Egy késő tavaszi napon a nyitott ablakon át nemcsak a májusi meleg áramlott be a nappaliba, hanem egy „dupla testű darázs” is. Később hiába kérdezte tőlem bárki, hogy „pontosan hogy nézett ki”, nem tudtam bővebb választ adni, mert nem bírtam hidegvérrel jobban megnézni. A betolakodó hosszú percekig nem tágított, valamit tennem kellett: rovarirtó szert nem tartok (most megfordult bennem, hogy kellene), így egy A/4-es füzettel próbáltam ellegyezni az ablak felé, amitől azonban vad cikázásba kezdett. Feladtam. Kimenekültem, rázártam a szobaajtót, és reméltem, hogy egyszer csak kitalál. Nagyjából fél óra múlva mertem résre benyitni, füleltem, hogy az utcáról beszűrődő zajba keveredik-e döngicsélés. Óvatosan léptem be, mert féltem, hogy átver azzal, hogy leszállt valahová – szerencsére azonban távozott.
A másik eset a hétvégén történt: egy kéthetes utazás utáni nagymosás közben pont nem hiányzott, hogy pókfészket találjak a sötétítő függöny összehúzott szárnyai között. Úgyhogy a szennyes egy részét hisztériás gyorsasággal dobáltam vissza a gyűjtőhelyre, és már indult is a fertőtlenítőprogram. Gondolhatnám, hogy valami egyéni szerencsétlenségről van szó, de az ehhez hasonló jelenetek nem csak az én nyaramat tarkították: szűkebb-tágabb ismeretségi körömből is időről időre jöttek a sztorik. Aztán hivatalosan is megerősítést nyert, hogy az idei nyár különösen rovargazdag volt.
Nem a naptár számít, hanem a hőmérséklet
A darázsinváziót már április végén megjósolták a szakemberek, és hogy nem tévedtek, arról Holly Balázs egészségügyi gázmester győzött meg – az ügyfelei idén különösen sokat panaszkodtak a rengeteg a darázsra és pókra. „Valószínűleg az enyhébb, rövidebb tél az oka az elszaporodásuknak és annak, hogy a szokottnál többen át tudnak telelni a királynővel együtt. A csípős idő önmagában nem elég az elpusztulásukhoz, az is számít, hogy mennyire tartósan marad alacsonyan a hőmérséklet: az előző télen csak rövid ideig volt kifejezetten hideg. Ez azért baj, mert ha a padláson vagy más, belső, védett helyen elbújnak a darazsak, akkor kis idő alatt nem éri el őket a hideg.” A létszámingadozás tehát nem egyedi jelenség, bármikor elfordulhat, ha enyhe a tél.
Azért itt még nem tartunk (Profimedia)
A szakember hozzáteszi, hogy nem véletlenül kifejezetten magas a rovarok száma a vízparti üdülőhelyeken: a Balatonon dolgozik, napi szinten tapasztalja, hogy a párás levegő és a vízpart közelsége milyen nagyban elősegíti a pókok szaporodását. Ráadásul a nádasok kiváló szúnyoglelőhelyek, ami még ideálisabbá teszi számukra az itteni életkörülményeket.
A darázs- és a pókszezon kezdete és vége is az időjárástól függ: általánosságban tavasztól őszig tart. „16 fok alatt már gyengén mozognak a rovarok, mert hidegvérűek, de a felett már jobban érzik magukat. Azonban a kánikula már nem kedvez nekik: ha túlmelegszik a fészkük, akkor kirajzanak, ilyenkor fordul elő, hogy csomókban ráülnek például a teraszok faszerkezetére. Ha nem tudják elviselni a benti hőséget, kijönnek a búvóhelyről: az árnyékos teraszrészek mellett a függőfolyosók alján, a bérházakban is szívesen keresnek menedéket. A darazsak a szüret vége felé tűnnek el, amikor tartósan 15 fok alá süllyed a hőmérséklet.”
Virágporra vagy emberre vadászik?
Június elején egy mezőberényi ligetet kellett lezárni a villanyóraszekrényben fészket rakó darazsak miatt, ugyanis több embert megcsíptek, és a gyerekekre is rátámadtak. De ha látunk egy darazsat, honnan tudjuk, hogy van-e okunk félni tőle? Holly Balázs szerint a fekete-sárga élénk színek például be kell, hogy kapcsolják a vészcsengőt. Ezenkívül a lódarazsat és a speciális fürkészdarazsat emeli ki – utóbbit onnan lehet megismerni, hogy úgy néz ki, mintha egy kis boton, külön lenne a potroha a testétől. Sokan félnek tőle – és nem véletlenül –, kis vigasz, hogy a mókás nevű állat nemcsak az embereket nem kíméli, hanem a pókokat sem.
Érdekes körforgás, már csak azért is, mert számos pókfajta igenis megcsípi az embert, azonban nem támadnak olyan intenzíven, mint a darazsak. „A pók leginkább akkor csíp, ha a közvetlen környezetünkbe kerül, például ha alvás közben forgolódunk, és véletlenül rátenyerelünk az ágyban. Ahhoz, hogy ez előfordulhasson, általában kell az, hogy nagy számban legyenek jelen a szobában. A szezon elején kinyitott nyaralók tele vannak pókokkal, így az első éjszaka nagyobb eséllyel fordul elő csípés. Érdemes az irtással kezdeni a nyári időszakot.”
A rovarirtás nem véletlenül szakma
A szakember kiemeli, hogy a pókoktól nemcsak a csípés miatt tartanak az emberek, de sokakban undort keltenek, és nem keveseknek van fóbiája tőlük. Ez sokakat már önmagában visszatart a magánakcióktól, de ha a helyzet mérsékelten súlyos, és lefújás nélkül szeretnénk megszabadulni az állattól, akkor megoldás lehet a pókfogó bot – tisztes távolságból lehet vele kiemelni az állatot, majd zöldterületen (vagy bárhol a lakáson kívül) elengedni. Egy családapa az ismerősi körömből állítja, hogy megváltozott az élete, mióta beszerezte az eszközt a gyerekeinek – azóta nincs házrengető sikoly a nyolclábúaktól, és számára sem kötelező program a befogásuk.
De ha valaki egyáltalán nem szeretne vacakolni, annak a profi irtás a megoldás – különösen, ha vendéglátással foglalkozunk. „Vendéglátósoktól és apartmantulajdonosoktól sok megbízást kapok pókirtásra, mert a vendégek panaszkodnak, ha pókhálós a hely. Az értékelőfelületeken jól le is pontozzák őket ezért. Ha ezt meg akarják előzni, ahhoz szinte folyamatosan takarítani kell, de ennél az irtás jobb, tartósabb megoldás. Már csak azért is, mert ha a pók összeszövi a házat, az egy idő után csúnya foltot hagy, hiába szedjük le a hálót, koszosnak fog tűnni a fal.”
A darázsirtásba kizárólag akkor fogjunk bele egyénileg, ha biztosan látjuk a fészek méretét, és az nem nagyobb tenyérnyinél – ilyenkor lehet a boltokban kapható szerekkel próbálkozni, ezek hatótávolsága 4-5 méter is lehet, a permetezéshez tehát nem kell túl veszélyes közelségbe menni. „Egy olyan fészek esetében, amiről nem tudjuk, hogy mekkora, csak látjuk, hogy mondjuk a széldeszka mögül ki-bemozognak a darazsak, ne próbálkozzunk egyedül. Ha ezek az állatok támadva érzik magukat, akkor nagyon durván összecsíphetnek, amibe allergiás reakció esetén bele is lehet halni. Speciális védőfelszerelés kell, a házi beöltözős módszereket nem javaslom, mert a darázs többször tud szúrni. Ha bekerül mondjuk egy kapucni alá, akkor összevissza tudja csípni az embert.”
Egy kis kitartás még biztos kell
A darázs- és pókszezon vége tehát egyelőre kiszámíthatatlan, egyes előrejelzések szerint az ősz nagyon enyhe lesz, ami a rovarok számára igen jó hír (nekünk kevésbé). Ráadásul, amint hűlni kezd az idő, számolni kell azzal is, hogy az állatok elkezdenek behúzódni a házakba menedéket keresni. A szakértő szerint, ha nincs nagy fertőzöttség, csak néhány betévedő, akkor érdemes a bevásárlóközpontokban kapható repülő és mászó rovarokra specializált szerekkel próbálkozni – az utóbbit érdemes a „vonulási irányra” fújni, ha sikerül megfigyelni, hol van ez, mert akár 2-3 napon keresztül is hathatnak. Vagy marad a kiterelés, ami nehézkes lehet amiatt, hogy a rovarok követik a feromonokat, sajátos jelzőrendszerük van arra, hogy merre érdemes haladni, és ezzel szemben hol a veszély.
A „dupla testű darázs” rejtélye
Nem sokkal az ominózus eset után olvastam egy cikket arról, hogy egy Magyarországon eddig ismeretlen, nem őshonos darázsfaj jelent meg hazánkban. Az akkori gyanú szerint kürtősdarázs-félék, és a déligyümölcsökkel érkeztek – nos, hívatlan vendégem leginkább ezekre a teremtményekre hasonlított.
