Szlalomozva kerülgetjük a falkákban kóborló kutyákat a Somogy megyei Ötvöskónyi határában, de a faluba érve mindent megértünk: sok helyen kapu sincs a portákon, ahol mégis van, az meg tárva-nyitva. A szegénysoron élő Kertész család behajtója elé hanyagul leszórt tűzifa várja, hogy valaki behordja a nyakig sáros udvarra.
Rémület a kislány arcán
Itt lakik a tizenhárom éves Kertész Gábor, aki kedd reggel óvodába indult hároméves kishúgával, Vikivel, de nem jutottak el odáig. Útközben három megvadult pitbull támadt rájuk. A kamasz fiú magára vonta az állatok figyelmét, hogy kishúga elszaladhasson. Még akkor is kiabálva biztatta a kislányt, hogy fusson, amikor már a kezét, lábát marcangolták az ebek, amelyek veszettség ellen sem voltak beoltva.
Gabika a pécsi gyermekklinikán fekszik, anyját épp a nagyatádi rendőrségen hallgatják ki. Csak a kisfiú húga és öccse, a nyolcéves Krisztofer van otthon, a nagymama, Annuska néni vigyáz rájuk. Amint meghallja, milyen ügyben keressük, fejét a tenyerébe rejti, vállát zokogás rázza. Kisvártatva megnyugszik. Fáért nyúl a kosárba, ráteszi a tűzre. És mesélni kezd. Hogy az unokája egyedül maradt a három dühös állat között, esélye sem volt a menekülésre. A kutyák a fejét, a hasát, a karját, lábát harapták, de olyan erővel, hogy a csontját törték szegénynek. Annuska néni váratlanul elhallgat, és kifordul az ajtón.
Nehéz felidézni a történteket
Körülnézünk. A lakásba beszűrődő fény nappal sem elég, a plafonról lógó 25 wattos villanykörte sem sokat segít. A szoba közepén a szárítón frissen mosott ruha lóg. Alatta egy apró babakocsi, Viki azzal szokott játszani. Most épp Gabika fotóját szorongatja, hiányzik a bátyja.
Vikinek nagyon hiányzik a bátyja
Arcpirító nélkülözés
A nagymama lehuppan a heverőre, Krisztofer némán hozzásimul. A gyerek lábán legalább öt számmal nagyobb a cipő.
„Pár napja, hogy Krisztofert a lányom kivette az iskolából, mert nem tudott neki cipőt venni. Ami most rajta van, az Gabikáé, neki a kórházban úgysem kell” – magyarázza Annus néni.
Délután egy óra van. Ebédidő. „Hogy mit ettem reggelire? Hát kenyeret. Meg tegnap vacsorára is” – feleli a kérdésre a kisfiú. Az édesanyja, Mester Piroska közben Nagyatádon válaszol a nyomozók kérdéseire, akik az áldozatvédelmi irodába irányítják. Ott kap pénzt, hogy Pécsre utazhasson, a kórház intenzív osztályán fekvő kisfiához.
A huszonnyolc éves, törékeny alkatú Piroska azóta egyedül neveli a gyerekeit, mióta a férje évekkel ezelőtt elhagyta őt egy másik nőért. Közmunkásként dolgozik a faluban, amit kap, abból tartja el súlyos cukorbeteg édesanyját. Nagyatádról nem üres kézzel jön haza, egy szatyornyi ennivalót hozott. Szalonnát, kenyeret szel mindenkinek, amit az ágyon ülve esznek.
Viki és anyukája Piroska
„Rettegtem, ez a világ vége”
„Épp nádat vágtunk a szomszédos Kinizsi utcában, aztán pár percre megálltunk reggelizni. Futva érkezett a fiam osztálytársa, hogy nagy baj van, három kutya megtámadta Gabikát az Eötvös utcai parkban – emlékszik a történtekre Piroska. – Eldobtam a reggelimet, rohantam a parkba, ahol négy villogó rendőrautó és a rohamkocsi látványa fogadott. Amikor megtudták, hogy én vagyok Gabika édesanyja, hat egyenruhás állta az utamat. Nem engedték, hogy megnézzem a mentőben fekvő gyerekemet. Az egyikük azt mondta, higgyem el, nem akarom így látni a kisfiamat. Aztán nyugtatgattak, hogy a kicsi lányomnak nincs semmi baja, a szomszédban biztonságban van. Remegett a kezem, a lábam a tehetetlenségtől. Rettegtem, ez a világ vége, mindjárt meghal az én gyönyörű kisfiam…”
A ház, ahol a kisfiú és családja lakik
Piroska a legközelebbi vonattal bement Kaposvárra, az intenzív osztályon megrettent a látványtól: Gabika keze-lába pólyában, de kötés virított az arcán, fején is. A kisfiú, amint megpillantotta az édesanyját, sírni kezdett. A műtét után erős fájdalmai voltak, de tartotta magát addig, amíg az anyja megérkezett. Piroska pedig legszívesebben ráborult volna, hogy átölelje, megvigasztalja, de félt, fájdalmat okoz ezzel.
Megnyerte az első csatát
„Az első éjszaka volt a legrosszabb a gyerek nélkül – mondja az autóban ülő Piroska, immár Pécs felé robogva, mert a fiát már az ottani klinika intenzív osztályán ápolják. – Egyre csak az járt a fejemben, hogy számtalan műtét vár még rá. És ha felépül is, sosem lesz olyan az élete, mint azelőtt. Végig azt kérdeztem magamtól, miért épp velünk történt ez a tragédia?”
Gabika a nővérektől nem fogadta el az ételt, de az édesanyjától igen. Aki előbb azzal motiválta őt, hogy ennie kell, mert az egész ország az ő hőstettéről beszél. Hiszen megmentette a kishúga életét, a testével védte meg a kutyáktól. Aztán később már a kamasz szívére próbált hatni. Hogy a szerelme, Tina miatt kell megennie a krémtúrót, a fánkot és a mandarint. Na, ez hatott. Gabika csak evett és evett, egészen addig, amíg úgy jóllakott, hogy váratlanul elaludt. Az anyja szerint ez volt az első megnyert csata, amit a gyógyulásért vívott.
A kis Viki játékát szorongatja
A legszebb szerelmi vallomás
Amikor Gabika a második műtét után az altatásból felébredt, az ágya mellett az édesanyja ült, mobiltelefonnal a kezében. A vonal túlsó végén pedig a kisfiú tizenhárom éves szerelme, Tina volt. A fiú szemét elöntötték a könnyek, miközben hallgatta a lány szavait. „Szia Gabi, szeretném, hogy tudd: bármilyen sérüléseid vannak, bárhogy is nézel majd ki, én mindig szeretni foglak. Nagyon várom, hogy meggyógyulj, és ígérem, amint lehet, meglátogatlak a kórházban” – mondta a kislány.
Makai Gábor pszichológus: „A gyereknek támogató közegre van szüksége”
„Egy kutyatámadás egyértelműen traumát okozhat, amit fel kell tudni dolgozni, ellenkező esetben súlyos szorongásos, mentális betegségek alakulhatnak ki – mondja Makai Gábor klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta. – Az elviselhetetlen rettegés, a szorongás odáig mélyülhet, hogy nemhogy egy élő, de még egy plüsskutya látványa is zavart okozhat. Minél fiatalabb korban történik az eset, az ember annál nehezebben képes megküzdeni az őt ért negatív élményekkel. Egyfajta belső feszültség, rettegés állandósulhat a gyermekben, amitől folyamatos készenléti állapotba kerül: attól fél, hogy újból lecsaphatnak rá. Az állandó belső feszültségtől az emberi psziché egy idő után kimerül, gyakori tünet az étvágytalanság, hullámzó érzelmi állapot, alvászavar vagy akár szomatikus (testi) megbetegedések egyaránt, de nem ritka kis korban az ágyba vizelés.” Hozzáteszi, hogy a gyermek mozgósítja a saját stratégiáit, hogy feldolgozza a traumát, de mindehhez támogató közegre van szüksége. „Ide tartozik a család, a barátok, és a pszichológus is – mondja. – Fontos, hogy a gyermek feldolgozza, és ne elfojtsa magában a történteket. A gyerekek sokszor mutatják, hogy jól vannak, de közel sem biztos, hogy ez igaz, és sajnos azt sem tudják mindig pontosan leírni, hogy mi dolgozik bennük. A családnak, a pszichológusnak az a feladata, hogy stabilizálják a gyermek biztonságérzetét, ezért minél előbb el kell kezdeni foglalkozni vele, így sérül a legkevesebbet. Ellenkező esetben visszahúzódhat a világból, izolálhatja magát. Annak pedig könnyen depresszió lehet a végkimenetele.”
Egy percen múlt az élete
A kutyák gazdája a falu közepén lakik, épp a templom, a játszótér és az óvoda között. Megkeseredett, dühös ember, aminek hangot is ad. Mint mondja, öt éve, hogy a kerítését egy kilométer hosszú villanypásztorral védi a kutyák szökése és a tolvajok ellen. A kapura láncot tekert, amit karabinerrel zár. De ez is kevés volt.
„Mélyen sajnálom, ami a kisfiúval történt. Abban vagyok hibás, hogy az édesanyám halála után nem költöztem el rögtön a faluból. De most megteszem. Nem azért, mert félek a helyiektől, hanem elegem lett az állandó harcból – panaszolja a gazda. – Szégyen ez, hogy a falu közepén megáll a busz, a turisták leszállnak, és azt látják, hogy villanypásztor éktelenkedik a kerítésen.
Villanypásztor is van a kerítésen, a kutyák mégis kiszöktek
Amit épp azért szereltem fel, mert a tolvajok állandóan kinyitották a kaput, hogy a kutyák kiszökhessenek. Olyan is előfordult, hogy a villanypásztor két saruját levették, és a földre dobták. Erről rendőrségi jelentés is készült, az egyenruhások a helyszínen megtalálták a tettest, aki beismerő vallomást tett. De volt, hogy leemelték az ajtót a zsanérról, máskor lyukat vágtak a kerítésemen. Hát milyen világ ez? Hogy miért nem raktam fel egy kamerát a házamra? De hiszen megtettem, ott a helye, ni. Csak épp azt is levágták, és ellopták” – mutat az utcafronti homlokzaton éktelenkedő kábelcsonkra a férfi. Akihez nap mint nap barátok jártak, néhányan a gyerekeiket is magukkal hozták, soha nem érte őket baj. Mint mondja, aki ismeri őt, tudja, nem a házőrzői miatt történt a baleset.
A gazda feleleveníti a tragédiát, hogy a kutyái az előző éjjel a házban aludtak, majd reggel, amikor kiengedte őket, kirohantak a kapun, amit az éjszaka leple alatt valaki ismét kinyitott. A férfi kocsiba ugrott, utánuk ment. Útközben talált egy szemtanút, aki kétszer is szándékosan rossz irányba küldte őt.
Nem bocsát meg a pitbullok gazdájának a megsérült kisfiú édesanyja
„Még szerencse, hogy másodszor nem hittem neki, mert közben kiszálltam a kocsiból, és a parkban megláttam kutyáimat. Az első szóra elengedték a gyereket, akit felkaptam, és a fejem fölé emeltem. Majd a legközelebbi háznál őt is, és a kishúgát beraktam a kerítésen, amit ugyanaz az ember, aki félre akart vezetni, segítségnyújtás nélkül végignézett. Ha csak egy perccel később érkezem, lehet, hogy már késő. Nem tudom, hogy mi volt az a hang, az a mozdulat, ami kiváltotta a kutyáim támadását, lehet, hogy éppen az említett szemtanú ingerelhette őket. De azt tudom, ha egy ilyen állat emberre támad, azt sajnos megjegyzi, és egy hasonló ingerre újra támadhat. Családtagként szinte rajongva szeretem az állataimat, de nem akarok esélyt adni rá, hogy ez ismét megtörténhessen.”
A Somogy megyei Rendőr-főkapitányság gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés miatt indított nyomozást. A kutyák gazdáját gyanúsítottként hallgatták ki. „Nagyon haragszom arra a férfira, a felelőtlensége egy életre tönkretette a kisfiamat. Hiába kért telefonon elnézést, soha nem bocsátom meg neki” – fogadkozik Gabi édesanyja.
Ki az alkalmas gazda?
„Általában nem a kutyával van baj, hanem a gazdájával. A piteket az emberek védelmére tenyésztették, és ha jól nevelik őket, akkor nagyon családcentrikus állatok – mondja Peredi Gergely, a Tetovált Állatmentők elnöke. – Ha viszont a gazda rosszul neveli, vagy eleve harci kutyának képezi ki, akkor támadhat.” Peredi szerint manapság divat a bull típusú kutya, ez abból is látszik, hogy 25 fős állományuknak 3 évvel ezelőtt a 30 százalékát tette ki a fajta, most pedig a 60-70 százalékát – miközben egy nehezen nevelhető kutyáról van szó. A típus eredendően amolyan „alfahím”, falkavezér típus, a gazdának mindig úgy kell bánnia vele, hogy az eb tudja, hogy ki a domináns kettejük közt, ugyanis veszélyes, ha a kutya a gazda fölé nő. „Az egyik legfontosabb kérdés bull típusú kutya tartásánál, hogy a gazda alkalmas-e a feladatra, mivel az ő felelőssége, hogy milyen természetű állat válik a kutyából. Egy bullt egy hónap alatt tönkre lehet tenni, és évekbe telik szelíd állatot nevelni belőle” – magyarázza Peredi, és hozzáteszi, hogy náluk sok a viadalos kutya, akiknek nem egészséges a lelke. A viadalos kutyáknak általában chipjük sincs, származásuk tisztázatlan, a Somogy megyei három pit bullnak sem volt chipje. A hírek szerint a támadó kutyákat jelenleg megfigyelik, és később elaltatják, noha nem mindig ez a megoldás. „A nevelés, a megelőzés és az utógondozás is fontos – mondja Peredi. – Mi csak akkor adunk ki kutyát a menhelyünkről, vagy ahogy mi hívjuk: a rehabilitációs központunkból , ha úgy érezzük, hogy az állat és a leendő gazdája összhangban vannak, és a gazda alkalmas arra, hogy jól tartsa a kutyát. Ellenkező esetben elmondjuk neki, hogy miért nem kapja meg az állatot, és másikat javaslunk helyette. Valahol itt kezdődne a felelős kutyatartás, hogy a gazda elfogadja a szakember véleményét, és később is szakszerűen cselekszik. Nyilván kevesebb lenne a baj, ha a kutyatartók tudnák, hogy miért vesznek kutyát, és fel is tudnák is nevelni az ebet.” Pereginek otthon négy kutyája van, a Tetovált Állatmentők adományokból és 1 százalékos felajánlásokból gazdálkodik. Állami pénz nincs mögötte, Magyarországon az csak az állami sintértelepeken van. Ahol éves szinten 1 millió kutyát altatnak el.
