Két éve Dánia lett a világ legboldogabb országa. Idén is a boldogsági rangsor élmezőnyében végeztek, de azért Dániában is élnek emberek sok gonddal és szomorúan. Kis Renáta azonban nem ilyen. Aalborg mellett él családjával és az a munkája, hogy segítsen a teljesen reményvesztetteken.
Renáta az aalborgi kórház pszichiátriáján dolgozik mint aktivitásért felelős munkatárs. A nyílt osztályon a harminc év alatti, pszichotikus betegeket látják el. Vannak droghasználat miatt, skizofréniával, súlyos személyiségzavarral bekerülő páciensek, de olyanok is, akik szülés után pszichózistól szenvednek.
Mivel betegek többségénél a szorongás és a szociális izoláció rendszeres tünet, a gyógyszerek mellékhatásaként pedig megváltozik a jóllakottságérzet, ezért sokan meghíznak a gyógyulás során. Az orvos, a terapeuta, a nővér és az aktivitásokért felelős munkatárs teamben dolgozik, Renáta munkája a gyógyítási tervben is szerepel, meg- és ki kell mozdítania a betegeket.
„A többség kevéssé motivált, rá kell őket vennem, hogy valamit csináljanak. Van tollas, tánc, zumba, barkácsolhatnak, de megyünk kirándulni és wellnessezni is” – mondja Renáta. Persze a programok nem aszerint alakulnak, kinek-mihez van kedve. A wellnesslátogatás például akkor válik igazán fontossá, amikor a medencében lévő betegnek feltűnik a víz érintése. „Ilyenkor a hangok is elcsendesülnek a fejében és tud egy picit pihenni. A betegek megérzik, hogy van testük is, az is az ő részük, érzeteik és esetleg érzelmeik is. Ez az első lépés, hogy találjanak egy egyensúlyi állapotot a saját énjük és akaratuk, illetve a parancsoló hangok között” – meséli Renáta.
Megszorítások a dán egészségügyben
Nem meglepő módon Európa egyik leggazdagabb országában mást jelent az egészségügyi ellátás, mint Magyarországon. Pedig Dániában is elkezdtek kevesebbet költeni, de ezzel nem tömeges elbocsátások jártak, csupán annyi a változás, hogy a ”szűkös pénzügyi lehetőségek miatt” már nem jár mindennap ingyen gyümölcs a dolgozóknak és karácsonyi ajándékot sem kapnak az államtól. A betegek többségét igyekeznek átterelni az ambuláns ellátásra, de ezzel egy időben erősítették az otthonápolást.
Nyelvtanulásból lett állás
Renáta kilenc éve költözött Dániába Budapestről, miután férjének az Aalborgi Egyetemi Kórház osztályvezetői állást ajánlott. Megérkezésük után a fiatal magyar nő dánul kezdett tanulni, de úgy érezte, a nyelviskolában nem fejlődik elég gyorsan, ezért bejelentkezett önkéntesnek egy női krízisközpontba, majd idővel a helyi kórházba, ahol kreatív foglalkozásokat kellett tartania. Egyszerre tanult és érezte hasznosnak magát. Amikor pedig meghirdettek egy kórházi állást, azonnal megpályázta.
Kis Renáta Fotó: Varga Zsolt
Elég kreatívnak tartom magam, nyitott vagyok, korábban versenyszerűen sportoltam. Gondoltam, hogy meg tudom oldani a pszichotikus betegek mozgatását is.
Persze gyorsan szembesült azzal, hogy a 123 ezres észak-dán város nem Budapest. „Az osztályon mindenki mindenkit a nevén szólít, nem elég egy sima <Sziasztok!>. És rengeteg a small talk, érdeklődni kell a másik hogyléte felől, arról, merre járt a hétvégén – akkor is, ha valakit ezzel épp a munkájában zavarsz meg” – mutat rá Renáta, milyen fontos a dánoknak a közösség, az egymásra figyelés és az együtt dolgozás.
Dániában a főnök is egy a beosztottak közül, nem azért van, hogy másokat hajtson. Cserébe mindenkinek magát kell hajtania, nagyfokú elköteleződést várnak el a dolgozóktól.
Ilyen a kórházi koszt az aalborgi pszichiátrián
Minden beteg egyágyas, külön fürdőszobás szobában fekszik. Ezzel – és a minden ajtó mellett található kézfertőtlenítővel – csökkenthető a kórházi fertőzések száma, másrészt az a cél, hogy a betegek tényleg csak a gyógyulással foglalkozhassanak. Enni naponta ötször kapnak:
7.30-9 – svédasztalos reggeli
12 – svédasztalos ebéd – meleg ételekből lehet választani, hús, desszert mindig van, diétás menüket a betegek orvosi jóváhagyás nélkül kérhetnek
14 – kávé, mellé péksütemény vajjal, sajttal, lekvárral
17-18 – vacsora, ami a dánoknál a főétkezést jelenti, több fogás, levessel
20-21 – esti kávé szendviccsel, süteménnyel
Emellett egész nap kínálnak a betegeknek gyümölcsöt.
Apró jelekből látható, ha baj lesz
Renáta, aki Magyarországon egy kutyaterápiás alapítványnál dolgozott – ahol pszichiátriákra, óvodákba, idősek otthonába, börtönökbe vagy bántalmazott gyerekekhez vitték az állatokat – nem ijedt meg a feladattól.
Néha egy, máskor több beteget viszek az intézeten kívülre. A munkám jelentős része előregondolkodás. Apró jelekből is tudnom kell olvasni.
Az apró jelek pedig akár életet menthetnek, amikor Renáta több pszichiátriai beteggel vesz részt egy erdei kiránduláson. A dán pszichiátriai törvény szigorúan szabályozza, hogy biztonsági szempontból Renáta mit tehet egy beteggel. A kórházon belül visszatarthatja, ha a páciens nekiindul, külső helyszínen azonban nem. Ennek ellenére szökés nagyon ritkán fordul elő. „A külső szökést mindig szakmai kudarcnak érzem.”
Renáta nem titkolja, betegtámadások is előfordulnak az osztályon, ennek kezelésére azonban a dolgozók külön képzést kapnak. Mindenkinél van segélyhívó, amire azonnal négy másik kolléganő érkezik – kiszámolták, hogy öt nő egy bármekkora erejű, őrjöngő férfibeteggel is elboldogul: minden végtagra egy ember jut, az ötödik pedig lekötözi. Lehetőség szerint egy személy a beteg jóllétéért felelős a kényszerintézkedés alatt is: folyamatosan magán tartja a beteg figyelmét, beszél hozzá, nyugtatja, informálja, hogy mi zajlik, és mi várható.
Előfordul, hogy a beteg még a dühroham előtt szól. Egy páciens, amikor épp nem tudott ellenállni a hangoknak, megkérte a személyzetet, hogy a barkácsszobában található éles tárgyakat inkább rakják el.
Nem szoktam hátat fordítani a betegeknek, a munkánknak mindig van egy kötéltánc jellege. A legfontosabb, hogy nyugodt maradjak, mert, ha látják rajtam, hogy izgulok, ideges vagyok, akkor ez a betegeket is bizonytalanná, ezáltal kiszámíthatatlanabbá teszi. Ebben az állapotban pedig hamarabb elszabadulnak az indulatok.
Minden csupa vér volt
Renáta akkor is nyugodt maradt, amikor az egyik beteg napok óta nem volt hajlandó elhagyni a szobáját. Hosszasan faggatták, mire kiderült, hogy nincs ruhája, mindene a lakásában maradt, amikor a mentősök beszállították. Renáta felajánlotta az önkárosítás miatt bent lévő betegnek, hogy hazaviszi ruháért.
Az ilyen helyzet mindig kényes és kockázatos. Kinyitottuk a lakása ajtaját, és borzalmas látvány tárult elénk. Minden csupa vér volt, azóta ugyanis senki sem járt ott, amióta a beteg felvágta az ereit és a mentősök behozták. Sokkolt a látvány, de csak annyit kérdeztem, hogy ugye nem baj, ha most nem venném le a cipőmet?
A beteg értékelte Renáta hozzáállását, azt pedig még inkább, hogy miután a pszichotikus és ezért roppant gyanakvó önkárosító elutasította, hogy egy takarítócég felmossa a vért a padlóról, Renáta és a páciens együtt takarították ki a lakást. „Azóta ez a paranoiás beteg engem mindig elfogad” – mondja Renáta.
A bizalmi kapcsolat sokakkal megvan, mégis éles a határ a beteg és az ápoló között. Civilben nem tartanak kapcsolatot, nem barátkoznak, még arra is van előírás, hogy a kórházi osztály dolgozói a gyógyult betegre sem köszönnek rá az utcán. Ez nem udvariatlanság, pusztán nem akarják kínos helyzetbe hozni, ha meg kell magyarázni, hogy honnan ismerik egymást.
Bár a dán társadalomban elismerik a pszichiátriai ellátást – tudják, hogy sokkal olcsóbb, mintha nem lenne megfelelő ellátás – Renáta nem a pénz miatt csinálja. „Számomra a sikerélmény az, ha látom, hogy a betegek elkezdenek hinni abban, hogy van kiút, remény a gyógyulásra.” Nagy dolog ez olyan emberek esetében, akiknél a hangok folyamatosan szólnak.
A mosolygós családanya a munkája mellett elvégezte a pozitív pszichológia mesterképzést az egyetemen, azt tervezi, ebbe az irányba menne tovább, kutatna, mérné a gyógyítás eredményeit, és szívesen visszavinné Magyarországra a munkája során megismert jó gyakorlatokat.
Mások mentális épsége mellett Renáta saját magára is vigyáz. Igyekszik tudatosan élni, évek óta jógázik és vallja, a természetbe naponta ki kell menni.
Ha esik, ha fúj, menni kell. Nem jó élményt keresek, csak harmóniát. Hogy mindennek van helye a világban, a szélnek, esőnek is.
