Már gyermekkorában megjósolták neki, hogy olimpiai bajnok lesz
Székely Évának volt egy álma, amiből aztán valóság lett. Embert próbáló munka, kitartás, és rengeteg áldozat árán, de elérte, amire vágyott, pedig olykor nagyon is ellene dolgoztak a körülmények. Az úszónő 1927. április 3-án született, és már gyermekkorában eldöntötte, hogy ő egyszer bizony olimpiai bajnok lesz. Az 1936-os berlini olimpia eseményei és azok rádióközvetítései annyira magával ragadták őt, hogy akkor határozta el: sportoló lesz. És nem is akármilyen sportoló vált belőle.
1940-ben, 13 évesen már magyar bajnok volt. E verseny azért is mérföldkő volt Székely Éva életében, mert ott ismerkedett meg későbbi edzőjével, Sárosi Imrével. Sárosi már akkor komoly tehetséget látott a fiatal nőben, ezért a szülők beleegyezését kérte, hogy edzhesse lányukat. Székely később úgy emlékezett vissza erre az eseményre, hogy édesapja hangosan felnevetett Sárosi jóslatán, amely szerint belőle olimpiai bajnok lesz. Ettől függetlenül elkezdték a közös munkát, és a jövendölés nem sokkal később beigazolódott.
Székely Éva, a Budapesti Lokomotív úszója (Fotó: Szécsényi József)
Egy mondaton múlt, hogy nem lőtték őt a Dunába
Székely Éva pályafutása alatt számtalan érmet nyert, rengeteg rekordot állított fel, többek között országos csúcsokat 100, 200, 400, 800, 1500 méteren gyorsúszásban; 100 és 200 méteren mell- és pillangóúszásban; valamint 200 és 400 méter vegyesen. Karrierjének ívelését azonban egy ideig megakasztották a történelem eseményei. Zsidó származása miatt ugyanis a második világháború évei alatt nem versenyezhetett, sőt még munkaszolgálatra is elhurcolták, de úton a tábor felé sikerült elmenekülnie és visszatérnie Budapestre.
Egy ötemeletes házban várta szüleivel a háború végét, de még ott is csak arra tudott gondolni, hogy egyszer olimpiai bajnok lesz. Ezért, hogy ne gyengüljön le a szervezete, naponta számtalanszor mászta meg a lépcsőket, hogy edzésben maradjon. Egy alkalommal csupán egyetlen mondaton múlt az élete. Amikor értük mentek, hogy a Dunába lőjék őket, őt is vinni akarták, és végül csak azért maradt ki a kivégzettek közül, mert édesapja elkiáltotta magát, hogy hagyják életben a lányát, mivel úszóbajnokként sok dicsőséget szerzett és fog még szerezni az országnak. Így is lett.
Gyarmati Andrea és édesanyja, Székely Éva a Hajós Alfréd Sportuszodában (Fotó: Bojár Sándor)
Lekevert egy pofont az edzőjének, aztán olimpiát nyert
A háború után, 1945-ben Székely Éva országos csúccsal robbant be újra a sportéletbe, majd 1947-ben első nőként úszott versenyen 200 méteres távot pillangó kartempókkal. Ugyanebben az évben elindult az Európa-bajnokságon is, ahol 200 méter mellen ezüstérmet szerzett, a főiskolai világbajnokságról pedig három aranyéremmel tért haza. Az 1948-as olimpia előtt ugyan hosszadalmas betegség hátráltatta a felkészülésben, 200 méter mellen mégis sikerült megszereznie a negyedik helyet. 1952-ben Helsinkiben viszont már ugyanebben a számban elhozta az olimpiai aranyérmet.
Edzőjével, Sárosi Imrével a közös munka alatt végig jó kapcsolatot ápolt, bár Székely később azt nyilatkozta, hogy egy alkalommal azért elcsattant köztük egy jól irányzott pofon, méghozzá az úszónő részéről.
Egy kiadós edzés után, amelyet a téli hidegben, dideregve kellett teljesítenie, olyan indulatra gerjedt, hogy az addig melegben üldögélő edzőjének lekevert egyet mérgében, mire Sárosi csak annyit mondott, hogy a pofon erősségéből ítélve nagyon eredményes volt az aznapi edzés.
Bajnokot nevelt a lányából, és unokájára is nagyon büszke
Hogy mennyire nem egyszerű élsportolónak, feleségnek és anyának lenni egyszerre, arra jó példa, hogy 1956-ban, miközben Magyarországon dúlt a forradalom, Székely Éva a melbourne-i olimpián versenyzett, és lányát, az akkor két éves Gyarmati Andreát, valamint férjét, az olimpiai bajnok vízilabdázó Gyarmati Dezsőt kénytelen volt itthon hagyni. Az úszónő végül 1960-ban, 33 éves korában lezárta versenyzői pályafutását. Gyógyszerész diplomát szerzett, majd 1965-ben elvégezte a Testnevelési Főiskolát és szakedző lett. Először a BVSC, majd az FTC utánpótlás úszóedzőjeként dolgozott. 1966-tól ő irányította saját lánya edzéseit, felkészüléseit. Ennek is köszönhetően Gyarmati Andrea olimpiai ezüst- és bronzérmes, valamint Európa-bajnok úszó lett.
Székely Éva több könyvet írt, amelyekben karrierjéről, sikereiről és nehéz pillanatairól is mesél. A sporteseményeket ma is követi, és büszke az úszósport jelenlegi képviselőire. Manapság már nem jár uszodába, visszavonultan él, de még most is rendszeresen foglalkozik azzal, hogy egészségét egy kis mozgással karban tartsa. A többek között a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett úszónőt saját bevallása szerint az élteti a leginkább, hogy családjával boldogan telnek a napok. Büszke unokájára, Hesz Máté válogatott vízilabdázóra, és arra, hogy ők az egyetlen olyan magyar család, amelynek minden tagja, ő, volt férje és lánya is szerepel a vízi sportok hírességeinek amerikai csarnokában, a Hall of Fame-ben.
