2017-ben történelmi mélypontra csökkent hazánkban a csecsemőhalálozási arány: 1000 gyerekből mindössze 3,6 gyerek nem élte meg az egyéves kort, ez pedig mintegy 75%-os csökkenést jelent a rendszerváltás évéhez képest – írja a KSH adatai alapján a Portfolio.hu.
Némiképp árnyalja azonban az összképet, ha ehhez hozzávesszük, hogy az ország egyes területei között továbbra is óriási különbségek vannak: a legmagasabb (Bács-Kiskun) és legalacsonyabb (Veszprém) csecsemőhalálozási arányt mutató megyék között közel hétszeresre (!) emelkedett a különbség.
A KSH szerint a születések, illetve a csecsemőhalálozások számának csökkenésével az egyes megyék közti eltérésekben egyre nagyobb szerepet játszhatnak a véletlenek és balesetek, ám így is tanulságosak lehetnek a különbségek.
A véletlen tényezők mellett meghatározó jelentőséggel bír ugyanis a jövedelmi helyzet és az iskolázottság is: egészen konkrétan minél magasabb az anya iskolai végzettsége, és minél magasabb jövedelmű háztartásba születik a gyerek, annál alacsonyabb a csecsemőhalandóság. A legalacsonyabb és a legmagasabb végzettségű anyák között több mint hatszoros a különbség a csecsemőhalálozás tekintetében.
Szintén nagyon tanulságos az, milyen kapcsolat van a csecsemőhalandóság és az anyák életkora között. Bár az általános orvosi vélekedés szerint minél később szül egy anya, annál magasabbak az egészségügyi kockázatok, a 2017-es adatok azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatják: a 35–39 éves anyák esetében volt a legalacsonyabb, és a 16 év alattiak és a 17–19 év közöttiek között volt a legmagasabb a csecsemőhalálozások száma.
Ennek oka, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők és emiatt valószínűleg magasabb jövedelmű háztartásban élő anyák esetében kitolódik a szülési életkor, a hátrányos helyzetűek esetében pedig gyakori a korai gyerekvállalás. Mindez jól tükrözi a magyar társadalmon belüli óriási szakadékot.
Kiemelt kép: iStock
