„Elmondom név nélkül” című cikksorozatunkban egy-egy szakma szókimondó képviselője beszél a mindennapjairól, a főnökeiről, rólunk, „ügyfelekről” és bármiről, amiről olyan véleménye van, amit névvel nem vállalhat. Nem azért, mert ne lenne valós, hanem mert nagyon is az. Itt tabuk és cenzúra nélkül beszélhetnek a minket körülvevő valóság sokszor rejtett oldaláról.
Létezik békés válás?
Mondjuk inkább úgy, hogy az esetek kétharmadában a párok meg tudnak egyezni a bontóper ideje alatt. Erre törekszünk mi is. Az senkinek nem jó, ha elhúzódik egy válás, a gyerekeknek főleg nem.
De miben nem tudnak megegyezni?
Először is nekiállnak veszekedni a gyereken, hogy mikor kinél legyen, egy hétre, két hétre, ne 9-től, hanem 10-től vigye el apuka és így tovább. Mindennek semmi köze a gyerek érdekeihez. Kívülről abszolút látszik. Én is elváltam nyolc éve, de semmi kikötést nem tettem az apával szemben. Azt hiszem, tanultam ebből a sok marakodásból, a sok pszichológushoz járó gyerek történetéből. Ha mi teljes szívünkből gyűlöljük is egymást, a gyerekünk akkor is a közös gyerekünk marad, akinek az apja és az anyja a legfontosabb. Az apjára ugyanúgy szüksége van, mint az anyjára. A lányom akkor megy az apjához, amikor akar. Ő most 15 éves, hét volt, amikor váltunk. Folyton kiabáltunk, marakodtunk. Amikor a volt férjem elköltözött, a lányom csak annyit kérdezett, hogy „Ugye akkor most már nem veszekedtek többet?” Ezen a ponton észhez kellett térni.
Ez a legnagyobb tanulság számodra ezekben az ügyekben? Hogy meg kéne óvni a gyerekeket?
Igen. Amikor ebbe a helyzetbe kerültem, sokkal okosabb voltam már. Több mint tíz éve néztem, ahogy tönkremennek családok, gyerekek. Mert mindig a gyereket használják fel egymás ellen. Nem egyszer azért tesznek rendőrségi feljelentést, mert az exük fél órával később hozta vissza a gyereket. Mindezt bosszúból. A gyerek ebben a háborúban teljesen háttérbe szorul. A másik a közös vagyon. Amikor kábé öt kiskanál miatt húzódnak el évekig a vagyonmegosztási perek.
Még évekkel ezelőtt ment nagyot a neten annak a megcsalt férjnek a története, aki a válás után kettévágta a közös dolgaikat (Fotó: boredpanda)
Gondolom, az is csak a bosszú, a sértettség, nem a pénz miatt.
Mindenki jól akar kijönni a válásból, csak sokan átlépnek egy határt. Miközben a közös múltat, a szép éveket tiporják a sárba. Van, hogy nászajándékba kapott dolgokon megy a vita. Előfordult, hogy szakértői értékbecslést kellett kérni a pohárkészletre, aminek már hiányzott a fele, annyira összevesztek rajta. Pár száz forintos tételekről beszélünk ilyenkor. Aztán a felek tanúkat vonnak be, és van olyan ügy, amelyben húsz tanú is vallomást tesz. Egy tárgyaláson viszont legfeljebb két-három tanúvallomást hallgat meg a bíró. Ezért van olyan perünk, ami már hat éve tart. Azt is kevesen értik meg, hogy mi számít közösnek. Erre azt a példát szoktam hozni, hogy ha házasságban élek, és veszek egy doboz tampont, annak a fele is a férjemé. Ez akkor nem áll meg, ha azt mondom, hogy ajándékba kaptam, vagy az örökségemből vettem. Ilyenkor jönnek a hosszadalmas bizonyítgatások.
Ha mindenben megegyeznek, a legegyszerűbb esetben mennyi idő alatt lehet elválni?
Általában kétszer kell megjelenni a bíróságon, ha meg tudnak egyezni a felek. Az első a békéltető tárgyalás, ahol igazából csak elkérik az okmányokat és felveszik az adatokat. Öt perc az egész. Aztán ha biztosan válni akarnak, három hónapon belül kérni kell az eljárás folytatását. Ha nem kérjük, a bíróság úgy veszi, hogy a pár meggondolta magát.
Van ilyen?
Előfordult már, igen.
Azt gondolnám, hogy aki bíróságra megy, az biztos a dolgában.
Vannak, akik hirtelen felindulásból adják be a válókeresetet. Aztán eltelik néhány hét, és megbocsátanak a hűtlen párjuknak. De az is lehet, hogy attól ijednek meg páran, hogy olyan hivatalos, személytelen az egész. Mert az is, én tudom, ültem bent. Melletted az ügyvéd. Veled szemben a férjed vagy a feleséged. Mintha hivatalosan az ellenségeddé válna, akivel együtt éltél éveken, évtizedeken keresztül. Én még meg is sajnáltam a férjemet. Ott ült egyedül, nem is volt vele ügyvéd.
Fotó: boredpanda
Nem külditek párterapeutához vagy mediátorhoz a nagyon mérges, felindult ügyfeleket?
Nem igazán. Persze igyekszünk meggyőződni róla, hogy biztosak a dolgukban. De abból indulunk ki, hogy aki idejön, az azért eléggé meggondolta. Vannak, akik tanácsot kérnek, mit tegyenek, és egyébként ezt mindenkinek javasoljuk, mielőtt bármit aláírna. Mert néhány kérdés nem kerül semmibe. Viszont nem vagyunk lelkisegély-szolgálat, és őszintén szólva, nekünk abból van pénzünk, ha megbíznak minket. Mindenkinek felelősséget kellene vállalni a saját döntéséért. De vegyünk egy egyszerű példát. Lehet, hogy kicsit sarkos, de a folyamat hasonló. Bemész a fodrászhoz a szép, hosszú hajaddal, és azt mondod, rövidet akarsz. Legfeljebb annyi hangzik el, hogy jól meggondoltad? Aztán jön az olló.
Előfordul azért, hogy az ügyfelek csak tájékozódnak nálunk, aztán nem jönnek vissza, de ritkán. Aki idejön, azért az már magában ezt lerendezte. Kilencven százalékban el is válnak.
Mennyibe kerül egy válás nálatok?
Ha két tárgyalás alatt lezárul az ügy, vagyis csak bontóperről van szó, akkor nettó százezerbe. Ha vagyonmegosztási perre kerül sor, vagy akár a gyerekelhelyezés elhúzódik, az természetesen további fizetéssel jár. Nálunk a válások nem óradíjasak, ami egyébként szerintem hülyeség, de egyelőre így van.
Akkor a második tárgyalással, ha a felek megegyeznek, a gyerekek elhelyezése is véglegessé válik?
Igen.
Milyen könnyen egyeznek meg ebben a szülők?
Néhány hét alatt azért általában sikerül. Kezdetben persze megy az egóharc, de aztán megszületik a döntés.
Fotó: boredpanda
És még mindig jellemzően az anyákhoz kerülnek a gyerekek?
Igen, majdnem mindig. A bíróság alapvetően anyapárti, a bírói állásfoglalások szerint a gyereknek az anyja mellett a helye, mert az anyák tudnak megfelelően gondoskodni a gyerekről. Hacsak nem egy igazoltan drogos vagy alkoholista anyáról van szó: akkor lehet esélye az apának.
Szerintem ez egy durván elavult szemlélet.
Sajnos igen. De ez csak akkor merül fel, ha nem tudnak megegyezni a felek, ha apuka magához akarja venni a gyereket.
Gondolom, a kisebb gyerekekről van szó.
Igen. Minél kisebb a gyerek, annál inkább az anyjánál akarják tartani. Egy kiskamasz már beleszólhat. 12 éves kor fölött meg is lehet kérdezni, 14 évesen pedig dönthet is. Volt olyan ügyünk, amikor tudtuk, hogy anyuka tényleg nem alkalmas az anyaságra, az apa pedig nagyon jó szülő. De ezt nagyon nehéz bebizonyítani. Egyéves körüli volt a gyerek, egyértelműen az anyjának ítélték. A legtöbb esetben egyébként az apáknak elég a kéthetente egy hétvége a gyerekeikkel. Belátják, hogy munka mellett amúgy sem lenne idejük. Annak nincs értelme, hogy a nagymamánál legyen a gyerek apás napokon. Így ebből általában nem is szokott vita lenni.
Van azért közös felügyelet is?
Nagyon ritka. Szerintem nem is alkalmasak rá a párok. Meg a gyerekeknek rendszer kell, stabilitás. Emlékszem egy párra, akik közös felügyeletben állapodtak meg. A válás után egy házban maradtak, az egyik a földszinten, a másik az emeleten. Mindenhol volt szobájuk a gyerekeknek. Egyik héten a földszinten laktak, a másik héten meg az emeleten.
Van egy ismerősöm, aki a férjével közös felügyeletben állapodott meg. A férje ment el ügyvédhez, amikor arra jutottak, hogy elválnak, vagyis igazából még előtte. Azt mondta a feleségének, hogy aki a megállapodást megírta, a közös ügyvédjük. A feleség belement, mindent aláírt, csak hogy szabaduljon. Persze most már látja, előnytelen megállapodást kötött. Különösen a gyerekek szempontjából.
Olyan nincs, hogy közös ügyvéd. Még akkor sem, ha egyébként békében lezajlik egy válás. Aki eljön hozzánk, annak az érdekeit fogjuk képviselni. A másik félnek más az ügyvédje. A per ideje alatt az ügyvédek egyeztetnek egymással. Amikor eljön hozzánk valaki, részletesen be kell számolnia mindenről, dátumokkal, címekkel. Különös tekintettel a közös lakhelyekre, és persze arra, hogy ki milyen hányadban járult hozzá a közös ingatlanokhoz. Lehet, hogy meg tudnak egyezni a vagyonmegosztásban, de a bíróság így kéri a keresetet. Talán arra az esetre, ha vitás lenne a vagyonmegosztás.
Fotó: boredpanda
Akkor erre nem árt felkészülni.
Jaj, a múltkor volt egy nagyon helyes pasi, aki semmire sem emlékezett. Kérdeztük az ismerkedés, az első közös lakhely adatait. Mondta, felhívja a mamáját. Aztán kértük az esküvő dátumát. Megint elbizonytalanodott. Hívta a mamáját. Végül megkértük, hogy menjen haza, egyeztessen a mamájával, aztán jöjjön vissza később.
Azt mondod, mindent el kell mondani? Bevallják, ha megcsalták a párjukat?
Ha nem, akkor meg úgyis kiderül. Azt szoktuk kérni, hogy ne hazudjanak nekünk, mert az csak bonyolítja az ügymenetet. Mi nem élünk vissza az információkkal, hiszen kötelez a titoktartás. De ahhoz, hogy jól tudjuk képviselni az ügyfeleinket, jó, ha tisztában vagyunk a körülményekkel.
Mi a leggyakoribb ok a válásra?
Az elhidegülés. Sok a munka, a probléma, nem foglalkoztunk egymással, a kapcsolattal. Meg a megcsalás. De a kettő nyilván sokszor ok-okozatban áll. Az esetek felében megcsalásról számolnak be. És a legtöbbször bevallják egymásnak.
Van olyan ügyfeletek, aki már többször is igényelte, hogy képviseljétek a válóperében?
Egy pasi négyszer vált. Ötven év körüli, jómódú férfi. Általában fiatal feleségei voltak, és egyik házassága sem tartott egy-két évnél tovább. Volt, hogy a vagyonát akarták, de mivel egyértelmű volt, hogy ő vitt mindent a házasságba, esélyük sem volt. Nemrég találkoztam vele, mondta, hogy esze ágában sincs még egyszer megnősülni. Majd kiderül.
Isten ments, hogy általánosítsunk, de mi a véleményed? A ti ügyeitekben a nők vagy a férfiak voltak korrektebbek?
Azért nehéz válaszolni, mert annyira nem ismerem senki magánéletét, hogy ítélkezhessek. De az biztos, hogy azok között, akik hozzánk fordultak, az anyák mindig valahogy sokkal inkább háttérbe tudták szorítani az érdekeiket a gyerekeikért. A másik oldalon viszont ott van az, hogy általában ők maradnak a közös ingatlanban, a pasik mennek albérletbe, esetleg a szüleikhez. Lehet, hogy azért gondolom, hogy a pasik az önzőbbek, mert amikor például a tartásdíjról van szó, az a legtöbbnek olyan, mintha a fogát húznák.
Hát nyilván azért, mert arról a pénzről azután anyuka rendelkezik. Aki biztos kozmetikushoz megy belőle, hogy tetsszen az új pasijának – gondolhatják az exférjek.
Van benne valami. Mindenesetre nagyon kiszámolnak minden fillért. A jól kereső férjek is. Azt mondják, hogy az alapfizetésből vonjanak, az oké, de a prémium, a cafeteria, a bónuszok, na, az csak az övék. Esetleg a gyógyszereket elszámolhatják az egészségkártyájukra. Mintha nem is a saját gyerekükről lenne szó.
Hogy számolják a tartásdíjat?
A fizetés alapján, ha a bíróság rendelkezik, akkor hivatalosan a húsz százaléka, ami sokszor nagyon kevés. Mi azt szoktuk kérni, hogy anyuka készítsen egy kalkulációt, lehetőleg éveset, mi mennyibe kerül, és annak alapján állapodjanak meg. Bele kell venni mindent, a télikabátot, a túrórudit és a gyerekre jutó rezsit is, amire kevesen gondolnak. De az is költség. Azért kérünk éveset, hogy egy korrekt átlag jöjjön ki. Ez úgy százezer forint havonta egy iskolás gyerek esetén. Persze ha apuka keveset keres, akkor ezt, vagyis fejenként a felét valószínűleg képtelen lesz kifizetni.
Meg nyilván megvannak a kiskapuk, ha nem akarják.
Persze, a milliomos vállalkozó esete nem egyedi, aki nagy német autóval közlekedik, de hivatalosan minimálbér-összegű jövedelme van. És bocsánat, hogy megint előítéleteket erősítünk, de a legtöbbször tényleg nem fizet. Amúgy nem lenne velük bajom, ha éreznének legalább annyi felelősséget, hogy nem csinálnak gyereket.
Nem szeretném, ha az lenne a végkonklúzió, hogy a pasiknak nincs szívük.
Erről szó sincs. És nyilván nem átlagolhatunk egy ügyvédi iroda tapasztalatai alapján. Itt a pasik többsége nem mutatja ki az érzéseit, általában mérgesek, sértettek. De azért vannak kivételek. Eszembe is jutott egy férj sztorija, aki nemrég volt nálunk. Bejött, elkezdte mesélni, hogy megcsalta a felesége. Aztán sírva fakadt. Merthogy ő még mindig szereti, megbocsátott neki, de az asszony válni akar. Nagyon össze volt törve. Én is majdnem elsírtam magam, megható volt.
És mi lett velük?
Semmi. Elváltak. Ha az egyik fél válni akar, elválasztják őket. Ebben mi sem tudunk segíteni. Egy másik jópofa megkeresés: egy középkorú férfi azért jött, mert a válás után annyira összeomlott, hogy pszichiáterhez kellett járnia, kezeléseket kapott, és ezek nagyon sokba kerültek. Először nem értettük, hogy mit akar, hiszen már elvált. Aztán kiderült, hogy kártérítési pert akar indítani. Kártérítést akart a lelki sérelmeiért. Érted. Valaki megbántott, összetört a szívem, így aztán bepereljük.
Miért ne? Kártérítés házassági-válási ártalmakra.
Hát, egyelőre az érzelmi kártérítés nem szerepel a jogszabályban.
