Új sorozatot indítunk, amely egy egész éven át segít abban, hogy megfejtsük saját bűneink, gyarlóságaink okát, és még elfogadni is segítsen ezeket.
Reggel felkeltem, és tökéletes voltam. Tutira mondom. Egyetlenegy bűnös gondolatom sem volt. Délelőtt tízre viszont minden elromlott. Paráztam, sunnyogtam, pazaroltam, hisztiztem, és a féltékenység is gyötört. A bibliai bűnöket messze elkerültem, de attól még a reggeli tökéletességem teljesen elmúlt…
Délután négyre megbékéltem vele, hogy nem vagyok szent.
És te sem, sőt a melletted ülő nő sem. Vagy a pénztáros, az orvosod, sőt még a legjobb barátnőd sem. És ez így van jól.
Fotó: Leéb Ádám
Feloldozás?
Az nlc új sorozatában azokról a főbűnökről szeretnék beszélni tabuk nélkül, amelyek részei a mindennapjainknak, mégis valamiért szemlesütve emlegetjük őket, mintha igazi bűnösök lennénk. Ez persze nem egy nagy online búcsúcédula-börze, senkit sem szeretnénk feloldozni. Egyszerűen arról van szó, hogy ideje nyíltan beszélni arról, hogy vannak bőven gyengeségeink, amit hol elég elfogadni, hol pedig érdemes mélyrehatóbban foglalkozni vele. Mostantól kezdve tizenkét hónapon át minden hónap első péntekjét a bűneinknek szenteljük. Megkérdezünk szakértőket, érintetteket (lehet, hogy pont téged), és bemutatkozik az oldalon a tévéből és az instagramról már jól ismert Holdampf Linda is, aki könyörtelen őszinteséggel, humorral vagy éppen indulattal beszél saját bűneiről, amelyek valójában mindannyiunkéi.
Fotó: Neményi Márton
Ahogy ő fogalmaz, egyszerűen nem akar a „kamuban élni”, és mi sem.
Hosszú út vezetett odáig, hogy Lindát megtaláljuk. Hogy miért? Mert kevés a jól látható és őszinte nő, aki vállalja, hogy nem tökéletes, aki nem szégyelli, ha fáj, ha mar, ha üvölteni vagy sírni tudna a tanácstalanságtól. Linda pont ilyen, láttam kamaszként a középiskolában, útkeresés közben, feleségként, sírva és nevetve, és egyet biztosan mondhatok, ő tényleg sosem kamuzik.
Helló, július, helló, féltékenység!
A júliust a féltékenységnek szenteljük, amelynél eredendőbb bűnt keveset találunk. Ott van az ereinkben, a szemünkben, a tetteinkben, megtanultunk legyinteni rá, ha támad… Ám a féltékenység nem rossz, inkább indikátor. A lelkünk lakmuszpapírja, ami tökéletesen megmutatja, hogy mi nincs rendben. Persze lehet vitatkozni, vagy árnyalni a helyzetet, de gondolj csak bele:
te megnéznéd a párod telefonját, ha biztos vagy benne, hogy minden rendben? Féltékeny lennél a játszótér legcsinosabb anyukájára, ha igazán elégedett lennél magaddal?
Na, ugye, hogy nem. És most jöjjön Linda, aki nem akar többé kamuban élni.
