Az a szeptemberi nap nem sok mindenben különbözött a többi hétköznaptól Szabó Sándor életében, hacsak annyiban nem, hogy születésnapi ajándékot szeretett volna venni a kisfiának. Épp szabadnapos volt az étteremben, így napközben motorra pattant, az út azonban a játékbolt helyett a kórházba vezetett. A férfit elütötte egy autó, miközben ő szabályosan közlekedett.
„Háromszor élesztettek újra a baleset után. Ha én ezt tudom, el sem indulok aznap. De ez nem így működik. Az volt bennem, hogy milyen jó lesz majd meglepni a gyereket azzal a Legóval, és hogy milyen jó, hogy épp szabadnapos vagyok” – mondta Sándor az nlc-nek.
A férfi jobb keze és lába összesen nyolc helyen tört el. Egy hétig mesterséges kómában tartották, majd műtétek sora következett. Elmondása szerint a kóma utáni első hónapból semmire nem emlékszik, csak a fájdalomra. A gyerekekben párja, Irén tartotta a lelket. „Amíg nagy baj volt, Irén volt az erősebb, a mostani bizonytalanság azonban már őt is kezdi felőrölni” – folytatja Sándor.
A családnak ugyanis felmondták az albérletét május végével. „Tisztességesen fizettünk mindig mindent, de amikor kiestem a munkából, nagyon megnehezedett az életünk. Volt ugyan hatszázezer forint félretett pénzünk, de azt mostanra teljesen feléltük. A bérleti díjjal is lettek elmaradásaink, a hétköznapok is lényegesen megnehezedtek. De nem haragszom a tulajdonosra. Tény, hogy adhatott volna még egy esélyt, hiszen most már dolgozik a feleségem, és hiszem, hogy tudtuk volna törleszteni a tartozásunkat, de így is nagyon rendes volt velünk.”
Szabó Sándor a családjával
Szabó Sándoréknak május 31-én mindenképp el kell költözniük az újpalotai albérletből. Kisebb csoda, hogy találtak egy másik kiadó ingatlant (öt gyerekkel), ráadásul ugyanabban az utcában, így nem kellene a gyerekeket új iskolába, óvodába vinni. A pénz egy része azonban – érhető okok miatt – hiányzik. „Három hónapig voltam kórházban. A párom sokáig engem ápolt, így csak alkalmi munkákat tudott vállalni a gyerekek mellett. Most viszont kapott egy állandót a közeli CBA-ban, így szerencsére hamarosan lesz fix bevételünk. Addig is, amíg én nem tudok munkába állni – sorolja Sándor, aki az interjú során vagy háromszor elmondja, hogy tartósnak tűnő sérülései ellenére elképzelhetetlen, hogy ne dolgozzon ő is, hiszen tizenhat éves kora óta folyamatosan ezt teszi.
Pedig egyelőre nehéz tartósan állnia, és a jobb kezével sem tud még emelni. „Számítok arra, hogy én is besegítek a pénzkeresésbe, mert nagyon rossz érzés, hogy jelenleg nem tudom eltartani a családomat. A vendéglátásba lenne jó visszakeveredni, ez volt az életem, ezt szeretném tovább csinálni akár szakácsként, akár felszolgálóként.”
A civilek segítenek nekik
Sándor története messze nem egyedi. Nagyon sokan kerülnek átmenetileg vagy tartósan nehéz élethelyzetbe. A tapasztalat (mindannyiunké) az, hogy a bajba jutottak ilyenkor legfeljebb a civil szervezetek segítségére számíthatnak, az államéra nem.
„Magyarországon egy baleset vagy akár csak egy elhúzódó munkanélküliség elegendő lehet ahhoz, hogy egy család elveszítse a korábban biztosnak hitt otthonát – nyilatkozta az nlc-nek Misetics Bálint, A Város Mindenkié Csoport aktivistája. – Ennek alapvetően az az oka, hogy a magyarországi jóléti állam – pontosabban az, ami maradt belőle – nagyon kevéssé védi meg az embereket ezektől a társadalmi kockázatoktól. Nem csak lakáspolitikai mulasztásokról van szó. Nincs még egy olyan ország az Európai Unióban, ahol a társadalombiztosítás csak ilyen rövid időre biztosít valamilyen keresetarányos munkanélküli-ellátást, mint Magyarországon – a nem bejelentett munkavállalók pedig még ennyi védelemre sem jogosultak. A Város Mindenkié Csoport által kidolgozott törvényjavaslat értelmében hasonló helyzetben egyértelműen az önkormányzat feladata volna, hogy mintegy utolsó mentsvárként valamilyen minimálisan elfogadható, együttes elhelyezést biztosítson számukra.”
A férfi történetének másik tanulsága a biztosítókkal kapcsolatos kálvária, a családnak ugyanis a baleset pillanatában érvényes csoportos baleset-biztosítása volt. Évekig fizették a havi 5800 forintot, mégsem kaptak egy forintot sem. Az indoklás ez volt: Sándornak és párjának csak az ideiglenes lakcímük közös, az állandó nem.
„Telefonon kötötte a párom a biztosítást, egyetlen szóval sem kérdezték meg, hogy hova vagyunk állandóra bejelentve, vagy hogy van-e hivatalosan bejegyzett élettársi kapcsolatunk – magyarázza a férfi. – Mindössze arról volt szó, hogy mennyibe kerül a biztosítás havonta, és nagyjából elmondták, hogy mire terjed ki.” A család az Utcajogász Egyesület segítségével hamarosan jogi útra tereli az ügyet, ám ez idő, ahogy az is, mire a Sándort elütő sofőr biztosítója fizet. Nekik viszont most rögtön lenne szükségük pénzre. A kaució és az első havi bérleti díj 360 000 forint.
(A Város Mindenkié Csoport indított egy gyűjtést a család megsegítésére az Adjuk össze honlapon. Aki szeretne Szabó Sándoréknak segíteni, ezen a linken teheti meg. A közleménybe feltétlenül bele kell írni a férfi nevét.)
