Hajóbaleset: „Ahány fokos a víz, az áldozatnak annyi percig van esélye az életre”

Nehéz hajózási szabályzatokkal és műszaki előírásokkal foglalkozni akkor, amikor emberek haltak meg, és küzdenek jelenleg is az életükért. Nincsenek még pontos magyarázatok, mégis megpróbálunk megtudni mindent, ami magyarázhatja, hogy a Duna fővárosi szakaszán, kiemelt területen hogyan ütközhet össze két hajó.

Jelenleg is folyik a mentés, így csak pár szót tudtunk váltani azokkal, akik a roncsot próbálják kiemelni, illetve még mindig kutatnak az esetleges túlélők után.

Aki él és mozog, a mentésen dolgozik

„Kint vagyunk a helyszínen, de nem nálunk futnak össze a szálak, úgyhogy sajnos nem tudok pontosat mondani arról, hányan élték túl a balesetet – mondta az nlc-nek Tar Mihály, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának szóvivője. – Velünk van a Duna legjobban felszerelt sürgősségi mentőhajója. Mindent megteszünk, de nem egyszerű a munkánk az esős időjárásban.”

Fotó: Leéb Ádám

„Nekünk kilencvenhat emberünk dolgozott kint a baleset első pillanatai óta. Önkéntes mentők, a Honvédség búvárai és egy tűzoltóhajónk is részt vett a kutatási-mentési műveletben – mondja Kolosi Péter, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyettes szóvivője. – Tűzoltóink átvizsgálták már a Duna mindkét partját. Akit találtunk, azt átadtuk az Országos Mentőszolgálatnak. Nem volt egyszerű dolgunk, hiszen sötétben kezdtük, rossz látási viszonyok között. A Duna nemcsak hideg most, de nagyon magas a vízszintje, és erős a sodrás.”

Az utasszállító kapitányát az éjszaka kihallgatta a rendőrség – közölte Pál Adrián rendőr alezredes a BRFK sajtótájékoztatóján. A hét áldozat közül mostanáig egyet azonosítottak. Eddig annyit tudni, hogy a Hableány sétahajó északnak haladt szerda este 21.05-kor, amikor a Margit hídnál utolérte és vélhetőleg elsodorta a mögötte érkező Viking Sigyn nevű hotelhajó, a Vesselfinder útvonalkövető funkciója alapján ugyanis a két hajó keresztezte egymást útját. A Viking Sigyn nem sokkal később kikötött a Carl Lutz rakpartnál Újpesten, jelenleg is ott áll.

„Csak idő kérdése volt, hogy tragédia történjen”

Juhász Györgynek több éves tapasztalata van a dunai turistahajózásban: főként városnézéseket és élményhajózásokat szervezett saját, tizennégy méteres hajójával. Ezen egyszerre tizenkét utas fér el, főként külföldieket szállított. „Az utóbbi években elég veszélyes lett a fővárosi szakasz, mondhatni, túlzsúfolt. Főleg a Parlament előtti rész, merthogy az a leglátványosabb a vízről, mindenki oda vitte a turistákat. Napnyugta után, mikor a baleset is történt, szép a látkép, ezért elég nagy olyankor a tolongás – nem véletlen, hogy itt történt a baleset. Egyszerre többféle méretű hajó van a vízen, akár huszonöt is. Lehetnek köztük egész kis hajók, mint a mienk, de akár 100 méternél hosszabb szállodahajók is, miközben megy a szokásos forgalom is: a Dunán 300 méter feletti tolóhajók is járnak. Ebben van kockázat, főként, ha hozzávesszük a párás, esős időt és az éjszakát, ami mindig nehezített pálya. Én azt mondom, csak idő kérdése volt, hogy tragédia történjen.”

Fotó: Leéb Ádám

Az Index megszólaltatott egy közel három évtizedes hajózási tapasztalattal rendelkező fedélzetmestert. Kurbély András szerint gyakran beszélgettek arról a szakmában dolgozó ismerősökkel, hogy ez csak addig fog működni, amíg nem történik baj. A férfi egyik ismerőse korábban írt egy levelet minderről a hajózási hatóságoknak, amiben részletesen kifejti, min kellene változtatni. Kurbély szerint már rég be kellett volna tiltani az esti sétahajózásokat.

Amit csütörtök délelőtt tudunk

A katasztrófa szerda késő este, a Margit híd közelében történt, nem messze a Parlamenttől.
Mint az elérhető videókból kiderül, a Hableány nevű turistahajót a Viking Sigyn nevű, svájci tulajdonú, Passauba tartó hotelhajó sodorta el.
A Hableányt üzemeltető cégnél ez volt a legkisebb hajó a flottában, maximum 60 fő befogadására volt képes.
A hajó másodpercek alatt süllyedhetett el.
A roncsot éjjel fél 2 körül találták meg. A fedélzeten összesen 35 ember utazott, köztük 33 – nagyrészt dél-koreai – turista, valamint a kétfős magyar személyzet.
A csoport tervezett programjában Horvátország, Szlovénia, illetve Csehország, Magyarország, Ausztria és Németország felkeresése szerepelt május 25. és június 1. között. A turisták Incshonból érkeztek, és az egyik utolsó itteni programjuk volt az éjszakai hajós városnézés.
Az utaslista alapján a fedélzeten tartózkodhatott egy hatéves gyerek és egy hetvenes éveiben járó férfi is.
Heten meghaltak, több embert próbáltak az orvosok újraéleszteni, eredménytelenül. Az Index beszélt egy német férfival, aki az Avalon Illumination hajón tartózkodott a baleset idején. A férfi szemtanúja volt az ütközésnek, mert a hajójuk a Viking után haladt. Látta a Hableány asztalait a vízben, köztük az életükért küzdő utasokat. „Szörnyűséges volt” – fogalmazott.
Hét embert jelenleg is kórházban ápolnak, az ő testük ugyan lehűlt, de stabil állapotban vannak. 21 embert nagy erőkkel keresnek.
A mentésben az Országos Mentőszolgálat és a rendőrség mellett részt vesz a Katasztrófavédelem és a Honvédség is.
A hajóroncsot várhatóan ma emelik ki, jelenleg azonban ennek az erős sodrás és a minimális látótávolság miatt lehetetlen nekikezdeni. A pesti rakpart tele van rendőr-, mentő-és tűzoltóautókkal.
Budapest középső szakaszán teljes tilalmat rendeltek el a hajózásban.
A legfrissebb hírek szerint túlélők után már nem kutatnak, legalábbis búvárokkal nem. A halottakat legtöbbször a Lágymányosi-hídnál kezdik el keresni, ott van az első kanyarulat a Dunán, ezért ott bukkanhatnak fel a holttestek. Akiket nem találnak, azok valószínűleg a roncsban rekedtek.
Hamarosan Magyarországra érkezik a dél-koreai külügyminiszter.

Juhász György szerint az, hogy a vízen nincsenek sávok, mint a közutakon, nagyobb szabadságot ad, de egyúttal veszélyesebb is: nagyobb a hangsúly az emberi tényezőn. „Itt kevesebb a jelzés, mindenki rutinból megy. Egy ilyen balesetnél előfordulhat, hogy egyáltalán nem látta egymást a két kapitány, és esőben a radar is tévedhet.”

Egy ilyen szituációban a nagyobb hajónak van úgynevezett útjoga, vagyis övé az elsőbbség, mivel a mérete miatt korlátozottabb a mozgásában: a kisebbnek ki kell térnie. Hajós nyelven kitűzésnek hívják azt a lámpás figyelmeztetést, amivel az „útjogos hajó” megjelöli azt az irányt, ahol a másik hajónak el kell haladnia. Juhász György szerint elképzelhető, hogy a balesetnél ez nem történt meg, és hogy egyáltalán lehet-e támaszkodni erre a segítségre, az a hajók pozíciójától is függ.

„Néha minket is meglep az, hogy egyszer csak felbukkan mögöttünk egy hatalmas szállodahajó, de hát oda kell figyelni, főleg ilyen körülmények között. Hál istennek nálunk még nem került ember a vízbe, de ha én vagyok szolgálatban, folyamatosan számolom az utasokat, főként, ha ittas turisták vagy gyerekek is vannak a fedélzeten. Hatalmas a felelősség, még a hátam is borsódzik a gondolattól, hogy velem ilyen történne…”

Fotó: Leéb Ádám

Mivel itt rögtön elsüllyedt a hajó, a személyzetnek esélye sem volt, hogy például mentőmellényeket osztogasson – hiába él a szabály, hogy a kapitány hagyja el utoljára a hajót, ha ő is az életéért küzd. „Az a protokoll, hogy előbb magadat mentsd, hogy utána segíthess az utasaidon, de ilyenkor hatalmas súllyal tör be a víz, az sem biztos, hogy kijutsz a roncsból. Épp ezért zárt kabinban nem is szabad mentőmellényt használni, mert aki benn reked, nem tud kiúszni, lenyomja a mellény. Tengeren is sok baleset volt már ebből” – magyarázza Juhász György.

Ha borul a hajó, nem sok idő van a mentésre

Két hajós oktatóval is sikerült beszélnünk. A konkrét okok kérdésében természetesen egyikük sem akar találgatni, várják a hivatalos vizsgálatok eredményét, de mindketten állítják: a kapitányok képzettségével nem lehet gond, és műszaki állapot tekintetében is olyan komolyak az ellenőrzések, hogy nagyobb a valószínűsége valamilyen előre nem látható oknak vagy az emberi figyelmetlenségnek.

Hajómérettől és funkciótól függ, hogy egy kapitány mennyi tanulás után kerülhet Dunán közlekedő járműre, de legalább négy év fedélzeti gyakorlat minden hajóosztály esetében előírás – erre jön még az elméleti oktatás. „Ezek az emberek nagyon képzettek, és biztos vagyok benne, hogy kívülről tudják a szabályzatot. Dilettánsok nem kerülnek kormány közelébe. Arról nem beszélve, hogy a cég hajózási engedélye is kockán foroghat, ha valami történik, úgyhogy nincs az a tulajdonos, aki hozzá nem értőnek odaadna egy akár több száz milliós hajót – mondta az nlc-nek egy fővárosi képzési hely oktatója. – Az időszakos műszaki szemléket is komolyan veszik a hatóságok, kiskapuk itt nincsenek, úgyhogy a Dunán csak üzembiztos hajók lehetnek. Sajnos azonban hirtelen műszaki probléma, anyagmeghibásodás vagy emberi mulasztás mindig előfordulhat.”

Fotó: Leéb Ádám

Mivel ma már minden fedélzeten kötelezően működik rögzítőrendszer, abból vélhetően sikerül majd pontos adatokat kinyerni, melyekből kiderül, jelen esetben mi volt a baj. A legnagyobb veszteségen, az emberéleteken azonban ez sajnos már nem segít. A vízen jártas emberek azt mondják, ha borul a hajó, nem sok idő van a mentésre. „Tíz fok alatt ahány fokos a víz, az áldozatnak annyi perc esélye van az életben maradásra – idézi a szakember a hajós mondást. – Ez egyszerre fizikai és lelki sokk, olyan mértékű, amit egy átlagember szervezete nem bír el. Itt akit az első negyedórában megtaláltak vagy kiúszott, az túlélheti, a többi ember sajnos a Dunáé.”

Egy, a Népszavának nyilatkozó mentős szerint elvileg az is megtörténhetett, hogy valakit ájultan, viszonylag sértetlenül sodort partra a víz, de az életben maradása akkor is csodával határos lenne, hiszen éjszaka a levegő sem volt sokkal melegebb a víznél, a kihűlés ott is bekövetkezhetett.

„Mindenki megszenvedi ezt, aki részt vesz a mentésben, hatalmas a nyomás rajtuk – mondja a katasztrófavédelmis Kolosi Péter. – Az ember csak akkor nyugszik meg valamelyest, ha már visszaért az állomáshelyre. A csapattagok összetartása tud valamennyit segíteni a lelki terheken: ilyenkor egymást támogatják az emberek.”

Emlékezetes a két évvel ezelőtti, philadelphiai hajóbalesetban elhunyt fiatal magyar testvérpár esete. A tragédia során egy 76 méteres tolóhajó gyűrte maga alá a műszaki hiba miatt elakadt kacsahajót. A szülők perre vitték a dolgot, végül 15 millió dolláros (3,3 milliárd forintos) végkielégítésben egyeztek meg a hajót üzemeltető céggel.

Dél-Korea: a döbbenet első órái

A katasztrófa áldozatai a hírek szerint dél-koreai turisták. Telefonon kerestük az ország konzulátusát, de most még elég nagy a zűrzavar, nem volt olyan kollégájuk, aki nyilatkozni tudott volna. Az ország elnöke, Mun Dzse In elrendelte egy kormányszintű operatív csoport megalakítását, a külügyminiszterrel az élen. Kormányát arra utasította, hogy működjenek együtt a magyar hatóságokkal, tegyenek meg mindent a tragédiában érintettek megsegítésére. Hamarosan delegációt is küldenek Magyarországra.

A Dél-Korea Hungarian – Korean group borítóképét gyászképre cserélte a közösségi oldalon, és a tagok folyamatosan fejezik ki megrendülésüket és részvétüket. A csoportban több magyar nyelvű cikket posztoltak már, de feltűntek koreai beszámolók is – bár, ahogy az egyik tagjuk írja, kint lassabban frissülnek a hírek.

A kommentelők közül többen kifogásolják a Duna hajóforgalmát, a járművek állapotát, valamint felháborodtak azon, hogy ilyen időjárási viszonyok mellett egyáltalán vízre szállt a turistahajó. Páran azt latolgatják, hogy volt-e mentőmellény a fedélzeten, illetve hogy juthatott-e idő azt felvenni. Ez azért is különösen érzékeny kérdés, mert mint írják, a dél-koreaiak köztudottan rossz úszók – bár hozzáteszik, ilyen sodrás mellett eleve sokkal nehezebb a helyzet.