Június 26-án az ágyában fekve megcsípte egy barna remetepók Claressa Coleman vállát. Azt hitte, hogy csak egy szúnyog zavarta meg az álmát, így különösebb jelentőséget nem tulajdonított a csípésnek. Másnap a csípés körül elfeketedett a bőre, de ezt is figyelmen kívül hagyta, és bement dolgozni az arkansasi vevőszolgálatra. Itt azonban hirtelen rosszul lett, és hányni kezdett. A főnöke azonnal hazaküldte. Coleman nem jutott messzire, csak egy benzinkútig, ugyanis nem maradtak abba a hányási rohamok, a nő végül a legyengülés következtében elájult.
A White River kórházba szállították, ahol a különböző tesztekkel kimutatták, hogy szó sincs szúnyogcsípésről: egy barna remetepók mérge került a nő testébe, ami durva allergiás reakciókat váltott ki Coleman szervezetében. Ráadásul a pók az artériánál harapta meg, ami csak súlyosbította az esetét. Antibiotikumokkal küldték haza a kórházból a nőt, aki viszont az antibiotikumokra is allergiás volt, így 29-én ismét be kellett feküdnie.
Addigra a csípés borzasztóan csúnya volt, a vállán egy kisujjnyi méretű lyuk tátongott. A teste küzdött a benne lévő méreggel, de hetekig úgy tűnt, hogy nem tud elég ellenálló lenni. Coleman veséi kezdték felmondani a szolgálatot, meghízott, szíve legyengült, a vérnyomása ingadozott.
Három hét agonizálás kellett ahhoz, hogy az immunrendszere az antibiotikumbomba hatására elkezdjen visszaerősödni, hogy szervezete végre felvegye a harcot egy először ártatlannak tűnő pókcsípéssel.
