Féléves gyerek pelenka nélkül? Ha EC-babád van, egyáltalán nem lehetetlen!
Mi a legnehezebb akkor, ha csecsemőd van? Igen, a sok sírás. Igen, a nem alvás. De a harmadik biztosan a rengeteg pelenkázás!
Vannak anyák, akik nem engedik, hogy sokáig ilyesmivel „rabolják” az idejüket, inkább már félévesen elkezdik megtanítani a gyereküket a szobatisztaságra. Egyfelől mesésen hangzik, másfelől ijesztő. És hát… biztos jó ez a gyereknek? Videós csapatunk, Éva és Peti meglátogatták Krémer Sárát, aki babájánál alkalmazza az Elimination Communication (EC), azaz ürítéses kommunikáció módszerét. Mint Sára mondja, a babák hat hónapos korig még ugyanúgy jelzik a szükséget, mint az éhséget vagy az álmosságot, csak oda kell rájuk figyelni. Neki már majdnem mindig sikerül…
„Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz és megalázó lesz” – Pokoljárás sürgősségi fogamzásgátlásért
Nincsenek örökre megoldva a problémák azzal, ha az ember gyereke kinő a pelenkás korból. Sőt, van, ami kimondottan a tinédzser-szülők „ajándéka”, például a kezdődő szexuális élettel kapcsolatos ügyek-bajok. Mondjuk, mikor a lányunk azzal jön haza, hogy a barátjával „nem vigyáztak”. Mit csinál ilyenkor egy megértő anya? Rohan a sürgősségi fogamzásgátló tablettáért. És mivel még van pár óra addig, amíg az hatásos lehet, nyilván hamar meg is kapja. Nos, a magyar egészségügyben nem egészen. Az az anya például, akiről Bodrogi Eszter cikke szól, megjárta a helyi orvosi rendelőt, az ügyeletes kórház nőgyógyászatát és egy fővárosi ambulanciát, mire eljutott odáig, hogy lekezelő szavak helyett gyógyszert kapott.
Sok kommentelőnk a fiatalokat hibáztatja, de Durnics László helyretette őket: „Hát persze, hogy butaságot csináltak, persze, hogy rögtön lépni kellett volna. De ezek az okos megmondók soha nem hibáztak? Mindig jó döntést hoztak és időben? (…) Ez a cikk arról szól, hogy egyesek egészségügyi színekben fizetett munkaidőben királyosat játszanak. Ezen kell változtatni” – írja.
„Kell, hogy pozitív legyél, máshogy nem megy” – autista kisfiáról mesélt a Pokolgép gitárosa
A gyereknevelésben haladó szintnek számít, ha az átlagtól eltérő gyermeked van. Ilyen például Csongor, a Pokolgép együttes gitárosának kisfia. Az Autizmus Világnapján Lehoczky Rella Z. Kiss Zalánnal beszélgetett, hogy jobban megértsük azt az idegi-fejlődési rendellenességet, amivel több tízmillióan élnek világszerte.
„Ha úgy élnénk, hogy csak a rossz dolgokat vennénk észre, akkor nem lenne teljes az életünk. Ez azért is fontos, hogy senki se sérüljön lelkileg. Beninek, a másik gyermekünknek is így adhatjuk meg a nyugodt, boldog életet” – mondja Zalán. Ugyanakkor a házaspár nem tagadja, hogy ez nem akármilyen nehézség az életben: „Hároméves volt, amikor megkapta a gyermekkori autizmus diagnózisát. Hogy rögös volt-e az út idáig? Az nem kifejezés!” – mondja Zalán felesége, aztán kiderül, hogy az utca embere sem mindig jó fej.
Egy apa a lánya coming outjáról: „Dorka nem attól lett más, hogy ránk nyitotta az ajtót éjszaka”
Mindenkinek megvan a maga kihívása; megint csak más példa azoké a szülőké, akiknek a gyereke meleg. Ilyen szempontból beszélgetett Mihalicz Csilla Szekeres Tamással lányáról, Dorkáról. Vajon aggódik-e ilyenkor egy apa, hogy gyermeke hogyan talál párt magának? Milyen érzés, ha látja a lánya barátnőjét a párja ölében? Elmegy-e felvonulásokra? „Ha valaki nem fogadja el a gyerekét olyannak, amilyen, az a lelke mélyén akkor sem fogja fenntartások nélkül szeretni és támogatni, ha ilyen cikkeket olvas. Ha igazán szeretem, akkor a homoszexualitása sem zavaró tényező, és kiállok mellette” – véli egy olvasónk, persze olyan is volt, akinek nem tetszett, hogy magánéleti kérdéseket „kiteregetünk”:
Balkezes vagy? Akkor szomorú hírünk van
Balkezes kolléganőnk, Szentes Adél utánajárt: igaz-e, hogy a balkezesek intelligensebbek (neki ugyanis már az általános iskolai osztályfőnöke is ezt mondta). Létezik olyan tudományos vizsgálat, amely arra jutott, hogy a jobbkezesek okosabbak a balkezeseknél, míg más kutatók ennek éppen az ellenkezőjét állapították meg. De mi az igazság? Nem árulom el, de a cikkben megtaláljátok.
SMA-betegek: az állam elutasította őket, most saját maguk akarják összeszedni a pénzt
Emlékeztek Noémire, az SMA-beteg kislányra, aki nem kapta meg a támogatást az egyetlen olyan kezeléshez, amellyel van remény javítani az állapotán? Az emberek nem hagyták annyiban a dolgot, és mostanra az első három injekció árát összegyűjtötték, ami önmagában is sok-sok tízmillió forint. De mindenkinek nem segíthet a nyilvánosság, pláne, hogy rengeteg pénzről van szó. A legtöbb pácienst azzal utasítják el, hogy nem tudható biztosan, hogy a kezelés segítene az állapotukon. Az izomsorvadásos betegek nem törődnek bele ebbe, most saját kezükbe veszik a sorsukat és gyűjtést indítanak. Nemsokára videó is készül ehhez, naná, hogy mutatjuk majd nektek!
Van, aki nem bírja az érintést, van, aki azért jön – ötven hajléktalan változott át egy nap alatt
Ezen a héten a Válaszút Házában járt Neményi Márton, és sokat-sokat fotózott. Meg persze írt is. Egy jó kis riportot arról a szépségnapról, amit már hetedszer rendeznek meg a budapesti, XVII. kerületi átmeneti hajléktalanszállón. Nők és férfiak egyaránt jöhetnek pedikűrre, manikűrre, kozmetikushoz vagy fodrászhoz – a szakemberek mind önkéntesen ajánlják fel a munkájukat. „Mindenkinek másért fontos ez a nap. Van, aki csak az opcionális CV-fotó miatt jön, van, akinek egészen konkrét elképzelései vannak, milyen stílussal szeretne visszatérni a munkaerőpiacra, a többség azonban egyszerűen csak újra teljes értékű nőnek vagy férfinak szeretné érezni magát, amikor a végén belenéz a tükörbe” – írja Marci.
Krumpliválság, helikopteres életmentés, vedelő Samantha – egy estém a Jocky tévével
És ahogy a szállón élő nőknek volt egy kis kikapcsolódásuk, úgy nektek is adunk egy kicsit a végére: Fekete Helga volt olyan vakmerő, hogy fél napon át megszakítás nélkül nézte a kedvünkért a Jocky tévét. Igen, volt benne Jockey, de mellette Walker, hegyi doktor, mentőhelikopter és még Robbie, a fóka is. Ugye, hogy ijesztő? A tévécsatorna tele van tehát a nyolcvanas és a kilencvenes években itthon kedvelt német és amerikai limonádésorozataival, csak legyen hozzá elég agysejtünk. „Ezt a csatornát szeretni fogják azok, akik imádnak a nosztalgiavonaton utazni, akik nem akarják idegesíteni magukat a híreken, akik szerint a nyolcvanas és a kilencvenes években minden jobb volt” – írja Helga. Tény: a Dallast megszépíti az idő – olyan, mint a Szomszédok, az ember újra és újra képes megnézni, miután letette aludni a gyereket. De azért ti csak akkor próbáljátok ki, ha tényleg nincs jobb dolgotok. Szerintünk inkább olvassatok NLCafét – jövő héten is!