Aktuális

Nők a jachton: a Borkai-videó néma asszisztensei

Borkai jól érezte magát. Wittinghoff jól érezte magát, van ilyen. A róluk közzétett videókban azonban a mellékszereplők is szereztek pár súlyos bélyeget – történetesen nők, akiknek azonos jogaik lennének. Ha ez bárkit is érdekelne.

Magam a leghatalmasabb szabadság híve vagyok, de tudom a jó oldalát is nézni annak, ha itt-ott felbukkan valakiről egy privát szexvideó (és ha az a valaki nem én vagyok persze, sem bármelyik ismerősöm, szerettem, családtagom). Merthogy az emberek talán tanulnak belőle. Rengeteg mindent lehet egyébként, elsősorban is azt, hogy nagyon, de nagyon körülnézünk, ha kevéssé ismert partnerrel szexelünk: be van-e kamerázva a helyszín. Nem, még viccből sem engedjük, hogy mobillal felvegyenek. Nem, még a partnerünknek sem. Ha polgármesterek vagyunk, akkor pláne nem, de még jobb, ha nem is kerülünk ilyen helyzetbe.

Általában véve is van jó oldala annak, ha az ember csak olyannal fekszik össze, akiben megbízik (lásd még: ismer), különösen, ha nem kell hazudnia emiatt valaki másnak, és lehetőleg fizetnie sem a dologért. Tehát összességében

a stabil, boldog, megismerésen alapuló párkapcsolatok virágzását szolgálhatja minden egyes – amúgy megalázó – szexvideó.

Ami persze kissé ellene megy a maximális szabadságnak, szexuális sokszínűségnek és a carpe diem életérzésnek, de legalább kisebb eséllyel ébredsz egy nap olyan nyomorult reggelre, amin veled vannak tele a közösségi oldalak. De legalábbis a seggeddel.

Fotó: Profimedia

Nemcsak városok, megyeszékhelyek és kerületek vesztek már el ilyesmin, de annál fontosabb dolgok is. Önbecsülés, emberi méltóság, sorsok, életek. A digitalizáció robbanása óta az öngyilkosságok egész gyakori oka lett a nyilvános megszégyenítés.

Bosszúpornónak (revenge porn) hívják a bullyingnek azt a kivételesen alattomos formáját, amikor valaki a másról készült felvételt annak engedélye nélkül közzéteszi – több ezer oldal szakosodott erre.

Persze ki is az, aki engedélyezne ilyesmit (a szerződéssel dolgozó felnőttfilmeseken kívül)? Az biztos nem, aki vélhetően ilyenkor már azt is bánja, hogy annak az egy illetőnek megmutatta magát meztelenül.

Ahhoz képest, hogy mennyi ilyen készül csak úgy – szenvedélyből, heccből, carpe diemből) – tulajdonképpen tiszta szerencse, hogy csak ennyi kerül belőle nyilvánosságra (anonim blogra, postaládákba, iskolatársaknak szóló körüzenetbe).

Bizonyos körökben azonban nem is a közlés a legnagyobb buli, hanem a zsarolás. Furcsa, hogy manapság valaki még képes besétálni egy olyan csapdába, amit a potenciájára és a hiúságára építenek – mintha ne lenne minden sablonos kémfilm visszatérő eleme ez.

Egy felelős pozícióban lévő ember hogyan nem gondol erre? Pedig a feladvány ennél is könnyebb:

öt évig úgy kell viselkedni, mintha mindenütt kamerák lennének. Igen, a hálószobában is. De az ismeretlen masszőr szalonjában, az adriai jachton bizonyosan.

Csak öt évig kell kibírni prostitúció igénybevétele, lányunk korú lányok fogdosása, drogfogyasztás és hasonlók nélkül. És akkor nem kell magyarázkodni. Nem kell meghasonulni. Nem kell felszisszenni, hogy épp csak megvan az a pár százalék, és nem kell raportra menni a főnökhöz. Akkor nem kell bocsánatot kérni, hiszen láthatólag az sem megy könnyen – egy ponton túl.

Pia, kokó, pénz, nők – miért érezni úgy, hogy egy vagyunk a tárgyak sorában, a narcisztikus hatalomvágyat megtámogató eszközökében? Két nőre minimum szüksége van minden kisstílű, álszent, kéjvágytól hajtott patriarchának: egyre, akivel félrekefél, és egyre, aki azt látványosan megbocsátja.

Magánügy, igen. Legkésőbb addig, amíg nem veszik videóra. Onnantól kicsit mintha kezdené elveszíteni magánügy jellegét.

Sajnos azonban vannak járulékos veszteségek (éppenséggel emberek, de ez annyira úgysem számít ugye, hiszen kurvákról (sic!) beszélünk. Mert megkérdezi-e valaki a huszonévest, hogy miért indult neki a nagy emberekkel a hajókirándulásnak? Hogy szeretné-e viszontlátni elsődleges nemi jellegeit újságcikkekben? Vajon majd kitakarják az arcát vagy sem? Vajon megtalálja a média kitakarás nélkül is? Nyilván igen. Nincs az a szalon, ami ennyit érjen, és nincs az a lovasbirtok sem, amiért el kéne nézni az ilyen kis – khm – botlást a nagyember-férjünknek.

Mert intim szervünk csak egy van, és önbecsülésünk is. Ilyen áron inkább egyik se legyen egy fasz játékszere.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top