nlc.hu
Aktuális
„Sikertörténetként fogjuk elkönyvelni, ha hazakerülnek a gyerekek” – beszélgetés egy nevelőapával

„Sikertörténetként fogjuk elkönyvelni, ha hazakerülnek a gyerekek” – beszélgetés egy nevelőapával

Szilárd és felesége fél éve nevelőszülők az SOS Gyermekfalvak kőszegi hálózatánál, két vér szerinti gyerekük mellé egy korban közeli testvérpár érkezett hozzájuk. Hogy zajlik az élet a hatfős családban, milyen egy nehezen kezelhető gyermeket beilleszteni a családba, majd a vér szerinti szülőkhöz való visszakerülést támogatni? Hogy hat mindez a család vér szerinti gyerekeire? Szilárd őszinte válaszaiból kirajzolódik a nevelőszülőség szépsége és nehézsége is.

Mióta vagytok nevelőszülők?

2017 júliusa óta. Előtte a feleségem meg én elvégeztük a FIKSZ tréninget, most a 180 órás tanfolyamra járok. Hivatalosan én vagyok a nevelőszülő. Két gyerkőc van nálunk, testvérpár, a fiú hat és fél éves, a lány lassan nyolc.

Hogy jött az ötlet, hogy nevelőszülők legyetek?

Még Pesten volt egy lányismerősünk, aki két kislányt nevelgetett, nagyon cukik voltak, akkor is tetszett ez az ötlet. Az elsődleges motiváció az volt, hogy segítsünk. Két gyereket vállaltunk.

Budapestről költöztetek a nyugati határ mellé ezért?

Vándormadarak vagyunk. Tíz évet éltünk Pesten, előtte Németországban töltöttünk 3 évet, a feleségem anyanyelvi szinten beszél németül, én is makogok. Mi balatoniak vagyunk, de ott csak szezonális munkát találni, a határ közelsége meg a táj szépsége miatt költöztünk Lukácsházára. Budapesten egy exkluzív cipőket forgalmazó cégnél dolgoztunk mindketten a feleségemmel. Van két gyerekünk, a fiú 9 éves, a lány 12 és fél. Az SOS-t másfél éve nézegettük, és fél éve költöztünk ide.

Mit dolgoztok?

A feleségem egy nemzetközi kereskedelmi láncnál pénztáros Ausztriában, én nem dolgozom, nem tudtam olyan munkát szerezni, amit a gyerekek mellett csináltam volna. De ez is benne volt a nevelőszülősködésben.

Mit csinálsz napközben?

Most a konyhát építettem át, tavaly télikertet csináltunk, azelőtt a szobákat rendeztük. Kertes házban lakunk, 1600 négyzetméter a kert, vannak gyümölcsfáink, hat parcellán gazdálkodunk, a zöldséget megtermeljük, amit felhasználunk, nem kell zöldségeshez járni.

Fotó: SOS Gyermekfalvak

Te munkának tekinted a nevelőszülőséget?

A szó szoros értelmében nem. Valahova felvettek volna Ausztriába, annyira beszélek jól németül. De van annyi pénzünk, hogy tudjuk fejleszteni az otthoni dolgokat, hál’ istennek jól keres Kati, a nevelőszülői pénzből pedig fizetjük a rezsit. Annak idején, mikor belevágtunk, ingyen is elvállaltuk volna. A fő motiváció a segítés szándéka volt. Hogy pluszban jön még az a kis pénz is, annak örülök.

Az ellátmány elég a gyerekekre?

Hogyne, bőven, a családi pótlékból még spórolok is nekik. Annyit költök, amennyit muszáj. A félretett pénzt majd ők kapják meg, mindenkinek jól jön a pénz.

Milyenek a gyerekek?

Dalma elsős, jó fej, szépen fejezi ki magát, okos, jól tanul, hosszú, gyönyörű haja van, imádom. Kevin óvodás, beilleszkedési gondjai vannak, vele küzdünk. Mi vagyunk a harmadik nevelőszülő, ahol megfordulnak, a viselkedési problémáival nem bírt az előző kettő.

Meddig éltek a vér szerinti családjukban?

Hároméves volt Kevin, Dalma pedig négy, mikor kiemelték őket.

És akkor azóta szinte évenként új helyre kerültek… Miben nyilvánul meg, hogy Kevin nem tud beilleszkedni?

Kötözködik a többiekkel, nem tud leülni velük játszani, pörget valamit a kezében, bolyong, mászkál a lakásban. Most már leül mesét nézni a tévé elé, de eleinte még az is problémát okozott. A másik három gyerek eljátszik, az én gyerkőceim Dalmával jól kijönnek, de Kevint rendszerint kizárják. Ha unatkozik, beleköt valakibe, kötözködik. És mivel ő a legkisebb, nála mindenki erősebb, nem várja meg a reakciót, elfut, vigyorog, ez neki játék. Nem fogad szót, folyamatosan harcolunk vele.

Vizsgálták Kevint?

Most nagy áttörés várható, jövő héten hétfőn visszük a Vadaskert gyermekpszichiátriai kórházba, ahol öt napig vizsgálják. Korábban, mikor a mozgásfejlődését vizsgálták, megállapították, hogy idegrendszeri elmaradása van, valószínűleg nagyon sok minden kimaradt az ő életéből. Félelmetes, milyen nüanszokon múlik egy gyerek egészséges fejlődése: ringatták-e eleget, felvették-e, ha sírt, kapott-e rendes ételt, elegendő törődést. Lehet, hogy ezeket kevésbé kapta meg, mint egy normál gyerkőc. Mikor hozzánk kerültek, nem ismerték a meséket, a Csipkerózsikát vagy a Hófehérkét. Szerencsére most sokat javult a viselkedése, mert a hétvégéket a szüleivel tölti. A gyerekek hazagondozásra kerülnek. Már elindult a folyamat, ha vége lesz a sulinak, ők hazaköltöznek. Azóta sokkal kevesebb a gond Kevinnel, mintha ez megnyugtatná.

A hétvégékre hazamennek?

Az egyik hétvégén kapcsolattartás van, a másik hétvégét pedig péntektől vasárnapig otthon töltik.

Ti viszitek oda őket?

Van egy hely, ahol találkozunk, átadjuk őket. Jól hat rájuk. Pár hete indult el a hazagondozás, suli végén kerülnek teljesen vissza.

Elképzelhető, hogy később is találkoztok a gyerekekkel?

Én azt gondolom, igen, szívesen látnánk őket újra, de erről még nem volt szó. A szülőkkel jó a viszonyunk, így nem tartom kizártnak, de erről még korai beszélni.

Fotó: SOS Gyermekfalvak

Milyenek a szülők?

Fiatalok. Elhanyagolás volt az ok, amiért elvették a gyerekeket, nem megfelelő gondoskodás magyarul. Lakhatási problémáik is voltak, és nagyon fiatalok, az anya 17-18 éves lehetett, mikor az elsőt szülte, és van öt gyereke. Dalma a legnagyobb, a két kisebb gyerek egy másik nevelőszülőnél él, a legkisebb meg otthon, ők nevelik.

Ti hány évesek vagytok?

A párom 41, én 46.

Akkor szinte a gyerekek nagyszüleivel vagytok egyidősek. A szülőkkel tudtok beszélgetni?

Igen, próbálunk nekik segíteni. Hogy mennyiben fogadják meg, nem tudom, bólogatnak a párbeszédek során. Például, ahol laknak, nincsenek bejelentkezve, és már rágom egy ideje a fülüket, hogy tegyék meg, ez is egy követelmény. A gyerekekkel kapcsolatban is szoktunk beszélgetni. Valószínűleg nem volt jó szülői példa előttük, nem volt kapaszkodójuk. Fiatalok a nagyszülők is, tudomásom szerint él mindenki, és senki sem mondta, hogy problémátok van, mellétek állok. Egy ilyen történés nemcsak a szülők felelőssége, de a nagyszülőké is. De nagyon sokat változtak mindenki szerint. Esetmenedzser foglalkozik velük, látogatja őket. Benőtt a fejük lágya. Az apa dolgozik. Kevin is sokkal nyugodtabb, a szülők szerint náluk mindössze egyetlen hiszti volt, Dalma pedig teljesen rendbe fog jönni, ha stabilitás lesz az életében. Mert ez a fél év, amit nálunk töltöttek, kevés ahhoz, hogy kialakuljon a teljes kötődés és bizalom. Szerintem jó lesz ott a gyerekeknek, boldogulni fognak velük.

A gyerek szempontjából ez nem egy meghasadt állapot, hogy hétköznap nálatok van, hétvégén a szülőknél, más környezet, más testvérek, más szabályok?

Mégis a szüleik jelentik nekik az állandóságot, ismerik őket, előttünk két nevelőszülőnél voltak, ennyi erővel tőlünk is elkerülhetnek bármikor, nem egy biztos talajon állnak. Azt ők is tudják, hogy a szüleik lesznek a véglegesek. Reméljük, minden rendben lesz.

Ha elkerülnek, az a ti saját gyerekeiteket is érinti. Hogy állnak ehhez?

Felemásan. A problémák miatt örülnek, hogy Kevin elkerül tőlünk, őket is megviselte a sok harc, Dalmát viszont sajnálják, és hiányozni fog nekik.

És utána megint kaptok két gyereket?

Az is családi döntés lesz, ahogy ez is az volt. Meglátjuk. A feleségemmel fogjuk megbeszélni.

Tesztek különbséget a saját és a nevelt gyerekek között?

Külsőségekben nem. Ugyanazt kapják, ugyanazt eszik, ugyanúgy fürdenek, minden ugyanúgy megy. Azon vagyunk, hogy érzelmileg se tegyünk különbséget. Ez nem mindig sikerül, Dalmát sokkal többször ölelgetem, mint az én két gyerkőcömet, de ez azért is van így, mert Dalma mindig jön, neki erre van igénye.

Ki kivel van egy szobában?

Az elején a két fiút egybe raktuk, és a két lányt külön szobába, aztán a lázadozás után összeraktuk a testvérpárokat újra. Most így jó.

Kettesben töltötök időt valamelyik gyerekkel?

Kevinnel az autóban, mert őt viszem el utoljára, egyébként akkor sokkal könnyebb vele. Nehéz megoldani, kirándulni is együtt megyünk, ha beszélgetünk, abban a gyerekek is részt vesznek, nálunk nehéz szóhoz jutni. Hatan vagyunk a családban, így nehéz kettesben lenni.

Úgy érzed, sikerült segíteni ezen a testvérpáron?

Igen. Úgy érzem, minden nevelőszülő erről álmodik, az a legjobb, ha hazakerül a gyerek. Mi ezt egy sikertörténetként fogjuk elkönyvelni, ha tényleg így végződik. Még nem tartunk ott, egyelőre csak reménykedem, hogy minden rendben lesz.

Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.

További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top