„Elmondom név nélkül” című cikksorozatunkban egy-egy szakma szókimondó képviselője beszél a mindennapjairól, a főnökeiről, rólunk, „ügyfelekről” és bármiről, amiről olyan véleménye van, amit névvel nem vállalhat. Nem azért, mert ne lenne valós, hanem mert nagyon is az. Itt tabuk és cenzúra nélkül beszélhetnek a minket körülvevő valóság sokszor rejtett oldaláról – hiszünk benne, hogy csak így érdemes.
Amikor gyerekkorunkban megkérdeztek egy kisfiút az óvodában, hogy mi szeretne lenni, gyakran mondta azt, hogy tűzoltó. Neked is gyerekkori álmod volt, hogy tűzoltó legyél?
Nem, sőt, amikor később a sorkatonai szolgálatnál megkérdezték, hogy akarunk-e egyenruhásak lenni, akkor is határozott nem volt részemről a válasz.
Végül mégis az lettél.
Az én esetemben a véletlen miatt alakult így. Sokan azért választották ezt a szakmát, mert régen számos előnye volt. Minden harmadik nap kellett csak dolgozni, huszonöt év után pedig el lehetett menni nyugdíjba. A szabadnapok azért is jöttek jól, mert volt időnk mással is pénzt keresni. Ez általában olyasmi volt, amihez kellett a jó kézügyesség. Burkolás, villanyszerelés, riasztószerelés, hasonlók.
Ez ma is így van?
Persze. Százhetvenezer forintból nem lehet eltartani egy családot. A legtöbben szolgálat után indulnak maszekolni. Nekem is van egy mellékjövedelmem, amire hosszú távon építhetek.
Leteszik esküjüket a frissen végzett tűzoltók (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
A korai nyugdíjazást ugyanakkor pár éve eltörölték.
Így van, ma már muszáj hatvanéves korunkig dolgozni. De most mondd meg, el tudsz képzelni egy hatvanéves tűzoltót az égő háztetőn? Vagy el tudod képzelni, hogy valaki hatvanévesen bemászik egy roncsba, és addig tartja a sebesült fejét, amíg meg nem érkezik a mentő?
Nehezen. Azt viszont el tudom képzelni, hogy a fiatalok között sokan vágynak arra a fajta hősszerepre, amit egy ilyen munka szerintük adhat.
Lehet, de legfeljebb huszonévesen lehet ezzel csajozni. Ráadásul ma már alig van fiatal tűzoltó. Ezelőtt húsz évvel az átlag életkor harminc év volt, ma pontosan tízzel több. Öregedik az állomány, mert tömegek mennek el, és nem jön helyettük a fiatalság. De hát miért ne mennének el az emberek? A környező országokban 1000-1500 eurónál kezdődnek a fizetések. Ami a korai nyugdíjazást illeti, a lengyeleknél például tizenöt év után el lehet menni nyugdíjba a fizetés 40 százalékáért, ami minden további szolgálatban eltöltött év után 2,3 %-kal emelkedik. Sok tűzoltó azért hagyja ott ezt a hivatást, mert a felesége elé teszi a felmondási papírt. Sosem látod a gyereket, hol ezért, hol azért rendelnek be, nyáron sem tudunk együtt tölteni egy hetet, mondják. Igazuk van.
Azt mondtad, minden harmadik nap kell dolgoznotok. Ez gondolom, azt jelenti, hogy ilyenkor huszonnégy óráztok. Hogyan néz ki egy nap a szolgálatban?
Bemegyünk a laktanyába, és végezzük a napi menetrendünket. Képzési időben elméleti és gyakorlati oktatáson veszünk részt. Ha pedig megszólal a riasztás, hogy menni kell, két percen belül az autóban ülünk, teljes menetfelszerelésben.
Ezt úgy képzeljem el, mint ahogy a filmeken lecsúsznak az emberek?
Pontosan úgy. Fel van akasztva a nadrág, ki van készítve a csizma, csak bele kell mindenbe ugrani.
Jó vagy rossz az az adrenalin, amit ez okoz?
Én inkább azt mondanám, hogy az a jó érzés, ha van értelme a munkánknak, és tudunk valakinek segíteni.
Előfordult nálatok, hogy valamelyik tűzoltó súlyosan megsérült, netán meghalt?
Szerencsére még soha. Nálunk kétszer is meggondolja a parancsnok, hogy kit hova küld. Általában igaz, hogy nagyon figyelnek az emberekre. Sérülések, balesetek persze vannak.
Égő raktárépület Soroksáron (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)
Miből adódnak ezek?
Szerintem a munkánk egyik legveszélyesebb része a vonulás. Teljes sebességgel igyekszünk a kárhelyszínre, csak a közlekedésben résztvevők valamiért nem mindig veszik figyelembe a kék lámpás, nagy, piros autót. A helyszínen pedig rengeteg dologra kell figyelnünk. A tömlő például nagyon könnyen hurkolódik, amint megnyitják a vizet benne. Ha a rossz oldalán áll valamelyikünk, abból csúnya esés és nagy sérülés lehet. Amikor a sötétben egy átégett födémen mászunk, lezuhanhatunk. Egy sérült palacktól felrobbanhatunk, szóval, helyzetek akadnak bőven.
Milyen esetekhez hívnak titeket a leggyakrabban?
A riasztások fele, néha több mint fele téves. A maradék valamilyen tűzeset vagy műszaki mentés. Az ingatlantüzek száma mára elég jól lecsökkent. A szabadtéri tűzesetekből viszont sokkal több van. Például a mezőgazdaságban, a földeken…
Melyik eset a legmegrázóbb?
A tűzeseteknél általában el tudnak menekülni az emberek, jellemzően az értékeket, a házukat kell mentenünk. De hidd el, az is nagyon megindító tud lenni, amikor áll valaki az utcán, és a szeme láttára ég el az egész élete. Ennél lényegesen megrázóbb, amikor egy baleset során beszorul valaki az autóba, odaér a mentős, benéz a roncsba, és azt mondja nekünk: két percetek van kivágni, különben elvérzik.
Két perc alatt ki lehet vágni egy embert?
Persze, de ez legtöbbször nem probléma. Ha nagyon muszáj, képesek vagyunk csodát tenni. Egy-két perc alatt szét lehet kapni egy autót. Először, ha tudunk, benyúlunk, és pokrócot teszünk a sebesültekre, majd három vágás oldalanként, és kész a kabrió. Még csak nem is nagyon zajos a dolog. Baj akkor van, ha túlságosan torzult a karosszéria, és nem hívtak azonnal speciális mentőautót. Mert ilyenkor feszítőhengerre is szükség van, ami nem az alapfelszerelésünk része.
Nagyon sok balesetnél mentettél már embert. Melyiket a legnehezebb elfelejteni?
Az egyik évben egy apa hazaindult a fiával az iskolából. A szemerkélő eső és a szürkület miatt lecsökkent a látótávolság, így belerohant egy parkoló teherautóba. A fiú azonnal meghalt az anyósülésen. Amikor odaértünk, az anyja mozdulatlanul állt a kocsi mellett, fogta a halott fia kezét. (Hosszan néz maga elé.) A gyerek neve örökre beleégett a fejembe.
Tűzoltó pihen a célban, a katasztrófavédelem országos lépcsőfutó bajnokságán, a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri épületében (Fotó: MTI/Mónus Márton)
Hogyan viselkednek az emberek ezekben a tragikus helyzetekben?
Amikor kihívnak minket egy tűzesethez, teljesen elszakadnak a valós idő érzékelésétől. „Félórája hívtunk segítséget!” – mondják, mi pedig tudjuk, hogy nem telt el öt-tíz perc, ezt amúgy is rögzíti a rendszer. Amúgy nagyon sokféle reakcióval találkozunk. Sokan örülnek, és amint van egy kis időnk szusszanni, máris hozzák az innivalót, a kávét. Az, akinek helyén van a szíve, az értékrendje, biztosan hálás. De volt olyan is, aki nekiesett a tűzoltónak, szinte a bontó baltát kellett lecsatolni az oldalunkról, hogy végre észbe kapjon. Az az igazság, hogy senki nem tudja elképzelni, hogy belőle mit hoz ki az eset, amikor látja, hogy percek kérdése, és minden értéke elég.
Említetted a kávét, a figyelmességet. Előfordul az is, hogy hálájuk jeléül megpróbálnak pénzt adni?
Valaki megpróbál, persze, de nincs értelme, mert nem fogadhatjuk el. Azonnal fegyelmit indítanak, kirúgnak, sőt, börtön járhat érte. Volt olyan kollégám, akit két söröspohár miatt az utcára tettek. Tudod, azért álljon már meg a menet… Amúgy külön antikorrupciós osztály működik a rendvédelmi szerveknél. Előfordul az is, hogy hivatalból megpróbálnak minket lefizetni. Elég sok mindent megtesznek azért, hogy visszaszorítsák a korrupciót.
Beszéltünk már arról, hogy folyamatos létszámhiánnyal küzd az alakulat, és arról is, hogy képtelenség fizikailag hatvan éves korig bírni ezt a munkát. Mi történik a legtöbb emberrel, aki visszavonul?
Ha az egészségük leromlik, betegállományba mennek. A legtöbb embernek van valamilyen menekülőútvonala, egy másik szakma, egy kisebb vállalkozás. Nincs is más megoldás, hidd el. Beígértek egy bérfejlesztést, ezelőtt pár évvel. Arról volt szó, hogy öt év alatt ötven százalékkal nőni fog a fizetésünk. Ez jól is hangzott. Az első évre ígértek harminc százalékot. Ehhez képest megdöbbenve láttuk, hogy alig pár százalékot emelkedett a pénz. Azt ugyanis elfelejtették közölni, hogy elveszik a pótlékokat. Palira vettek minket, na, ez az igazság. Tudod, talán több jutna, ha nem kellene eltartanunk a hétezres állomány három és félezres vízfejét.
Ők mit csinálnak?
Szervezik a munkánk, a képzéseink, amiknek jelentős része mára rég elavult technikákról szól. Mi például még egyetlen hibrid- vagy elektromos autót sem láttunk még. Szerintem a szervezéshez nem kellene ennyi ember, ennyi tiszti fizetéssel.
Ahogy beszélgetünk ebben a kávézóban, állandóan ideköszön valaki, vagy te biccentesz valakinek. Olyan, mintha mindenki ismerne ebben a városban téged. Mit szoktak mondani az idegenek, amikor megtudják, hogy tűzoltó vagy?
Sokan azt mondják: jó nektek, ti nem csináltok semmit! Erre mindig visszakérdezek, hogy szeretnéd, hogy ha a te házadon kellene eloltanunk a tüzet? Ezek után jön a megszokott válasz: „Akkor inkább ne csináljatok semmit!”
