A napokban jelent meg a hír, miszerint:
Három helyett akár tizenöt igazolható nap az iskolákban – ennyit javasol a Házi Gyermekorvosok Egyesülete.
Az volt az első reakcióm, hogy „igen, igen, IGEN!”
Mert mit is csinálunk mi, szülők egész évben? Igazolásokat koldulunk. Nem azért, mert lóg egyfolytában a gyerek, hanem mert van egy csomó olyan helyzet, amikor jogosan nem megy két napig suliba, ha mondjuk hasmenése van, de nem szükséges az orvosi ellátása, mégsem igazolhatom én, az anyja, hogy otthon volt jó okból.
De továbbmegyek, van olyan is, amikor nincs rá egészségügyi oka, mégis megengedem neki, hogy maradjon egy-két napig otthon, mert szerencsétlen gyerek kimerült, és úgy néz ki, mint egy kifacsart, kétnapos, penészedő citrom. Miért nem lehet az én felelősségem ez a döntés, hogy ő hiányzik, és én ezt igazolom?
Minden, de tényleg az égvilágon minden a szülő felelőssége.
Ha szemtelen a gyerek, anyára és apára mutogatnak, elővesznek, hogy nem nevelted meg azt a büdös kölköt. Ha nincs kihegyezve a ceruzája alsóban, akkor jön az „ejnye anyuka, hát miért nem figyelt oda tegnap este.” Ha nem készül el a házi feladata, akkor mégis milyen szülő vagy, hát nem nézel a gyerek körmére? Amikor nem viszi be a tesicuccát, mert nincs kedve tesizni, akkor a szülők megkapják, hogy egy lusta disznót neveltek.
Ha gyűrött a füzete, nincs befizetve az ebédje, elszakadt a könyve, verekedik, visszabeszél, egyest kap, nem működik együtt, nincs postairón a tolltartójában, firkálgat órán, BÁRMIT csinál, az a szülő felelőssége, és elővehetik érte anyukát és apukát a tanárok, szülői értekezleteken nyomaszthatnak, nyilvánosan meg is szégyeníthetnek akár miatta.
De hogy azért felelősséget vállalj te, a szülő, anya, apa, hogy mennyit hiányzik a gyerek, na, azt már nem. Az mégis csak más. De miért más? Komolyan nem értem, miért kell nekem külön igazgatói kérelmet benyújtani, ha mondjuk szeretném megtoldani két nappal a hétvégénket.
Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia
Ha pedig nem teszem, akkor jön a fenyegetőzés a suli részéről.
Ez konkrétan előfordult velünk, amikor 14. szülinapjára elvittem a nagylányomat egy miniutazásra, és nem szóltam előtte senkinek – mert én balga, azt gondoltam, hogy ez anyai hatáskörömbe tartozó döntés –, hanem csak fogtam péntek reggel a gyereket, és elutaztunk. Micsoda lázadó vagyok, tudom.
Utána beküldtem a szülői igazolást, amit nem akart elfogadni az osztályfőnök, mert hogy képzelem, hogy nem kértem rá engedélyt, hogy utazgassak iskolaidőben a gyerekkel.
Mégis mi köze hozzá az iskolának? Ha akarom, akkor itthon lehet egy hétig a gyerekem, és nézheti álló nap a Netflixet, mert ez az én döntésem, nem az iskoláé. Ha a szülői felelősség alá tartozik az óra közben firkálgatás, akkor tartozzon már oda a hiányzás is.
Az iskola azzal, hogy ezt a nyomorult három igazolást engedélyezi, kényszerpályára állítja a szülőket, és kellemetlen helyzetbe hozza a gyerekorvosokat.
Mert az orvos nyilván ad igazolás a két nap hasmenésre és a háromnapos utazásra is, mert van neki szíve és minek kekeckedjen, pontosan tudja, hogy a szülő döntési körébe tartozik ez a dolog. Mégis, akárhogy is nézzük, az orvosi igazolás olyankor, amikor ténylegesen nem volt beteg a gyerek: hazugság.
És sem az orvos, sem a szülő nem szeret hazudni és főleg nem akarják arra tanítani a gyereket, hogy hazudjon. Csak épp nincs más választási lehetőségük.
Ha maradunk a hasmenéses példánál, akkor mi történik? A gyereknek fáj a hasa, hárompercenként rohan a vécére, de a gyakorlott anya már tudja, hogy ez valószínűleg csak kis vírusfertőzés, nincs mit csinálni vele, nincs rá gyógyszer, ki kell heverni és sok vizet inni. Minek vinné el az orvoshoz a gyereket, ha pontosan tudja, hogy úgysem tud rá gyógymódot, és csak azt mondja majd, hogy maradjon hidratált a gyerek?
De az igazolás miatt el kell vinnie, ott ülnek két órát a tényleg beteg gyerekek között – hátha elkap még valami felülfertőzést a gyerek, juhé –, szerencsétlen kölök közben rohangál a rendelő vécéjére hasmenéssel, amiben persze nincs vécépapír, és már a százas papírzsepi is elfogyott, valószínűleg még meg is fertőz pár gyereket a vírussal, hogy a köhögés mellé ők is hasmarssal küzdjenek a következő napokban.
Mindezt azért, mert az iskolának kell egy papír arról, hogy a gyereknek hasmenése volt két napig. Amit az anyuka is nyugodt szívvel meg tudna írni, senkinek sem esne bántódása és még az orvosoknak is kevesebb pácienssel kellene megbirkózniuk. Ugye, hogy több értelme lenne?
Ne tartsák gyerekstátuszban az iskolák a szülőket – én ezt kérném nőnapra. Mert ez az igazolásokon rugózás pont azt jelenti, hogy nem tartják annyira felnőttnek őket, hogy ebben a fontos kérdésben döntéseket hozzanak. A tizenöt napos szülői igazolás egy évben még mindig nem kiugró és elviselhetetlen mennyiség, de lényegesen megkönnyítené a gyerekek, a szülők és a gyerekorvosok életét.
