Ahogy az orvosok, úgy a szülésznők szemléletmódja is elég különböző, ezért aztán nem árt, ha szülésznőként az ember ügyesen kommunikál a kollégáival. Továbbá akkor is hasznos, ha jártas a konfliktuskezelésben, amikor a kismamák érdekeit kell védeni akár a doktorokkal szemben – tudtam meg Edittől, aki több mint két évtizede dolgozik szülésznőként egy vidéki nagyváros kórházában.
Gyakoriak a konfliktusok a szülészeten?
Előfordulnak, de én nem feltétlenül akarok problémákat megoldani a munkahelyemen. Vagy inkább úgy fogalmaznék, próbálom elsimítani a helyzeteket anélkül, hogy vitákat oldanék meg.
De miből vannak viták?
Ne gondolj komoly szakmai dolgokra. Inkább a beosztáson, a szabadságon megy a marakodás, hogy ki mennyi munkát végez, ki az, aki lusta. Sok a stressz, nagy a felelősség, nagy szükség lenne a szupervízióra. Nem támogatnak minket ebben, ahogy a legtöbb, kötelező továbbképzés is fizetős. Egyébként állhat a konfliktusok mögött szakmai irigység is. Például köztünk, szülésznők között amiatt, hogy melyikünket választják többen.
Akkor kikerülhetetlen, hogy egyesek csúnyán nézzenek rád, gondolom.
Ha van is olyan, azzal nem foglalkozom. Szerintem az a fontos, hogy minden nő megtalálja a hozzá illő szakembert. Aki megfelel az elképzeléseinek. Előfordul az is, hogy az orvosok érzik presztízsveszteségnek, hogy a kismama szülésznőt akar. De inkább csak a konzervatív szemléletűek gondolkoznak így. Az orvosok többsége szívesen ajánl szülésznőt, olyat, aki passzol a kismama elképzeléseihez.
És mi van azokkal, akik csak úgy beesnek, és nincs választott szülésznőjük?
Azok sincsenek magukra hagyva. Annyi, hogy akkor megoszlik a figyelmünk. Kevesebb jut egy kismamára. Ez persze attól függ, hogy műszakban vagyunk-e. Ha igen, akkor másra is ugyanúgy figyelnem kell. Ha a szabadnapomon megyek be, akkor nem.
Fogadsz el pénzt?
Hát figyelj, a saját szabadidőmben megyek be. Ezt mi készenléti díjnak hívjuk. Most is szombat éjjel rohantam be, nem voltam műszakban. De nincs meghatározott díj. Adnak, amennyit adnak. Van, aki egy fillért sem, csak megköszöni szépen.
Volt olyan, hogy zavarba jöttél az összegtől?
Nagyon kevésszer.
Mennyi az átlag?
Negyven-ötvenezer körül.
Mesélted, hogy múlt éjjel is „szültetek”. Milyen volt?
Negyedik gyerek, nagyon jó élmény, csendes, békés szülés volt. Teljesen beavatkozásmentesen. Beértünk, és másfél órán belül megvolt a baba. Szeretem az ilyet. Jó ráhangolódni, jó megélni. Mikor az apa is csak azt mondja, hogy olyan egyszerű volt. Hogy akár jöhetne még egy. Ezt szeretem.
„Szerintem az a fontos, hogy minden nő megtalálja a hozzá illő szakembert.” (Fotó: Getty Images)
Gyakran fordul elő, hogy műszakon kívül kísérsz szülést?
Nyolcvan százalékban.
Hány órás műszakban dolgoztok?
Tizenkettő. Vagy nappal, vagy éjjel.
Milyen arányban vannak nálad a beavatkozásmentes esetek?
Hát mivel nem csak rajtam múlik, legfeljebb tíz százalék. De talán még annál is kevesebb. A tegnapi kismamának még egy branül se volt a karjában. Csak burokrepesztés volt, fájás közben. Olyankor jól feszül, csak picit meg kell pattintani. De azt az orvos végzi. Neki is volt saját doktora.
A burokrepesztés mennyire rutin?
Szerintem sokat lendít a folyamaton, és az csak minimális beavatkozás. De most például volt egy szülésem, ahol először még azt sem akarta az anya, pedig már erős fájásai voltak. Inkább hazament. Az orvosa is nagyon együttműködő volt, nem ragaszkodott hozzá, hogy maradjon. Aztán néhány óra múlva hívott, hogy már úton vannak, készüljünk, mert mindjárt szülni fog. Elment még egyet sétálni a férjével, de félúton visszafordultak, mert nagyon felerősödtek a fájások. Épp időben értek be, burkot repesztettünk, és bő fél óra múlva megvolt a baba.
Mit tapasztalsz? Hány évesen szülnek a nők általában?
A legtöbben harminc körül, de az utóbbi időben egyébként egyre többen a fiatalabb korosztályból is, mondjuk huszonöt körüliek. És persze ott vannak a negyven pluszosok, számottevő arányban.
Hány éves volt a legidősebb kismamád?
Negyvenhét. Császár lett, de leginkább a doktor türelmetlensége miatt. Vannak, akik eleve félnek a rizikótól, ami egyrészt érthető, másrészt viszont ha úgy állnak hozzá, hogy neki biztos nem fog menni, az erősen gátolja a folyamatot.
Olvass még több cikket a magyarországi “szüléshelyzetről”, arról, mi az, amivel sokan elégedetlenek, és arról, hogyan lehetne jobb az ellátás!
AZ NLCAFÉ BEMUTATJA: SZÜLÉS SEBEK NÉLKÜL
Milyen nálatok a császármetszés aránya?
A szüléseknek majdnem a fele, több mint negyven százalék végződik műtéttel.
Mennyire tudod támogatni, úgy értem, ha szükséges, akár az orvossal szemben, hogy az anyák úgy szüljenek, ahogy elképzelik?
Mindig elmondom, hogy rugalmasan kell kezelni a szülési tervet. Mindent megbeszélünk előre. Többnyire egyébként azok keresnek meg, akik háborítatlan szülést szeretnének. Vagyis valószínűleg tudom képviselni az érdekeiket, mert sokan ajánlanak tovább. Mindenesetre az lenne a jó, ha a kismamák az orvossal is előre megbeszélnének mindent, nem a szülőszobán szembesülnének azzal, hogy nem valósíthatók meg az elképzeléseik.
Hogy látod? Még mindig sok orvos beavatkozik, akkor is, ha nem kéne?
Sajnos viszonylag sokan teszik, és engem ez elszomorít. Különösen az, amikor erőszakkal ráerőltetnek dolgokat a nőkre, rájuk tolják a felelősséget, megijesztik őket. Például amikor megbeszélés nélkül vágnak. De ez inkább az idősebbekre, vagy úgy mondanám, a konzervatív szemléletű orvosokra jellemző. Akik az elavult rutinjukat nem akarják felülvizsgálni. Akik azt erőltetik, hogy amint beteszi a lábát a nő, beöntést adunk, burkot repesztünk, epidurált kötünk, gátat metszünk. Szülünk. Én is adok beöntést, ha van rá idő, de csak a gátlásmentes kitolás érdekében.
Mennyire állnak ki magukért a szülő nők?
A legtöbben belehajolnak ebbe. Hiszen kiszolgáltatottak, nem akarnak ellenszegülni, ráhagyják az orvosra, mondván, biztos jobban tudja. De most mit tudnál csinálni olyan helyzetben, amikor azt mondják, hogy „Bevállalod, hogy sérült lesz a gyereked, ha nem műtünk meg?” És még akkor is, ha valóban megalapozott indokkal történnek a beavatkozások, akkor sem így kéne tálalni a dolgot.
„Vannak, akik eleve félnek a rizikótól, ami egyrészt érthető, másrészt viszont ha úgy állnak hozzá, hogy neki biztos nem fog menni, az erősen gátolja a folyamatot” (Fotó: Michal Fludra/NurPhoto via Getty Images)
Ez bőven kimeríti a szülészeti abúzus kategóriát.
Igen, persze nem ez az általános, de azért még mindig többször előfordul, mint kellene. Vannak, akik nagyon fentről kommunikálnak. De egyre többen vannak azok is, akik a háborítatlan szülést támogatják. Az a baj, hogy a tekintélyelvű, fenyegető kommunikáció megakasztja a folyamatot. Sok esetben eleve a kórházba érkezés blokkoló hatású lehet, akár egy otthon teljesen normálisan elinduló szülés esetében is. Nemhogy az agresszió.
Mit tudsz csinálni ilyenkor?
Beszélgetek a kismamával, megnyugtatom. A doktorral is beszélek esetleg, négyszemközt, hogy ezt nem kellett volna. Általában még be is ismerik. Sajnos belénk nevelték, még gyerekként, hogy az orvos bármit mond, az szentírás. Ők meg ebben a hatalmi szerepben szocializálódtak. Dolgoztam klinikán, ahol jöttek a fiatal orvosok, ugyanezzel a mentalitással, olyanok, akik még azt sem tudták, mivel akarnak foglalkozni, amikor én már régen szüléseket kísértem. Elkezdtek rendezkedni. Én meg udvariasan helyreraktam őket: javaslatokat tettek, meggyőztem őket, hogy nincs szükség beavatkozásra. A legtöbben egy kis idő után belátják, hogy segíteni akarsz, egyre többet kérdeznek, elismerik, hogy tapasztaltabb vagy. Ügyesen kell kommunikálni. Nem tudtam én sem mindig, sokat bosszankodtam. De most már inkább kiállok a kismamákért. Szülésznőként az is a dolgom, hogy közvetítsek a szülő nő és az orvos között.
Mennyi önállóságot kaptok az orvosoktól?
Ez kórházanként változik. Van olyan kórház, ahol a szülésznő burkot repeszt, vág és varr is, van, ahol a szülést vezeti csak. Egy időben nagyon forszírozták az önálló szülésvezetést, de nem igazán lett belőle semmi. Van törvényi szabályozás, de nagy a kórházak szabadsága. Mi nem vágunk, varrunk, de repeszthetünk burkot. Az orvos jelenléte viszont kötelező minden szülésnél.
Még mindig viszonylag gyakran hallani, hogy szabadság, nyaralás miatt sürgetik meg a szülést. Nálatok ez mennyire jellemző?
Előfordul, de általában előre megmondják, mikor mennek szabira, és gondoskodnak helyettesről. Egyébként meg szerintem türelmesebbek, mint régen. Azt látom, hogy inkább sokszor a kismamák miatt igyekeznek felgyorsítani a szülést, amikor azok kezdik feladni, türelmetlenebbé válnak.
Az aranyórát biztosítjátok?
Ha rajtam múlik, biztosan. Tegnap éjjel „arany két óra” volt. Úgy, ahogy kibújt, odatettem a babát az anyja mellkasára, csak picit töröltem le a vizet. Taposott a magzatmázban, és azonnal elkezdett keresni, szopni. Aztán mértünk, becsomagoltam a babát, apuka visszavitte, mert folyamatosan cuppogott. Nem is sírt. Általában megvan az aranyóra, de nem mindenki csinálja így. Vannak kolléganők, akik szeretik, ha jön a csecsemős, elviszi, fürdeti, méri és ruhában hozza vissza a babát. Akkor már nincs bőrkontaktus. Ami viszont kár, mert egy csomó kedvező hatása van: a babáknak jobb a cukruk, ügyesen szopnak, éberebbek.
Előfordult olyan, hogy nem a kórházban vezettél le szülést?
Egyszer, bár nem úgy terveztük. Csak mire hívtak, anyuka már kitolási szakaszban volt. Telefonáltam az orvosnak, megbeszéltük, hogy maradunk, már késő lenne elindulni. Az apa nem nagyon bírta, ezért a szomszédból átjött a nagymama, ő főzte ki az ollót, az apa meg összepakolt addig. Minden rendben volt, végül mentőt hívtunk, úgy mentek be a kórházba.
Milyenek az apák egyébként? Tudnak segíteni?
Nagyon cukik, én nagyon bírom őket. Néha rosszul vannak, de állják a sarat. És jó, ha ott vannak. Szerintem amúgy ott a helyük, amikor a gyerekük, a családjuk születik. Feltalálják magukat, jó támogatók tudnak lenni. Etetik, itatják, simogatják a mamákat.
Kik szoktak még kísérőnek menni?
Legtöbbször az apák, néha nagymamák, esetleg testvér. Vagy dúla, de ritkán. Egy szüléshez csak egy hozzátartozó jöhet, ha apát hozol, akkor más nem jöhet.
„Vannak kolléganők, akik szeretik, ha jön a csecsemős, elviszi, fürdeti, méri és ruhában hozza vissza a babát” (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)
Milyen testhelyzetben szülnek nálad? Ez választható?
Nálam igen, de vannak, akik ragaszkodnak a fekve szüléshez. Pedig nem kényelmes, és nyomni se tudnak úgy rendesen az anyák. Vannak sokkal jobb alternatívák, mint például a szülőszék, labda, van bordásfal, de sétálhatnak is vajúdás közben, ha az esik jól. Sokan felfekszenek egyébként, talán mert ez van a köztudatban, hogy így kell szülni. Meg persze az orvos így tud gátat metszeni.
Gondolom, orvosfüggő, kinek mennyire evidens ez a beavatkozás.
Persze, de ránk, szülésznőkre is szoktak hallgatni, meg szoktuk beszélni. Jól látszik, ha kell metszeni, ha nagyon feszül, mert nagyon visszatartja a fejet. Én megteszek mindent, hogy védjük a gátat, és egy kis sérülés talán jobb, mint egy nagy vágás.
Egyébként mi az arányszám az egész kórházra vetítve?
Majdnem hatvan százalékban metszenek.
Már régóta a szakmában vagy. Hogy látod? Öntudatosabbak az anyák, a párok?
Egyrészt sokkal több az információjuk, másrészt határozottabbak, és egyébként a kórházi protokoll is több szabadságot enged. Szóval aki tisztában van a jogaival, és elég tájékozott, az kérhet, visszautasíthat beavatkozásokat. Ma már nem kötelező például a beöntés, a borotválás. Változtak a terhesgondozással, otthonszüléssel kapcsolatos szabályok is. Nemrég írtuk át a régi protokollt. Tíz-tizenöt éve még ugyanaz volt a folyamat szinte mindenkinél, ma már ez nincs így. Az orvosok szemléletmódja is sokat változott. És változik lassanként minden. Igyekszem kivenni a részem ebből a szolid módszereimmel. Formálható a hozzáállás, de melós. Viszont megéri.
Szerveznek nálatok előkészítőt?
Igen, három előadás van. Az egyiket a szülész tartja, a másikat a gyerekorvos, a harmadikat egy védőnő a szoptatásról. Az is nagyon fontos, hogy ilyenkor körülnéznek a szülők, hogy ne legyen idegen a hely, amikor szülni jönnek. Így is van, sajnos, olyan kismama, aki szüléskor jön először, még életében nem volt korábban a kórházban.
Sokan kérnek érzéstelenítést?
Ha az epidurálra gondolsz, akkor az összes szüléseknek úgy az egyharmadánál kerül rá sor. Ami a lényeg – mert sok tévhit kering ezzel kapcsolatban –, hogy megfelelő időben kössék be. Ne túl korán, ne túl későn. A legoptimálisabb olyankor, amikor kétujjnyi a méhszáj, és vannak rendes fájások. Beadás után pedig érdemes megvárni, hogy az anya érezze a tolófájásokat, mert közben a méhszáj is tágul a szer hatására. Szóval ezzel kapcsolatban is a türelem a fontos. Szerintem nincs rossz hatással a folyamatra.
Én már régen szültem, utólag persze sokkal okosabb vagyok. Például nagy hátrány volt, hogy elvitték a babát egy másik kórházba, és csak jó pár nap elteltével vehettem egyáltalán a karomba. Talán máshogy is lehetett volna.
Igen, sajnos előfordul, hogy valamilyen komplikáció miatt olyan kórházba kell átszállítani az újszülöttet, ahol van intenzív osztály. Volt egy túlhordásos eset, amikor légzési nehézséggel született a baba, nem tudták biztosan, hogy mi lehet az oka, a fertőzés gyanúja is fennállt. Átvitték egy másik kórházba, az apa ment utána, akit arra biztattam, érdeklődjön, hogy az anyát tudnák-e fogadni. Az orvosa ezt egyáltalán nem támogatta, nem értette, miért ragaszkodik annyira az édesanya ahhoz, hogy a babája mellett lehessen. Ha én nem erősítem ebben, talán nem is kerül át. Így viszont a műtét után egy nappal átvitték, szerencsére a babával sem volt gond, hamar rendbe jött.
Gondolom, azért sem erőltették a dolgot, mert csak háromnapos ellátásra kap teljes összeget a kórház…
Na igen. Látod, ezért is lenne jó, ha bevezetnék az ambuláns szülést.
