Egy apa a lánya coming outjáról: „Dorka nem attól lett más, hogy ránk nyitotta az ajtót éjszaka”

Te is szerepelsz a videóban. Bátor dolognak érzed, hogy erre a saját „szülői coming out”-ra vállalkoztatok?

Mikor sorstárs szülőkkel részt vettünk egy erről szóló beszélgetésen a Bálint Házban, elmondtam, hogy messze mi vagyunk a legkönnyebb helyzetben, két okból is. Egyrészt a leszbikus lány minden szexuális „másság” közt a legkevésbé elutasított. Egészen megrázó sorsokat ismertünk meg. Például egy családot, amelyben a szülőknek négy gyerekük van, köztük egy meleg fiú. Mélyen vallásos emberek, egyházi közösségbe járnak. Nem tagadták ki a gyereküket, és szeretik, de összeomlott az egész addigi életük, mert a gyülekezet kitaszította őket. Hát hogyne élték volna meg tragédiának a dolgot! Másrészt a mi családunk eleve nyitottan áll hozzá az élet dolgaihoz. Így aztán vettünk egy nagy levegőt, és ment minden ugyanúgy tovább.

Hogyan is tudtátok meg?

Dorka – aki most huszonnyolc éves – elég fiúsan öltözködik, mindig is fiúsan viselkedett, és sosem láttunk körülötte pasit. Ez így együtt gyanús lett. Mondtam Andreának, a feleségemnek, hogy kérdezze meg, nem a másik térfélen játszik-e.

Miért ő?

Ezt Dorka is kérdezte. De Andreának sokkal intimebb kapcsolata van a gyerekeinkkel, ő volt otthon velük tíz évig (kétévente születtek). Ettől függetlenül azt hiszem, ha Petiről lett volna szó, akkor én beszéltem volna vele. Számomra logikus, hogy ez olyan, mint a nemi szervek tisztán tartásának témája – az azonos nemű szülő oldja meg. Miután Andrea megtudta, felhívott síri hangon: „Tényleg az. De jó, hogy ezt apám nem érhette meg!”

Tamás és a kis Dorka (Fotó: qLit)

Mit éreztél?

Biztos végigfutott rajtam az, hogy bizony kemény élete lesz, minden szempontból.

Nem ejtett csorbát az apai büszkeségeden? Állítólag a férfiaknak ezt nehezebb feldolgozni.

Én a Polgár apuka meg Pavarotti nyomán lányt szerettem volna harmadiknak is. Elképzeltem, milyen jól fogunk mutatni a fotókon. Azért persze nem szomorkodtam, mikor megszületett a fiam, Peti, hiszen például sportot nézni általában jobban lehet egy fiúval. Bármennyire is felvilágosult valaki, azért a nemi szerepek érvényesülnek a családban.

Amikor egy apa büszke a lányára, akkor mint nőre büszke rá? A nőiességére?

Biztos vagyok benne, hogy az apák elképzelik, amint gyönyörű menyasszonyként bevonul a templomba, aztán sorra hozza majd az unokákat. Viszont amikor én megkérdeztem Dorkát, hogy akkor mi lesz így, ő azt mondta, hogy majd a testvérét kísérhetem az oltár elé, unokaszülés ügyében meg rá is számíthatok.

A másik lányod több pluszt ad hozzá az apai önértékelésedhez?

Nem. Nagyon különbözőek, és nem csak azért, mert Dorka meleg. Rá kiskorában például akkor voltam büszke, amikor a húgára várva a suliban unalmában fogott egy labdát, és előbb egy látványos cselt csinált focizás közben, majd kosárban dobott egyet csont nélkül. Az apukák felhördültek, hogy milyen ügyes a kislány. Zsófi viszont nagyon vékony kis törékeny szépség…

Dorka is az.

Más.

Mondjuk ki: Zsófi nőies, Dorka pedig nem.

Igen, igen. Ami nem jelenti azt, hogy ne szeretném ugyanúgy. De Zsófiban a nőiességét is lehet szeretni. Ő az, aki egyáltalán érzelmeket mutat felém. Peti legfeljebb az anyja felé mutat ilyesmit, és inkább csak akkor, ha előtte csúnyán viselkedett vele. Dorka pedig a nagyszülőkkel tud gyengéd lenni. Kérdeztem is tőle, hogy ez a kornak szól? Mert akkor még reménykedhetem.

Dorka és Tamás (Fotó: qLit)

Dorka testvérei mit szóltak, amikor megtudták, mi a helyzet?

Peti, aki Dorkát a fiús dolgai miatt addig sokat cikizte, annyit mondott: „Ja, az más, akkor bocsánatot kérek!” Irgalmatlanul korrektek a gyerekeim. Néha idegesítően.

A filmben a feleséged, Andrea azt mondja, az ő első reakciója az volt, hogy vajon mit rontottatok el. Ez benned is fölmerült?

Nem.

Azért, mert van két átlagos gyereketek is?

Nem, bár ha egyke lenne, talán agyaltunk volna azon, hogy nem mégis mi vagyunk-e hibásak azért, hogy ez a gyerek „bebuzult”. Sok könyvben lehet ilyeneket olvasni, hogy attól lesz a gyerek leszbi, ha az anya túl domináns a családban, vagy ha rányitja a szüleire az ajtót éjszaka. Ilyen ugyan nálunk is megtörtént, de Dorka biztos nem ettől lett „más”.

Miért mondod, hogy kemény élet a „másság”?

Már önmagában az is nehéz, hogy csak a mindenkori környezete öt százalékából választhat magának párt. Dorka és a leszbikus érdekvédelemmel foglalkozó szervezet, ahol dolgozik, szervez többek között rapid randikat. Azzal hívott föl egyszer, hogy szerintem milyen metodikával lehet biztosítani, hogy mindenki mindenkivel öt perc alatt megismerkedhessen. A heteroszexuális kapcsolatoknál ez könnyű, mert mindenki eggyel arrébb ül. De itt ugye bonyolult a felállás. Végül kénytelen voltam az unokatestestvérem fiához fordulni a problémával – ő elméleti matematikus.

Milyen érzés apaként a lányaidat a párjukkal látni, amikor éppen gyengéd érzelmeket mutatnak?

Amikor Dorkának volt barátnője – akit egyébként nagyon kedveltünk, és akivel azóta is jóban vagyunk –, kicsit feszélyezett, ha Dorka beleült az ölébe. Az egyéb gondolatokat pedig elhessegettem.

Bátornak tartod a lányodat, hogy nyíltan vállalja az identitását, és a családodat, hogy így támogatjátok őt?

Igen, de elfogadom, hogy többféleképpen lehet ezt az egészet kezelni. Például úgy, mint Navratilova, aki coming outolt, és azóta viszi a zászlót. Ez nekem nagyon szimpatikus, de nem feltétlenül javasolnám mintának. Dorka is kicsit ezt teszi, de nem a teljes nyilvánosság előtt. Építi a közösséget, ha kell, moderálja a rendezvényeket, vezető szerepet vállalt az EuroGames – a European Gay & Lesbian Sport Federation szervezet rendezvényének – szervező bizottságában. De az is teljesen érthető, ha valaki azt mondja: a szexuális identitásom a magánügyem, nem titkolom, de nem is foglalkozom azzal, hogy magyarázgassam. Amikor megírtam a magam érzéseit Dorka weboldalán, mindenki pozitívan reagált. A baráti társaságunk teljesen elfogadó, csak egy ismerősöm mondott negatívat, amire visszakérdeztem, hogy ő mit szólna, ha a saját gyerekéről derülne ki ugyanez. Azt mondta, hogy az lehetetlen. Nem lehetetlen, csak valószínűleg nem merné otthon bevallani, feleltem. Tehát azt mondanám: nem tudom, hogy ez bátorság-e, de azt tudom, hogy bujdokolni pocsék. Egy életen át nem lehet megjátszani magad, és hárítani a hülye kérdéseket.

A család a tavalyi Pride felvonuláson (Fotó: Kovács Katt Kati)

Te végül is kényszerpályára kerültél azzal, hogy a lányod nyilvánosan is kiállt, vagy a saját döntésed volt, hogy beszélsz erről?

Az én döntésem volt, hogy ebbe beleállok. Az írásom Dorka coming outjáról újságírói pályafutásom egyik legsikeresebb műve. Sokan gratuláltak. Nem éreztem magam kényszerhelyzetben, de nem is vagyok proaktív, mint például a lányom. Azt mondta, amikor az egyetemen szerveztek egy melegcsoportot: nagyon jó élmény volt, többen megköszönték, hogy nekik nem kellett azt a hosszú és nehéz utat végigjárni, amit neki. Benne egyébként tizenkét éves korában tudatosult, hogy ő más, de még hosszú évekig küzdött ellene, hátha „kinövi”. Csak utána kezdte felépíteni a saját új identitását és társaságát. Mesélt egy lányról is, aki elmondta ugyan otthon, de az anyja nem vett róla tudomást egészen addig, míg meg nem mutatta neki, amit írtam. Az segített neki abban, hogy el tudja fogadni.

Dorkát éri valamilyen hátrány?

Bizonyos szempontból nem, hiszen nagyon liberális a munkahelye, elfogadják őt. Nehezebb lenne a helyzete, ha gyári munkás lenne, vagy mondjuk sportoló, akinek a pálya széléről bekiabálnak. De azért nem volt jó érzés hallani, amikor a Budapest Pride után valakit megvertek, úgyhogy hazafelé inkább mi is eltesszük a szivárványos zászlócskát.