„Beszippantott, mint valami függőség” – az év önkéntes tűzoltója lett a fiatal óvónő
Borsodi Inez önkéntes tűzoltó (Fotó: Borsodi Inez)
Ha a vagányság fogalmát kellene meghatározni, azt hiszem, a legegyszerűbb, ha elolvassuk a cikket Borsodi Inezről, a bicskei óvónőről, aki az év önkéntes tűzoltója lett nemrégiben. Tavaly több mint kétszáz esethez vonult ki kollégáival, ami országos szinten is figyelemre méltó teljesítmény egy önkéntestől. Nemcsak tüzet olt, de baleseteknél is segédkeznie kell, amíg kiér a mentő: tizenhárom település tartozik a körzetükbe, és őket riasztják akkor is, ha az M1 autópálya 22. és 56. kilométere között történik baj.
Inez rajongással beszél mindkét hivatásáról, sőt esetenként összehozza a kettőt: tűzoltó kollégái például bemutatókat tartanak ovis rendezvényeken. A parancsnoka azt mondja, sokan a mai nem akarják elfogadni, hogy a fizikai korlátoktól függetlenül egy nő képes jól megoldani egy-egy vészhelyzetet. Ugyanakkor megerősíti: csak előnyük származik abból, hogy Inez velük dolgozik. Igazi szívderítő anyag, amiben szerencsére nagy tragédiák nem történnek, csak olyanok, amelyeknek jó a végük – kicsit talán ennek a fiatal lánynak köszönhetően is.
Mivel kezdjem? – írja kommentelőnk, Gyzoltan. „Szalma Erikával, ki figyelemre méltó, árnyalt írásával jelenítette meg, egy nagyszerű fiatal hölgy elkötelezettségét… Hálás köszönet mindkettőjüknek.., nem ragozom!
Oh, mi is köszönjük. Minden site ilyen olvasókról álmodik.
A végrehajtó szinte mindenünket lefoglalta a nyár első napján
Egy pillanat alatt változott meg minden
„Ági életének legboldogabb nyara volt az, amelyik a végrehajtással kezdődött.”
Szürreális, sok kérdést maga után hagyó mondat ez, de Bodrogi Eszter mindegyiket megválaszolja, méghozzá meggyőzően. A cikk főszereplője kamaszkorában egyik pillanatról a másikra lett az osztály leggazdagabbjából a legszegényebbje – apja eltitkolt tartozása miatt. A dolgok mégis jóra fordultak, nagyon tanulságos, hogy hogyan.
Ebből az írásból kiderül, amit persze tudunk, hogy a pénz messze nem minden, sőt, néha a szűkölködésből jövünk rá, milyen gazdagok is vagyunk valójában. Ehhez azért az is kellett, hogy Ági családjának legyenek vésztartalékai, ha másban nem, hát emberi kapcsolatokban. Így lehet csak talpra állni egy ilyen kisemmizett helyzetből. Úgy viszont már nem is olyan nehéz! Olvassátok el, jó történet, nem szokványos hangulattal.
Hétköznap csak vacsora, hétvégén semmi – kipróbáltuk a Twitter-főnök extrém diétáját
Dorsey éhezik (Fotó: nlc)
TóCsa aztán nem sajnálja az áldozatot, ha a munkájáról van szó! Most például önmagát sanyargatta egy héten át csak azért, hogy hitelesen informálhassa az olvasót. Jack Dorsey, a Twitter-főnök inspirálta erre. Ő ugyanis – mint Szilícium-völgybeli társai gyakorta – elfecséreltnek érez minden olyan időt, amit nem munkával tölt. Ha teheti, nem is aludna, nem is enne. Sőt, ez utóbbit meg is valósítja. Speciális étrendje szerint hétvégén koplal, és hétköznapokon is csak vacsorát fogyaszt. Elsőre őrült dolognak hangzik, pedig van benne ráció. TóCsa szépen végig(v)eszi az előnyöket és a hátrányokat, miközben hősies emberkísérletben vesz részt. Mit gondoltok, mennyit fogyott egy hét alatt? És vajon rászánná magát még egyszer a dologra?
Napernyőktől a bőrrákig – Kis napozástörténet
Így se volt rossz (Fotó: Getty Images)
Szerettem Benecz Juditnak ezt az anyagát, amiben sok olyan érdekesség van, amit tulajdonképpen valamikor már hallottam, de így, ahogyan ő elmeséli, újra izgalmas. Milyen érdekes, hogy míg ma mindenki csoki barna akar lenni, régen épp az ellenkezője számított ideálnak: a hófehér, makulátlan bőr. Nemcsak az egészség, de a jómód jelképe. Nyilván valahol félúton van a jó megoldás – mint általában. De mi köze mindehhez Coco Chanelnek? Nagyon is sok (elvégre a Shine rovatban járunk).
„Úgy viselkedtek velem, mintha felelőtlenség miatt választottam volna az abortuszt”
A döntő pillanat (fotó: istock)
Szerencsére nem sok komor témánk volt a héten, bár valljuk, hogy ilyesmivel is kell foglalkoznunk – az élet árnyékosabb oldala a kánikulában is létezik, ugye.
Szerintem nincs olyan várandós, aki titokban vagy nyíltabban ne rettegne attól, hogy a magzati vizsgálatokon valami rosszat hall. Nem lehet rá felkészülni, talán nem is kell, de ettől még van, akivel sajnos megtörténik. Bagaméri ilyen nőkkel beszélgetett. Van köztük, aki elvetette a babáját, amikor megtudta, hogy súlyos rendellenességgel születne, de olyan is, aki megtartotta. Egyikük sem bánta meg. De nagyon fontos az is, amit a génvizsgálatokat végző orvos mond erről az életbevágó dilemmáról.
Először azt gondoltam, hogy várandós nőnek semmiképp nem mutatnám meg a cikket, aztán meg azt, hogy nagyon is. Hiszen nem baj, ha tisztában vagyunk saját határainkkal – kívánom, hogy sose kelljen elérni odáig!
Megbízhatóbb, mint a gépek – ő Keksz, a vércukorszintjelző törpeuszkár
Hanga és Keksz
Asszem, erre szokták női weboldalak (oké, talán néha mi is) azt írni: cukiságbomba. Egy gyönyörű kislány egy édes kiskutyával, aki még a vércukorszint leesését is jelzi – ez már sok a jóból. De nálunk itt vannak, sőt a megjelenés napján a tíz legkedveltebb cikk közé is bekerült a sztorijuk.
Erre már kommentelőink is csak csupa kedvességet írhattak, Szabó Sándor például ezt:
Köszönet a kutyusnak. Helyettem is simogassák meg a buksiját!
Mzperx Jelentkezz pedig ezt:
Hát ez a kislány és a kutyusa rém cukik! Elmehetnének modellkedni is együtt, olyan szépek!
Na, ugye.
„Több szavuk van a kricsmire, mint az eszkimóknak a hóra” – Walesben jártunk
Nash Point világítótorony (Fotó: istock)
„A Google-nek vagy a Facebooknak dolgozik? Végül is mindegy, a lényeg, hogy ne kokózzon” – harsogja a kedves, borvirágos orrú bácsi, akit képtelen vagyok meggyőzni róla: attól, hogy egy pubban ülve püfölöm a billentyűzetet, még nem leszek internetmilliárdos. „Don’t do coke!” – ismétli újra, aztán felveszi a korsóját, és dühös morgások közepette átül egy másik asztalhoz.
Hát nem végig kell olvasni egy olyan cikket, ami így kezdődik? Ráadásul utána olyan szavak fordulnak elő benne, mint: bukolikus, rézsű, viharkabát, birkacsapás, nadrágfék. A legjobb talán mégis ez: rocker-bérszámfejtő.
Dávid Imre ismét mesélős kedvében volt, és milyen jó! Részletesen leírja kalandozásait a Bristoli-csatorna partján, amíg be nem szippantja egy hamisítatlan walesi pub. És elég sokszor beszippantja, amikor épp nem a Nash Point világítótornyát bámulja, vagy fedett sétálóutcákban, néptelen strandokon, esős vidámparkban, esetleg ódon kastélyban bóklászik rengeteg angol földrajzi megjelöléssel megszórva minket. Tanuljunk, olvassunk, utazzunk! E cikk nyomán mindhez kedvet kaptok majd.
De hogy hívják a bérszámfejtő metálbandáját? Legyen ez a heti találós kérdésünk.
