JátéknapKarácsony – így nevezte el a támogató azt a programot, melynek keretében összesen egymillió forint értékben tíz vidéki és budapesti családot ajándékoztak meg nemrég. A Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület és az adományozó, egy játszótéri eszközöket fejlesztő és gyártó vállalkozás munkatársai azzal keresték meg a kiválasztott családokat, mondják el, mire lenne leginkább szükségük. Voltak, akik tartós élelmiszert kértek, voltak, akik fejlesztő játékot, máshová ágyat, háztartási gépet, tabletet vittek az angyalok. De nem az idei volt az első karácsony, amikor a támogatók úgy gondolták, kicsit szebbé tennék hátrányos körülmények között élő családok karácsonyát. Tavaly félmilliót adományoztak a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesületnek, s így rajtuk keresztül sok rászoruló embernek.
„Szeretnénk hagyományt teremteni az év végi adományozásból” – mondja Lengyel Csaba ügyvezető, akinek vállalkozása korábban több gyermekkórházat is támogatott. „Fontosnak tartjuk, hogy vissza is adjunk, hogy a sikereinkből olyan emberek is épüljenek, akiknek tényleg nagy szükségük van rá. Három éve specializálódtunk olyan játékok fejlesztésére, amelyeken ép és sérült gyerekek együtt játszhatnak. Az egyesület munkatársaival az integrált játszótéri eszközök kialakítása során kerültünk kapcsolatba, velük egyeztettünk a speciális igényekről, és rajtuk keresztül találkoztunk nehéz sorsú gyerekekkel, családokkal. Látjuk, mennyire fontos az érzékenyítés, ezért szinte minden munkatársunk részt vett az idei karácsonyi adományok kiszállításában is, hiszen egyértelmű, hogy a személyes találkozások mélyebb nyomot hagynak mindenkiben” – tette hozzá Lengyel Csaba.
Valóra vált egy hatgyerekes anyuka álma is.
Csiznier-Kovács Andrea és családja is örülhetett: ők egy szárítógépet kaptak, amire már nagy szükségük volt, hiszen hat gyerekük van, közülük ketten halmozottan sérültek. „Naponta kétszer megy a mosógép, sokszor kell ágyneműt is cserélnünk, egyszerűen sosem tudom utolérni magam” – meséli Andrea. „Télen nagyon macerás a szárítás, szinte még a csilláron is száradó ruhák lógnak, kerülgetjük a szárítóállványokat a lakásban. Már régóta álmodoztam egy szárítógépről, de mindig volt valami fontosabb, amire kellett a pénz.” Andrea nagyon meglepődött, amikor az egyesület munkatársa, Juhos Kata felhívta a jó hírrel, hogy szeretnék a családot támogatni. „Valahogy egyből beugrott a szárítógép, és még éppen belefért a keretbe, úgyhogy amikor legközelebb újra telefonáltak, hogy nemsokára hozzák is a gépet, még el is érzékenyültem. Nekem eddig másfél órát vett el a napomból a ruhák mosása, szárítása. Egy rövid ideig lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem a gyerekeknek kértem játékot, de aztán elhessegettem a gondolatot, hiszen így sokkal több időm jut rájuk, és nem is fáradok el annyira. Vagyis közvetve az egész családunk jól jár.”
Andrea két sérült gyermeke közül a tizenhat éves Máté – aki egy méhen belüli fertőzés következtében szenvedett idegrendszeri sérülést – teljes ellátásra szorul: képtelen önállóan enni vagy mozogni. „Máté egyébként a világ legtürelmesebb embere, rengeteg szeretetet és elfogadást kapunk tőle. Szerencsére a speciális iskola, ahová jár, biztosít transzfert, ami nélkül sehogy sem tudnánk megoldani, hogy a fiunk eljusson az iskolába – mondja az édesanya. Másik sérült gyermeke, a hét és fél éves Simon egy véletlen genetikai mutáció következményeként született egy nagyon ritka szindrómával. „Ő az egyetlen Magyarországon ezzel a betegséggel, ami cukorbetegséggel, értelmi fogyatékossággal és epilepsziával is jár. Az a szerencsénk, hogy az orvosunk időben felismerte a konkrét problémát, és egy nagyon hatékony terápiával sokkal jobb állapotba tudta hozni Simont, mint azt korábban remélhettük. Ahhoz képest, hogy azt mondták, csak vegetálni fog a kisfiú, önállóan eszik, megtanult járni és ügyesen kommunikálni.”
A Csiznier-Kovács családnál valóban jó helyre került a szárítógép, ahogy Andrea fogalmaz, fantasztikus segítség. De minden megajándékozott gyermek és szülője nagyon hálás volt az adományokért. Juhos Kata, az egyesület munkatársaként elkísérte a támogató dolgozóit mindenhová, Budapest több kerületébe, Gárdonyba és Salgótarjánba is együtt látogattak el. „Számunkra is feltöltődést jelent, amikor örömöt látunk az emberek arcán” – meséli Kata. – „Megható volt, hogy ők is készítettek nekünk ajándékot, szinte mindenhol vártak valamilyen süteménnyel, kézzel készült meglepetéssel. Sok család története nagyon megrendítő, de megtapasztalni az erőt és a lelkesedést, a szeretetet, amellyel egymásért küzdenek, mindenképpen felemelő érzés, különösen így, karácsony táján.”
