A helyszín: USA–Mexikó határ, a Rio Grande folyó partja, a 13 000 lelkes határ menti amerikai település, McAllen. John Moore Pulitzer-díjas amerikai fotós június 12-én itt örökítette meg azokat a drámai pillanatokat, amikor alig pár éves kisgyerekeket szakítanak el menedékkérő szüleiktől. Donald Trump új bevándorláspolitikája zéró toleranciát hirdetett, melynek része, hogy a menedékkérő felnőttektől – esetük jogi elbírálása idejére – elszakítják gyermekeiket. Az eljárás tragédiája, hogy a jogi procedúra hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. „Édesapaként elmondhatatlanul nehezemre esett végignézni, ahogy őrizetbe veszik ezeket a családokat – tudván, hogy hamarosan elszakítják őket egymástól – nyilatkozta a fotós. – Látszott az arcukon, hogy fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk.”
Fotó: John Moore/Getty Images
Zéró tolerancia: április 6-án a kormány életbe léptette új bevándorláspolitikáját, melynek értelmében minden illegális határátlépő ellen vádat emelnek. És bár az új rendelet nem tér ki arra, hogy a gyerekeket el kell választani a szüleiktől, a gyakorlatban mégis ez történik, a gyerekek kísérő, menedék és jogi képviselő nélkül maradnak. „Kötve hiszem, hogy ezek az emberek tudnak Trump új bevándorláspolitikájáról, aminek része, hogy elveszik tőlük a gyerekeket” – nyilatkozta a fotós.
Fotó: John Moore/Getty Images
Csak májusban 650 gyermeket választottak el szüleitől.
Fotó: John Moore/Getty Images
A menedékkérők zöme Közép-Amerikából menekült el az erőszak elől. „A legtöbb család rémült volt – mondja a fotós –, soha korábban nem tapasztalták, hogy milyen elhagyni szülőföldjüket, veszélyes útszakaszokon megtenni sok ezer kilométert azért, hogy az éjszaka közepén megérkezzenek az amerikai határhoz.”
Fotó: John Moore/Getty Images
„Késő éjszaka volt, amikor egy elhagyatott helyen a Rio Grande folyón áthajózó menekülteket fotóztam. Ágak reccsenését hallottam, ahogy az emberek a folyópartról az erdőn keresztül igyekeztek átvágni. Gyereksírásra lettem figyelmes. Azt hittem, egy kisbaba az, de később kiderült, egy fogyatékkal élő, halálra rémült tíz év körüli hondurasi fiú volt az. Próbáltam megnyugtatni. A fényképezőgépem kijelzőjén képeket mutattam neki a folyóról, és meggondolatlanul azzal vigasztaltam, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz. Bárcsak ne mondtam volna! Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy így lesz!”
Fotó: John Moore/Getty Images
Fotó: John Moore/Getty Images
„A legtöbb határőrt teljesen kifárasztja ez a procedúra, idő után befordulnak, rezignálttá válnak. Sokukban ott az együttérzés, ugyanakkor úgy gondolják, nem az USA felelőssége, hogy befogadja őket.”
Fotó: John Moore/Getty Images
Fotó: John Moore/Getty Images
Fotó: John Moore/Getty Images
„A képen látható kétéves hondurasi kislány és az édesanyja egy hónapja voltak úton, amikor 23.00 órakor, teljesen kimerülten megérkeztek a határra. Huszadmagukkal őrizetbe vették őket, többségük gyermek és nő volt. Mielőtt elszállították volna őket, mindenkit megmotoztak, ez az édesanya volt az utolsó, akit átvizsgáltak. Ehhez alig pár percre kellett csak elengednie kislányát, ő azonnal sírni kezdett. Minden kisgyermekben alapból dolgozik a szeparációs szorongás, nem kell megmagyarázni, hogy egy ilyen helyzet mennyire traumatikus egy gyermek számára. Lőttem néhány képet, aztán elöntöttek az érzelmek. Minden gyorsan történt, beszálltak egy buszba – én pedig vettem néhány mély lélegzetet.”
Fotó: John Moore/Getty Images
Fotó: John Moore/Getty Images