Bojkott a kínai kutyakiállítás ellen – Akkor most kit szabad megenni, és kit nem?

Május 1-jén elkezdődött a China World Dog Show 2019, az idén Kínában zajló kutya-világkiállítás. Minden évben más ország nyeri el a megtisztelő címet – Budapest például 2013-ban adott otthont a nagyszabású show-nak, amelyre átlagosan több tízezer kutyát neveznek. Az idei helyszín azonban megosztotta a kutyakedvelő embereket és a profi kutyásokat: Kína egyes tartományaiban a lakosság egy része ugyanis mint haszonállatot tartja „az ember legjobb barátját”; a kutyahús helyi specialitásnak számít. A nemzetközi kutyás porond bizonyos résztvevői bojkottálták a rendezvényt, mondván, nem mennek egy olyan országba, ahol kegyetlenül leölik és megeszik az ebeket. De más-e kutyát enni, mint csirkét, kisborjút vagy alig pár hetes kismalacot?                           

Névtelen vélemény egy tenyésztőtől, aki bojkottálja az eseményt:

„Ne hasonlítsuk a kutyákat más állatokhoz. Nem véletlenül kapták az »ember legjobb barátja« elnevezést. Más haszonállat nem ér fel a velük való kapcsolatunk szintjére, azokat arra tartjuk, hogy megegyük őket, a kutyák viszont társaink a hétköznapokban, hűségesek és szeretni valók. Az a világ rendje, hogy a húsevők megeszik a többi állatot. Miért kellene megtagadnunk a természetben kódolt viselkedésünket? Sajnálom a haszonállatokat, de őket a húsuk miatt hoztuk létre, nekik ez a sorsuk. A kutyát viszont nem ezért »alkottuk«. Amíg a kínaiak nem hajlandók változtatni ezen az undorító, elítélendő hagyományukon, addig egy lapon sem vagyok hajlandó említeni őket és a kulturált kutyázást.”

Te aláírtad a petíciót? És mit ettél ma?

Czeglédi Attila kinológiai (a kutyával foglalkozó önálló tudományág) szakember, nemzetközi küllembíró, aki több mint húsz éve tart kutyás szemináriumokat. Szerinte a mai világban olyan magas lett az ingerküszöbünk, hogy már nem akarunk gondolkodni, így szinte semmi nem hat meg bennünket. Ezért a lehető legszörnyűbb történéseket keressük a világban, amelyek még talán kiváltanak belőlünk valamit, és azokra érzelemből reagálunk. A kutyákkal való kegyetlenkedés pedig ilyen, de ne feledjük: nem a kutya az egyetlen állatfaj, amelyik érzi a fájdalmat, a rettegést és a mindennapi kínokat, amelyeket az ember okoz neki – éljen bárhol a világon.

Czeglédi Attila (fotó: Horváth Balázs)

– Semmilyen problémát nem lehet megoldani bojkottálással. Lehet petíciókat aláírni és az interneten puffogni, megrázó képeket feltenni, de azzal, hogy valaki nem megy oda, egyetlen kutya életét sem menti meg. Magából talán kiengedi a gőzt, és másokban feszültséget generál, de több eredménye nem lesz.

Egy ilyen rendezvény a kutyatartási kultúrára nézve csakis pozitív lehet. Kína egy hatalmas ország, másfél milliárd ember lakja, és a kultúrájuk régebbi gyökerű, mint Európáé. Csak mi szeretünk Kínára úgy tekinteni, mint egy egzotikus, kicsit elfajzott, kommunista országra, de azt ne felejtsük el, hogy a világgazdaság egyik leginkább meghatározó tényezője.

Az egész világon minden kultúrának az egyik jellemzője, hogy az ember szeret kegyetlenkedni a nála gyengébbekkel. Minden társadalomban van egy réteg, amely nem bánik méltó módon az állatokkal. – Ahhoz, hogy táplálékállatból kedvenccé minősítsünk át egy állatot, mindenképp támogatni kell azokat a pozitív kezdeményezéseket, amelyeknek az adott kormány teret ad. Törvényekkel nem lehet nekimenni egy évezredes tradíciónak, mert olyan társadalmi feszültséget generálna, amit nem bírna el az ország. Mi, magyarok is azt mondanánk, hogy ez a mi kultúránk, hagyjanak minket békén. Még az EU is azt a szabályt hozta, hogy kivételeket tesz bizonyos állatbántalmazási kérdésekben, ami valamilyen tradíción alapul – ilyen például a bikaviadal.

Bikaviadal Pamplonában (Fotó: Ander Gillenea/Getty Images)

Aki megeszi, lássa is, hogyan került a tányérjára

Attila állategészségügyi szakközépiskolában érettségizett, így minden nyáron gyakorlaton vett részt. Ahogy ő fogalmaz: senkinek sem kívánja, hogy lássa, amit ő látott, mégis mindenkinek kötelező lenne látni, aki húst eszik, és csak azután formáljunk véleményt Kínáról.

– Ahogy egy kiscsirke megszületik, ha nem olyan nemű, ami az adott célra megfelel, megy egy zsákba, amelyben egymást megfojtva, agyonnyomva vergődnek. Mikor a zsák megtelik, összekötik a száját, és benne a még élő állatokkal feldobják egy teherautóra – ebből lesz a kutyatáp. A tojók csőrének egyharmad részét leégetik, mert olyan kis helyen fogják tartani őket, hogy másképp halálra marnák egymást. A csirke, amit szinte naponta fogyasztunk, alig pár hetet él – legalább ezt a rövid időt élhetné méltó körülmények közt, de az túl költséges lenne.

Fotó: Majdi Fathi/NurPhoto via Getty Images

Amint megszületik egy kisborjú, elszakítják az anyjától, bekerül egy 2×2-es boxba, leégetik a szarva helyét, és lekötve tartják, amíg le nem vágják. A sertésfarmon az anyakocára hajtanak egy rácsot, hogy ne tudjon mozogni, hiszen akkor agyonnyomná a malacokat. Amikor a kicsik pár hetesek, a hímivarú malacokat érzéstelenítés nélkül kiherélik. Amelyik malac nem túl életképes, arra az állatorvos rámutat, és ott helyben megölik. Mondjam még tovább? Ha körülnéztünk már a saját portánkon, és itthon már minden makulátlan, akkor kezdjünk el Kínával foglalkozni!

Az, hogy mi, emberek kinevezünk magunk mellé egy állatot társállatnak, az az állat szempontjából teljesen mindegy. Van, aki díszbaromfit tart, van, aki nyulat, macskát vagy tengerimalacot, ez a mi önkényes döntésünk, de minden egyéb állatnak szintén a saját élete az, amit mi önhatalmúlag elveszünk. Bizonyított tény, hogy a sertések intelligenciája a kutyákéval megegyező, így egyre gyakoribb, hogy valaki malacot tart kis kedvencként. Az Egyesült Államokban pedig egyre többféle állatfajt képeznek ki segítő, lelki támogató állatnak, ez akár egy páva is lehet.

Bár a statisztikák nem erről tanúskodnak, mégis azt mondhatjuk, hogy Magyarországon az Európai Unió szintjén viszonylag jók az állatvédelmi törvényeink. A baj az, hogy senki sem tartatja be őket, vagy ha van is jogi következmény, nem elég elrettentő, hiszen régóta tudjuk: nem a tiltás és a büntetés működik, hanem az oktatás, a képzés, a felvilágosítás: vagyis a megelőzés.

– Ha te nem szeretnél valakivel kommunikálni, akkor felállsz, és arrébb mész. Az állatok nem rendelkeznek azzal a joggal, hogy önálló döntéseket hozzanak. Ezért olyan csodálatos, ha egy ló megengedi, hogy ráülj, egy kutya megengedi, hogy megsimogasd. Az állatok nagyon sok mindent eltűrnek, az emberekből ez mégsem tiszteletet vált ki, hanem sokszor visszaélnek ezzel – fogalmaz Attila.

A követendő példát bojkottálják

A kutyaevés kultúrája Kínában több ezer évre nyúlik vissza, ezt sem bojkottal, sem kívülről belenyúlva nem lehet megváltoztatni. Attila személy szerint örül, hogy tapasztalt kutyások is odamennek, így egyre több kínai ember fogja látni, hogy a kutya társállat is lehet. Természetesen ő is úgy gondolja: balgaság lenne azt hinni, hogy rövid időn belül megszűnik a kutyahúsfogyasztás, de valahol el kell kezdeni.

– Csak nézzük meg a gyerekek jogainak történelmét: a felvilágosodás korában, több mint kétszáz évvel ezelőtt Rousseau kezdte el pedzegetni, hogy a gyerekeket is megilletik bizonyos jogok, és ma, 2019-ben még mindig van olyan, aki ezt megkérdőjelezi. Igenis értékelni kell, hogy a kínai kormány maga ugyan nem szól bele drasztikusan a kutyahúsfogyasztás kérdésébe, de a külföldi beavatkozásnak teret ad, és a helyi, illetve a nemzetközi állatvédő aktivisták munkáját nem akadályozza. Pontosan az ilyen rendezvényekkel lehet a fiatalabb generációknak megmutatni, hogy a kutya nem feltétlenül a konyhaasztalra való.

A kínai kormány egyébként a nagy médiaérdeklődésre való tekintettel szigorította és ellenőrzi a kutyatenyésztő telepek működésének feltételeit, és így, mivel drágább lett a hús előállítása, már most érezhető, hogy valamelyest visszaszorult a fogyasztás.

Egy állatvédő próbálja megmenteni az egyik, vágóhídra szánt kutyát a Yulin Kutyahús Fesztiválon (Fotó: Jie Zhao/Corbis via Getty Images)

„Amelyik állat a szemembe néz, azt már nem tudom megenni”

Amikor bemegyünk egy húsboltba, az állattól elidegenített „tárgyakat”, húsdarabokat veszünk meg. De az, hogy az tegnap még egy érző lény volt, már senkit sem érdekel.

Attila egyetlen napot bírt ki a vágóhídi gyakorlaton. Az odahajtott állatok több órán, akár napon keresztül hallgatták és látták, ahogy társaik kínhalált haltak. Az ott dolgozó ember percenként szúrt nyakon egy jószágot, akinek a húsát az állatorvos megfelelőnek találta a fogyasztásra, közben mindegyik várakozó állaton lehetett látni a félelmet. A legrosszabb mégis a lovakat volt látni – ők biztosan tudták, mi lesz velük.

– Ő valakinek a hátaslova volt, vagy a sporttársa! Abból is lehetne felháborodott médiafelhajtást csinálni, hogy aki kimegy a galoppra csinos kalapban, hogyan támogatja a versenylovak sokszor keserves életét – és halálát. Én például olyan állatot sem tudnék megenni, amelyiket hónapokon keresztül nevelgettem, elnyertem a bizalmát, odajött hozzám, ha ételt vittem – talán még nevet is adtam neki… A múltkor megállított az utcán egy rókabundás nő, hogy megsimogathatja-e a kutyáimat. Az úri neveltetésemnek a legutolsó foszlányai sem voltak már jelen abban, amit mondtam neki. Kutyát akar simogatni, és ott van rajta ki tudja hány halott állat bundája.

Ha szeretnéd tudni, mi folyik Kínán kívül:

• Különleges csemege a cápauszonyleves: itthon is lehet kapni cápauszonylevest, sőt néhol még a mirelit pultokban is megtaláljuk az alaphozzávalót, míg a világon mindenhol drasztikusan pusztul a cápapopuláció. A cápákat, miután uszonyaikat levágták, még élve visszadobják a tengerbe meghalni, mert más részeiket nem használják.
• Ennél macskát vagy kutyát Európában? Olaszország egyes részein még mindig fogyasztanak macskahúst, jellemzően élve nyúzzák meg őket, és ha még ezt is túlélte az állat, élve dobják a forró vízbe. A fejlett Svájcban a macska mellett bizony a kutya is helyet kap még néhány család asztalán.
• Te szent tehén! Egy, a húsáért tenyésztett haszonállat más kultúrában szent állatnak számít – ilyen például a marha Indiában.
• Zoofília: számos országban – többek között Magyarországon is – a törvények által nem bűncselekménynek minősülő tett az állatok (például kutya, ló, pulyka, hal) szexuális célra való felhasználása, ha nem sérülnek közben túlzottan.
• Életemet egy bundáért! A prémvadászat és a bundakészítés az egyik leggyilkosabb luxus, emellett azonban régre nyúló tradíció. Ezért is olyan hatalmas az a lépés, amit a világ egyik divatfővárosa, Los Angeles meglépett: bizonyos türelmi idő lejárta után tilos lesz mindenfajta bunda előállítása és árusítása.
• Peruban és Bolíviában a tengerimalac ugyanolyan húsárunak minősül, mint nálunk a csirke.

Spanyol körút

•  Bikaviadalok, bikafuttatás – évi több tízezer állat leli halálát, rengeteg spanyol ember is ellenzi.
• Az „agárholocaust”: azonkívül, hogy a Galgo Españolok (spanyol agarak) már nem kellenek a vadászidény végeztével, az a babona társul hozzájuk, hogy minél nagyobb kínok közt pusztulnak el a kutyák, annál sikeresebb lesz a következő év. Évente több mint ötvenezer kutya hal kínhalált.
• Kecskedobás: 2002 óta tilos, de előtte minden év elején a fiatal férfiak felvittek egy kecskét egy harangtoronyba, majd ledobták onnan. A lentiek egy lepedővel próbálták elkapni, ha az állat túlélte a zuhanást, akkor belefojtották a szökőkútba.

Valami bűzlik Dániában…

…például a Feröer-szigeteki éves cetmészárlás, ahol több ezer bálnát és delfint mészárolnak le – a gyilkolásban az aggastyántól a kisunokáig minden korosztály részt vesz.

Magyarországra látogatnál?

• Kutyaviadalok, állatkínzások
• Disznóvágás: csak az EU-tagság óta kötelező az állatot elkábítani, mielőtt leölik.
• Sok kutya méteres láncon éli le az életét.
• Tradíció a libatömés.
• Lókolbász – a nem elég tehetséges versenylovak közül sokan alig pár évesen vagy a vágóhídra kerülnek húsfeldogozásra, vagy az állatkerti ragadozók ebédjeként végzik.
• Szopós bárány, malac nyárson – tényleg ennyi időt adtunk neki az életre, csak azért, hogy eggyel zsengébb húst együnk?!
• Tejfogyasztás – igen, mesterségesen tartják állandó szoptatásra alkalmas állapotban a szarvasmarhát, de a tejével nem az utódait táplálhatja, mi zsigereljük ki így a szervezetét egy olyan italért, amit egyre többen meg sem tudnak emészteni, hiszen az egy másik fajnak, és csak a fiatal utódoknak „lett kitalálva”, ahogyan az anyatej is csak csecsemőknek való…

Itthon 2017-ben 1081 állatkínzással kapcsolatos eljárás indult, ezek közül pedig mindössze 189 eset jutott el a vádemelésig. Összesen 314 kutyát és 104 macskát bántalmaztak, de a kegyetlenség a sertéseket, lovakat és más állatfajokat is érintette – és ezek csak a hivatalos adatok, ki tudja, mennyi eset lehet, amely örökké rejtve marad. 2017-ben végül összesen 479 regisztrált állatkínzásos ügyben született bírósági ítélet, elhanyagolható számú valós börtönbüntetéssel.
Forrás: bsr