a kényes helyzet. Tavaly az egyik nagy leárazásnál két nő miatt kellett rendőrt hívni, akik egy tévét és egymás haját ráncigálva teljesen kifordultak önmagukból. Oké, valamilyen szinten biztosan bosszantó, ha nem tudod megvenni a 180 ezres készüléket százezerért, de ezért nem kezdesz verekedni. Szerencsére egy járőr egész napra ott maradt, így onnantól nem nekünk kellett megnevelni a súlyosabb arcokat.
Van slágertermék?
A műszaki cikkek, kozmetikumok, háztartási gépek, elemes játékok a legnépszerűbbek évről évre. Meg talán még a ruházat. Van most ez az ember- vagy inkább gyereknagyságú Darth Vader baba. Azért odavannak. Igazából nem csinál semmit, csak ad valami hangot – nevezzük érthetetlen hörgésnek –, amikor elmész mellette. Százezerről indult az ára. Akkor is keresték. Most már nem egészen harmincért hozzá lehet jutni, és még mindig rendeljük folyamatosan. Lehet, hogy sok helyen inkább kisebb fát vettek, csak hogy a Sith nagyúr is odaférjen. Vagy épp miatta kellett nagyobb.
Mikor vannak a legtöbben?
Az utolsó hetekben szinte mindig vannak, persze hétvégén és munkaidő után a legzsúfoltabb az áruház. De sokan az utolsó percekben jönnek. Kopogtatnak 24-én kettőkor. Persze olyankor már nem engedünk be senkit, ha megtennénk, sosem érnénk haza. Minket is vár a család. A legtöbben egyébként azért jönnek, mert elfelejtettek valamit a főzéshez, de nem ritka az sem, hogy még ilyenkor vesznek ajándékokat. Nyilván csak az anyósuknak.
Előfordul, hogy kiakadsz? Nyilván ez a legfárasztóbb időszak a szakmátokban.
Fárasztó, az biztos, de nem a vevők miatt akadok ki, ha kiakadok. Hanem azért, mert a főnökeim elvárják, hogy akkor is minden tipp-topp legyen, amikor alig van dolgozó a műszakomban. Mert vagy nem jól csinálják meg a beosztást, vagy a fél csapat beteg. És olyankor nincs más választásom, beállok pakolni én is a délutános műszakban, hogy reggel, nyitásra rend legyen. Sokszor nehéz ezt a helyzetet kezelni, de még mindig jobb, mint néhány éve, amikor nem fizettek a túlórákért.
Hogy tehetik meg? Nálatok nincs elektronikus beléptetés?
De, viszont csak két éve működik. Előtte úgy számoltak el, ahogy akartak. Úgy öt éve történt, hogy már jó pár hónapja nem fizették ki a pluszóráinkat, még lecsúsztatni sem lehetett, és a szakszervezet beperelte a munkáltatónkat. Két évig tartott, de megnyertük, és utólag mindenki megkapta a pénzét.
Szakszervezeti bizalmiként sok munkád volt?
Szerencsére a mi áruházunkban nem túl gyakori, hogy panaszkodnának a dolgozók. Persze előfordult, hogy azzal kerestek meg, hogy ordítozott velük a vezetőjük. Ő meg általában megpróbálta bagatellizálni a helyzetet, hogy nem is úgy gondolta, nem is kiabált, vagy ilyesmi. Egy másik áruházban történt, hogy sokan panaszkodtak az igazgatóra. Belső vizsgálat indult, kiderült, hogy tényleg nem megfelelően bánt az embereivel, néhány hónapon belül ki is rúgták. De nem ő volt az egyetlen, akit hasonló okokból távolítottak el a munkájából.
Azért azt jól sejtem, hogy a vevők részéről többször kaptok hideget-meleget?
Persze. És legtöbbször nem mi kérjük meg őket, hogy emberi hangon beszéljenek velünk, hanem egy másik vásárló, aki nem bírja hallgatni. Ha minden egyes alpári hangvételű reklamációnál felhúznánk magunkat, már biztosan nem dolgoznánk itt. Egyébként vannak visszatérő vásárlók, akiket már ismerünk, tudjuk, hogy valamit biztosan kitalálnak, hogy kötözködni lehessen. Jár hozzánk egy középkorú tanár, naponta többször is vásárol. Odahozza a közeli lejáratú terméket, hogy azt már “le kellene sárgázni”, vagyis akciózni. Nincs ilyen szabály. A múltkor beleivott a dobozos tejbe, aztán visszakérte a pénzt, hogy romlott a termék. Valószínűleg csak akart inni egy kis tejet. Sokan jönnek hőbörögve, hogy bezárathatnák az üzletet, mert nincs elég kassza. Sajnos nincs elég dolgozó, hiába találták ki pár éve központilag, hogy ha több mint ketten állnak sorban, új pénztárat kell nyitni. Arra volt csak jó, hogy a kötözködőknek legyen okuk reklamálni. Nem szeretnek sorban állni, türelmetlenek, az idegességüket meg rajtunk vezetik le. Amúgy már megfigyeltük, ha front van, sokkal többen mérgelődnek, morognak. Hallod, ahogy végigmész a kasszasoron.
Azt mondtad, a hetvenes években kezdtél egy cipőboltban. Nyilván más világ volt akkor.
Abszolút. Még ma is azt mondom, hogy az volt a legszebb időszakom a szakmában. Kicsi, békés, baráti közösségben, családias hangulatban teltek a munkanapok. Nagy volt az üzlet presztízse, hiszen a városban csak egy cipőbolt volt ezen kívül, de a miénk volt a központi hely. Kis túlzással mondhatjuk, hogy néhány év alatt megismertem az egész várost. Annyi infója, amennyi nekünk volt, szerintem nincs a KSH-nak sem.
Gondolom, kevesebb volt a lopás is.
Persze. Bár… az egyik mindenki által tisztelt ügyvédnek rendszeresen bejárt a felesége, és mondjuk heti szinten magával vitt egy pár cipőt. Fizetés nélkül. Nem azért lopott, mert nem volt pénze, egyszerűen mániákus volt. De soha nem jelentettük fel. Mert még aznap vagy legkésőbb másnap bejött az ügyvéd úr, megkérdezte, mennyiért vásárolt a felesége, és sűrű elnézések közepette kifizette a cipőt.
Ha jól tudom, ma már mindenkit fel kell jelenteni, akit lopáson érnek.
Nyilván ez a nagyobb szupermarketekre, hiperekre igaz. Akit elkapnak, az legjobban teszi, ha együttműködik, úgy talán kevesebb büntetést kap. Már egy kétszáz forintos csokilopásért is kiszabhatnak több tízezer forintos bírságot.
Mit lopnak leggyakrabban?
Téliszalámit, kozmetikumokat, ruhákat, pendrive-ot, serpenyőt. Utóbbit csak a téli szezonban, kabát alatt. A próbafülkékben találjuk meg a szalámi csomagolóanyagát, a ruhákról leszakított címkéket, a kis műszaki cikkek csomagolását. Vannak, akik bent esznek, zsömlét felvágottal, az őr vagy észreveszi, vagy nem, vagy szól, vagy nem. A múltkor egy idős néni akart kimenni a bejáraton a félig megpakolt kocsijával, még szinte sajnáltuk is. Viszont nincs mese, ilyenkor hívni kell a rendőrséget. Sokan lopnak az önkiszolgáló kasszánál, nem húznak le mindent. Vagy nem egyszer fordult elő, hogy a bejárat mellé, a kosarakhoz volt odakészítve valami, például egy laptop, ami arra várt, hogy az őrök elforduljanak. Egyébként monitorokon a központból is figyelik az áruházat és a helyi biztonságiak előtt is van pár képernyő.
Hogy érintett titeket a vasárnapi újranyitás?
Nem örültünk neki. A fizetésünk nem volt kevesebb, a vasárnapi munkaidőt beosztották más napokra. Végre nyugalmunk volt, tervezhető szabadnapunk. És a forgalom sem volt kisebb, csak más napokra esett. Amire mindig emlékezni fogok, az az, hogy milyen sokan mellénk álltak, aláírásokat gyűjtöttek. Sok-sok kedves törzsvásárló ismerős. Olyanok, akik a névnapunkon is odajönnek egy jó szóra. A vásárlók többsége ugyanakkor boldog volt, amikor visszaállították a régi rendet, nekik kényelmesebb így. De tudod, sokan úgy vannak, hogy csak besétálnak, tologatják a kocsit, shoppingolnak. Látszik, hogy nem akarnak venni semmit, csak melegedni jönnek, bámészkodni. Ez a vasárnapi program.
