„Borzasztóan ijesztő volt. Az osztálytársaim fele zokogott, mikor rájött, hogy mi történik. Amikor megszólalt a sziréna hangja, vagyis a riasztó, vagy mi, egy srác viccelődött, de a tanárnő gyorsan rászólt, hogy maradjon csöndben, és mindenki húzódjon az asztala alá. Én gyorsan fogtam a baseball ütőmet, mert ha meg kell halnom, harcolva akarok meghalni.”
A fenti beszámoló egy kisfiú szájából hangzott el, akit édesapja támogatott, miközben a CNN riportere kérdezte a legutóbbi, coloradói iskolai lövöldözés után. Egy kicsit jobban szemügyre véve a jelenetet azt láttam, hogy a gyerek apjának nagyobb szüksége van a támogatásra, mint a fiúnak, aki szinte mint egy kiflit kérve, nyugodt hangon adja elő a történteket. A riporter pedig tátott szájjal hallgatja, majd a kulcsmondat elhangzása után azt mondja neki: „Felnézek rád!”
Visszájára fordult világ, én mondom. Ahol az iskolai lövöldözés után egy gyerek felajánlkozása a halálra dicsőségnek minősül, miközben apja majd elájul a gondolattól is.
Márpedig lassan a gyerekek magukra maradnak, és megszokják az új valóságot. Hogy az amerikai kormányt támogató fegyverlobbi miatt rendezhetnek ők akármekkora felvonulást, maguk mögé állíthatják fél Hollywoodot, a pénz fog beszélni, a fegyver meg tovább ropog. Illetéktelen, súlyos mentális betegséggel küzdő, hormonváltozásokon áteső tinédzserek kezében.
A sajtó most már annyit tanult a dologból, hogy nem az elkövetőre koncentrál. Nem jelennek meg hosszú írások, ecsetelve a kiáltványaikat, családi hátterüket, hiszen a szakemberek elmondták, hogy a többi frusztrált, cikizett, agresszióra hajlamos tinédzser egy része szomjazik az elkövetők utáni információkra. Példaképnek tekintik, és hát minél többet megtudnak a példaképükről, annál jobb, annál inkább tüzelik magukat. Más szakemberek szerint ennek köze nincs ahhoz, ha valaki elszánja magát, és elkövet egy ilyen borzalmat, mindenesetre nem árt az óvatosság, és ezt lassan a sajtó is felfogja.
Az érdeklődés viszont most egy újfajta hős felé irányul. Afelé a gyerek felé, aki magát feláldozva ráveti magát a fegyveresre, hogy az ne tudjon tömegvérengzést rendezni. Kendrick Castillo, a színötös, tehetséges tanuló is ezt tette három nappal az érettségije előtt. Meghalt. Hasonló hőstettet vitt véghez a 21 éves Riley Howell, aki az Észak-Karolinai Egyetemen állította meg az ámokfutót. Ő is meghalt.
Annak ellenére, hogy ez talán egy fokkal jobb annál, ami korábban történt, a veszélyes hozzáállás láthatóan most is vírusszerűen terjed. A gyerekek, mivel magukra hagyták őket, saját kezükbe akarják venni azt, ami egyáltalán nem az ő dolguk lenne. Hősök lesznek, pedig nem nekik kellene hősködniük.
Az iskolai lövöldözésekkel kapcsolatos vírusokat pedig az idén húsz éve, Eric Harris és Dylan Klebold által a columbine-i középiskolában elkövetett vérengzés indította el. Összesen tizenkét diákot és egy tanárt öltek meg, huszonegy embernek pedig maradandó sérülést okoztak.
„Nem akarok meghalni!” A columbine-i vérengzés évfordulóján tüntető diákok (Fotó: Jim Young / Getty Images)
Szakértők arra jutottak, hogy Columbine óta az elkövetők életének és tettének heteken, sőt hónapokon átívelő boncolgatása vírusszerűen terjedt, és már nemcsak a televízióban és az újságban, de az interneten is fertőzte az arra vevő fiatalokat. Már név is van a jelenségre, a két fiatal követői columbinersnek nevezik magukat. Különböző honlapok jöttek létre, ahol a mai napig megemlékeznek róluk, tanulmányozzák tettüket, ünneplik őket. Most viszont úgy tűnik, megjelent az ellenpólus, a jót akaró, önfeláldozó hősé is.
111 lövöldözés csak az általános és középiskolákban
Hogy miért is érdemes ezt ilyen mélyrehatóan tanulmányozni, arra a New York Times összesítése ad választ. 1970 óta összesen 111 iskolai lövöldözés volt az Egyesült Államokban. Összesen 202-en vesztették életüket, és 454-en sérültek meg. Tizenhat alkalommal lövések dördültek, de senki sem sérült meg.
A tavalyi év kifejezetten katasztrofális volt. A texasi Santa Fe középiskolában huszonkilencen haltak meg, és negyvennyolcan megsebesültek, amikor egy fiatal extanuló, aki az interneten már hónapokkal korábban arról beszélt, hogy gyilkolni fog, végül gyilkolt is.
És azt még nem is tettük hozzá, hogy a fenti adatokban csak az általános és középiskolák szerepelnek, az egyetemi és főiskolai campusokon végrehajtott ámokfutások nem. Nem szerepelnek köztük azok az esetek, amikor egy diák lelövi a barátnőjét, vagy egy bandatag a másikat.
A lövöldözés már nemcsak taktika, hanem ideológia is – idéz nyomozókat a New York Times. Sőt verseny, hogy ki hány emberrel tud tud végezni ámokfutása alatt. Depresszióra hajlamos, kirekesztett, mentális zavartól szenvedő fiatalok vonzódnak a Columbine-szubkultúrához, mivel abban látják a lehetőséget, hogy visszavágjanak a világnak, és hogy felhívják magukra (bármilyen módon is) a szélesebb társadalom figyelmét, amely meggyőződésük szerint lenézi az olyanokat, mint ők.
Ez ellen a rájuk irányuló figyelem ellen küzdhet a sajtó azzal, hogy nem boncolgatja az életüket. A Facebook is próbál lépéseket tenni: néhány napja jelentették be, hogy mivel a christchurchi mecsetekben végrehajtott, 51 ember életét követelő merénylet elkövetője élőben közvetítette ámokfutását a közösségi oldalon, ezért korlátozni fogják a funkciót. A one strike néven ismert eljárást vezetik be, ennek lényege, hogy akik az oldalon bárhol megsértik a legsúlyosabb szabályokat, azoknál azonnal letiltják az élő közvetítés használatát egy meghatározott időtartamra. Mondhatni, ez is valami.
A Párizsban tartott megbeszélésen az új-zélandi miniszterelnök, Jacinda Ardern is részt vett. Az a Jacinda Arden, aki a hazájában történt tragédia után pár nappal már el is fogadtatott egy fegyvertartást korlátozó törvényt. „Új-Zéland megtapasztalt egy vérfürdőt, és megváltoztatta a törvényeit. Őszintén szólva, nem értem az Egyesült Államokat” – mondta Arden a CNN-nek.
A megjegyzés persze álnaiv lehetett: a korlátozás szükségessége mellett érvelők nem állnak jól, hiszen maga az elnök is a fegyverviselés híve. A fegyverlobbi rekordösszeggel támogatta Donald Trump kampányát, aki nem is titkolta, hogy nála nagyobb híve nincs is az NRA-nak, vagyis a Nemzeti Lőfegyverszövetségnek. „Csodás” megoldási javaslata azonban, hogy fegyverezzék fel a tanárokat, az érintettek között nem aratott osztatlan sikert.
(Kiemelt kép: Getty Images)
