A pénzkezelés egy tükör, amely a párkapcsolatról sok mindent elárul. Leginkább a kommunikáció, a nyíltság, az őszinteség, az egyetértés és a döntés módja az, ami a pénzkérdés esetén árulkodik a párkapcsolat és a bizalom minőségéről. Ha a pár két tagja nem tud megegyezni a pénzügyekről, akkor valószínűsíthető, hogy más fontos kérdésekben sem tudnak közös nevezőre jutni.
Amikor a pénz a hatalomgyakorlás eszköze
Niki és Feri már évek óta együtt élnek, és van egy közös gyerekük is. Niki fodrász, aki most otthon van a másfél éves babájukkal, és csak néha vállal el ismerősöket, amikor a kicsi délután alszik. Éppen ezért meglehetősen kevés jövedelme van. Feri szabadúszó fotográfus, akinek rendszeresen sok munkája van, és jól is keres vele. Mindketten a harmincas éveik elején járnak, úgy tűnik, hogy örök konfliktusforrás a pénzkérdés a párkapcsolatukban.
Amikor elfogy Niki pénze, akkor jön a dolog kellemetlen része, Feritől pénzt kell kérnie.
Utálom azt, hogy pénzt kell a páromtól kérnem, amikor a gyereknek veszek valamit, vagy netán el akarok menni kozmetikushoz. Megalázónak érzem, hogy ez nem tud természetes módon működni a kapcsolatunkban, mert a párom elzárkózik a közös bankszámlától.
“Feri nagyon jól keres, de iszonyatosan spórolós. Amikor pénzt kérek tőle, akkor tételesen számon kéri, hogy mire kell, aztán meg elszámoltat, hogy mire költöttem. Sokszor kifogásolja a termékek árát, állandóan azt hallgatom, miért nem az olcsóbbat vettem. Nem érti meg, hogy az általam keresett pénz nem elegendő hármunk költségeire. Amikor összeköltöztünk, akkor azt beszéltük meg, hogy ő állja a rezsit, én meg a többit. Akkor még nem volt gyerekünk, ez egyszerűnek tűnt, de ma már nem működik.
Közös számlát nem akar nyitni. Ő mindig azt mondja, hogy azért spórol, hogy félretegyen. De kinek? Én azt sem tudom, mennyi megtakarításunk van, és azt hol tartja. Fáj, hogy magának teszi félre, mintha arra gondolna, hogy ha szétválunk, akkor ki tudja menteni a pénzt a párkapcsolatból. Azt se osztja meg velem, hogy egy hónapban mennyi pénz jön össze! Én meg az összes pénzemet elköltöm, egyáltalán nincs félretett pénzem. Félek, ha összeveszünk, akkor az utcára kerülök egy fillér nélkül” – meséli Niki könnyeivel küszködve.
A család az elmúlt évtizedekben nagy változáson ment keresztül, hiszen a klasszikus női-férfi szerepek megváltoztak. A család alapvető szerepében azonban nem történt változás, mert még ma is az érzelmi biztonság legfőbb forrása.
Az érzelmi biztonságot nyújtó kapcsolatban az adok-kapok, az intimitás, az elköteleződés, a szuverenitás és kölcsönösség egyensúlya és harmóniája jellemzi a kapcsolatot. Ha ez az egyensúly a párkapcsolati működés miatt megbillen, akkor mindez látványosan jelentkezik a pénzügyek területén is.
Ha egy nő nem keres pénzt például a közös gyermekek nevelése miatt, akkor a férjre hárul a feladat, hogy eltartsa őt is és a gyermeket is. Ehhez az kell, hogy ő ebben a helyzetben önzetlen legyen, hiszen valóban, a pénz tekintetében ő tesz bele többet a párkapcsolatba. Ha a pár két tagja ezt meg tudja beszélni és értékelik egymás feladatait – a gyereknevelésbe fektetett energiát és a pénzkeresés miatt erőfeszítéseket –, akkor a kölcsönösség jegyében bizalommal élik a kapcsolat mindennapjait. De ha a kereső fél azt dominanciájának megerősítésére használja, akkor megbomlik a család egyensúlya.
Az a fél, aki éppen nem dolgozik, és nem keres pénzt, kiszolgáltatottá, elnyomottá válhat, önértékelése jelentősen csorbul, ezáltal alárendelődik a másik, kereső félnek. A pénzkereső fél pedig a dominanciáját a hatalomgyakorlással és a kontrollal demonstrálja. Ebben a helyzetben egy nagyon fontos dolog sérül a párkapcsolatban, mégpedig a kölcsönösség.
Azonban ha az elnyomott fél ennek ellenére nem tiltakozik, nem ad hangot az elégedettségének, hanem belesimul a helyzetbe, ezzel azt tanítja meg a másiknak, hogy neki is jó ez a helyzet.
Minden két emberen múlik a kapcsolatban. Nem elég elvárni a méltányosságot, hanem ki is kell tudnom fejezni azt, ha valamivel elégedetlen vagyok!
Közös teherviselés – egyéni megtakarítások
“Árpival akkor nyitottunk közös számlát, amikor összeköltöztünk. Úgy egyeztünk meg, hogy mindketten havonta ugyanannyi összeget teszünk rá, így a havi közös kiadásunkat ebből fedezzük, a keresetünk többi részét pedig egyéni számlán gyűjtjük. A fodrászt meg a ruhavásárlásaimat a saját pénzemből állom, ő meg a sörözést és az egyéni igényeit szintén. Úgy érzem, ez jól működik köztünk. Megbeszéltük, nem kell egymás előtt titkolózni, sem elszámolni. Persze az nagy kérdés, hogy ha egy bútort kell majd venni, vagy autót, akkor azt hogyan fogjuk megoldani?” – meséli Kinga, aki titkárnő egy multinál.
Általában a kapcsolat kezdetén az jellemző, hogy mindenki külön kasszán van, és a saját szükségleteiket a saját keresetükből elégítik ki. Felváltva fizetik a szórakozást, vagy esetleg a férfi az, aki gavallér módon állja a közös időtöltés költségeit. Mindkét félnek külön megtakarítása van. Ha a kapcsolat komolyabbá válik, és szóba jön az összeköltözés, akkor szükségessé válik a közös teherviselés. A lakbér, a rezsi, a bérleti díj, a közös élet mindkét fél számára költség. Erre egy jó megoldás lehet, ha a pár két tagja nyit egy közös számlát, amire egyenlő összeget utalnak. Ha marad megtakarítás, akkor ezt az egyéni számlán gyűjtik.
Ez az áthidaló megoldás azt tükrözi, hogy teljes mértékben még nem érzik az elköteleződést egymás felé, még erősen ott lappang az érzés, hogy különválhatnak az útjaik, de ez mégis egy működőképes megoldás.
Mindenki mindennek a felét fizeti
Zsófiéknál ez úgy működik, hogy mindketten mindennek a felét kifizetik egymásnak. Ez eléggé macerás és időigényes megoldásnak tűnik. Ő mesél erről:
“Bécivel úgy beszéltük meg, ha valamelyikünk vesz valamit a közös életünkhöz, akkor a pénz felét odaadjuk egymásnak. Ez eddig természetesen és jól működött, bár az utóbbi időben, mióta megszületett a kislányunk, kezd macerássá válni. Minden este számolgatni kell, és ahelyett, hogy összebújnánk, matekozunk és pénzezünk. Már találnunk kellene valami ideálisabb megoldást, mert nagyon terhes az egész” – meséli Zsófi, aki műkörmös.
Ez a megoldás nagyon pontos nyilvántartást igényel, ami valóban elég nehézkes. Csakis addig működhet, amíg mindketten közel azonos keresettel rendelkeznek, mert ha az egyik jóval kevesebbet keres, akkor előállhat az a helyzet, hogy nem tudja kifizetni az összes elköltött pénz felét.
Én jóval többet keresek, ő kevesebbet – egyenlőtlen teherviselés
Sokkal nehezebb a helyzet, ha az egyik fél nem tud annyit beletenni a közös kasszába, mint amennyit a másik. Pénzügyileg ez egyfajta egyenlőtlenség, viszont ha mindkét fél érzi azt, hogy az összeg ellenére kölcsönösség van a kapcsolatban, akkor ez nem okoz problémát.
Hiszen nem az összeg, nem a teherviselés aránya a döntő, hanem az, hogy érezzük, senki nem akar nyerészkedni, a másik embernek is fontosak a közös dolgaink, és a saját erejéhez képest részt is vesz benne.
Máté mesél, aki egy kft. ügyvezetője:
“Laurával összedobjuk a közös életünk költségeit. Mivel én keresek jobban, rám nagyobb teher hárul, hiszen Laura még pályakezdő orvos, és nagyon keveset keres. De ez engem nem tölt el rossz érzéssel, mert látom, hogy mennyire beleteszi magát a kapcsolatba, a közös életünkbe. Rengeteg apró gesztussal fejezi ki, hogy fontos vagyok neki, és nem érzem, hogy ki akarná használni a helyzetet. Remekül meg tudjuk beszélni az életünk anyagi oldalát is. Bízom benne, hogy Laura is érzi, hogy mi nem forintban mérjük a boldogságot. Számomra fontos, hogy tudjunk mindenről beszélni, és ne lappangjanak feszültségek a kapcsolatban. Én ezt megkapom tőle, és ettől boldog vagyok!”
Az a bizonyos dugipénz…
Ha egy pár teljesen közös kassza mellett dönt, és közösen is gyűjtik a megtakarításukat, akkor is szükség van egyénileg elkölthető zsebpénzre. Ezzel nincs semmi baj, ha a pár két tagja megbeszéli egymással. Azonban az már egy fájó dolog tud lenni, ha kiderül, hogy a párkapcsolatban az egyik vagy mindkét fél sutyiban félretesz magának, kimenekít egy pénzösszeget, amit vagy nem vall be a másiknak, vagy elspórol például a kosztpénzből. Ez attól fájó, hogy becsapáson alapul, egy titok lappang a párkapcsolatban.
Nóri 37 éves óvónő, aki egy fájó esetet mesél el.
“A kapcsolatunk már 10 éves volt Gézával, amikor egy nehéz időszakot éltünk. Sok vita és veszekedés nehezítette a mindennapokat. Sokszor eszembe jutott a válás is, és ez gyakorta odavágtuk a másik fejéhez. Egyszer, amikor Géza ruháját akartam kimosni, egy banki papírt találtam a zsebében. Majdnem elájultam, amikor egy egészen más bankszámlaszámot és kétmillió forintot láttam a papíron. Amikor Gézától számonkértem, habogott egy sort, mire kinyögte, hogy szépen apránként elcsipegette a fizetéséből, mert félt, hogy válásra kerül a sor. Nekem ez iszonyatosan fájt, hiszen ez azt jelentette, hogy nem bízik bennem és a kapcsolatunkban, és titokban – becsapva engem – gyűjtögetett magának. Ekkor átbeszéltük a dolgot és elmentünk párterápiára. Azóta is együtt vagyunk, egy sokkal őszintébb kapcsolatban, ahol már nincsenek bizalmatlanságok.”
A párkapcsolatokban a pénz valóban kényes kérdés, és jól tükrözi a két ember egymáshoz fűződő viszonyát. Ha van bizalom, szeretet és elköteleződés, van partnerség, akkor nem patikamérlegen mérik az anyagiakat. Akkor akár teljes mértékű anyagi összeolvadás is megvalósítható, amiben nincs “te pénzed – én pénzem”, csakis a mi közös életünk, pénzünk és kapcsolatunk van.
Néhány tipp a jó megoldáshoz
|
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
