Egészen hihetetlen, hogy harminc-ötvenezer forintokért végeznek emberek napi 24 órás munkát. Mert az, ha valaki otthon ápolja hozzátartozóját, az bizony munka. Persze, maga vállalta, ahogy szokták mondani, viszont ha nem vállalja, akkor az államnak kerülne sokkal, de sokkal többe az illető ellátása – akár százezrekbe.
Azok az emberek – többnyire nők, anyák, feleségek –, akik felvállalják ezt a feladatot, nem kérnek érte százezreket. De valahol a harmincezer és a több százezer közötti összeget tartanák méltányosnak ellentételezésként – ha már terhet vesznek le ezzel a társadalom válláról.
Öt ismert férfi most egy napon át gondozta az otthonápolásra szoruló Eriket, hogy csatlakozva a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület, a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) Csoport és az aHang platform kampányához, megmutassák: az otthonápolás munka, amelyért tisztességes bér kellene, hogy járjon.
(Lépjünk, hogy Léphessenek)
Imre Géza olimpikon vívó az udvarról az emeletre vitte fel Eriket, Lackfi János költő megetette a tizenhárom éves fiút, Gálvölgyi János pedig (Lackfi János könyvéből) olvasott neki. Zala György olimpikon kenus a lakáson belül emelgette Eriket, és a nap zárásaként Molnár Áron NoÁr együtt gitározott a fiúval, egy kis dalt is improvizált neki.
Ezt az embert próbáló munkát, annak minden örömével és fáradságával, a legtöbbször egyedülálló nők végzik – erre is kíván emlékeztetni a film öt férfi szereplője.
A Pulzus közvéleménykutató által végzett reprezentatív felmérés azt mutatja, hogy a magyar emberek 94 százaléka támogatja az otthonápolók valódi elismerését. Ennek ellenére sajtónyilatkozatokból az derül ki, hogy nem várható jelentős emelés, sem a foglalkoztatási jogviszony bevezetése ezen a területen.
A májusban indított petíciót eddig összesen 45 ezer ember írta alá.
